F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve

Karácsony előtt került fel a molyos kívánságlistámra, és Blankától meg is kaptam (vagy a névnapomra, vagy karácsonyra, ebben nem vagyok teljesen biztos, mindenesetre amelyikre nem ezt kaptam, arra az Így szerettek ők című könyvet, amire szintén sor kerül lassacskán).

Ez az első könyv, amit Fridáról olvastam. Van ugyan egy albumom róla, de abba csak beleolvasgattam, jó kisgyerek módjára főleg a képekben gyönyörködtem. Tudtam a balesetéről, ami nagyjából meghatározta a művészetét, tudtam, hogy a férje is festő volt, és hogy nem volt könnyű nekik egymással, azt is tudtam, hogy nem is voltak mindig együtt, mert a férj csalta, és azt is, hogy a baráti körükhöz tartozott Trockij. (Ezt mondjuk pont egy angol tankönyvből, amiből tanítok.)

De nem tudtam, hogy szeretett és tudott főzni, nem tudtam, hogy ilyen, hm, kicsapongó életet élt, és azt sem tudtam, hogy Diego ennyire aljas volt. Mert azért egy-két húzása után nem lehet rá szebb kifejezést találni. Úgyhogy bőven szereztem új infót is Fridáról.

A receptjei egy része egészen izgalmas, néhányat lenne is kedvem kipróbálni, bár amikor eredeti mexikói fűszereket kér, kicsit elszáll a lelkesedésem. Érdekes módon van a receptek között tiramisu is, amit ő nem úgy készített, ahogy én Tomitól tanultam, de azért biztos úgy is finom. Viszont a narancsos sütit talán megsütöm egyszer. (Ha nem lesz nyitva egyszerre három-négy nosaltys sütirecept, amiket azonnal ki kell próbálnom.)

De hogy a történetről is szóljak. Amikor Georgia O'Keeffe-ről és Trockijról volt szó, már ment fel bennem a pumpa, majd amikor a csónakázáshoz ért a történet, végképp elszakadt a cérna, és fellapoztam mindannyiunk barátját, a Guglit, és kiderült, hogy ezek bizony nem írói túlzások, hanem megtörtént események. Na, ekkor kezdtem igazán sajnálni a festőnőt. Ha nem lett volna neki elég a szörnyű, őt egész életére megnyomorító baleset, akkor akadt bőven elég egyéb oka is arra, hogy ne legyen boldog.

Emiatt nekem tetszik a Hírvivő és a Keresztanya alakja, szerintem jó kis magyarázat arra, miért alakult úgy Frida élete, ahogy. Egyébként is szeretem a mágikus realizmust, nem baj, ha egy történetben van egy csipet varázslat. Egy nagy bajom volt, amit végül is a barátnőm fogalmazott meg: a regény nem tudja megfelelően ábrázolni Frida fizikai szenvedéseit, ugyanis az, hogy „fájt neki”, nem írja le eléggé, amit érezhetett, és ezt tudhatja az, aki vet egy pillantást a képeire, amelyek viszont könnyen átélhetővé teszik, mit szenvedett.

A másik, kisebb bajom, hogy nem fér a fejembe, mit látott Frida Diegóban, mi volt olyan rendkívüli abban a férfiban, hogy egy életen át ragaszkodott hozzá, és ennek megértéséhez a könyv sem vitt közelebb. Együtt voltak, mert csak. Jól jött volna valami magyarázat, érdekelt volna az író véleménye. Hiszen arról is elmondta a véleményét, miért juthatott ilyen kemény élet ennek a nőnek. (Mondjuk akkor már az is érdekelne, az alább látható Diegóra vajon miért tapadtak úgy a nők, mint a szurok. Egyszerűen nem találok magyarázatot. A regény és a leírások szerint senkivel nem volt annyi kapcsolata, hogy a belső értékei kiderülhettek volna. Akkor?)

Emiatt a két hiány miatt négy csillagot kapott a regény. Biztos, hogy meg fogom nézni az életrajzi filmet is, mert most már nagyon érdekel. A trailer alapján nagyon fogom szeretni: