LizaGazdija

Természetesen mindennel együtt szeretem a csoportjaimat, akkor is, ha időnként kiborulok tőlük. (Szigorúan csak akkor, amikor ők nem látják.) Az egyikkel például két év együttműködés után ma volt az utolsó órám. Készültem némi gluténmentes brownie-val, mert van köztünk olyan, aki nem ehet liszttel készült kajákat, meg az alábbival: A nyuszikákat vettem, csokiból vannak, pöttömnyiek, de szerintem nagyon szépek, ráadásul finomak. A díszeket én festettem-díszítettem, festéshez a Gyalog galopp, ragasztáshoz a Gumimacik szolgált aláfestésnek. (A kakukktojás, a festetlen nálam maradt. Az volt a próba, az alapján próbáltam eldönteni, lefessem-e az alapokat vagy sem.) A diákok örültek: "Jaj, de nagyon aranyos!", "Jaj, de szép!", úgyhogy akkor én is :) És hiányozni fognak, jó kis csoport volt, a szívem csücske :(

Néha úgy érzem, alternatív valóságba kerültem, de legalábbis valami nagyon fura világba. Néhány példával illusztrálnám ezt. Iskola, helyszín, csoport, név mind titok. Az is lehet, hogy ezeket csak álmodom éjjelente. 1. Ez még pár hete történt, de azóta sem dolgoztam fel teljesen. Hozzánk úgy lehet bejutni, hogy az ember a külső kapu elől felhív, hogy megérkezett, lemegyek, és beengedem, mivel nem működik a kaputelefon. Egy szép napon az egyik tanítványom (mondjuk csak átmenetileg járt hozzám) szokásos módon a megbeszélt idő előtt negyed órával telefonált, hogy a kapuban áll. El is indultam lefelé. Az első emeleten kizökkentett a gondolataimból a szokatlan hangzavar, mondtam is magamban, jé, milyen hangos ma az utca. Amikor leértem a földszintre, már gyanakodtam: lehet, hogy nyitva van a kapu? Néhány lépés után láttam, hogy a belső kapu igen, majd amikor azon kimentem, az a kép fogadott, hogy a sarkáig kitárt és kitámasztott külső kapuban áll a tanítvány. Felmerült a kérdés, és fel i...

Szokták mondani, hogy aki életben tud tartani egy cserepes virágot, az megpróbálkozhat valamilyen háziállattal, először inkább "egyszerűbbel" (hörcsög, papagáj, stb.), később "nehezebb esettel" (kutya, macska), majd ha ezek mind megmaradnak, akkor jöhet a gyerek. Ezzel én nem értek egyet. Szerintem teljesen fordítva van ez. A virág meg az egyszerűbb állat, úgy mint hörcsög, papagáj, stb., nem rendelkezik sem elég magas intelligenciával, sem az eszközöknek elég széles skálájával ahhoz, hogy szóljon, ha valami nem okés. Így történhet meg, hogy az ember egyszer csak odanéz a cserepes virágra, és hirtelen nem tudja felidézni, mikor locsolta meg utoljára. Így tudott elpusztulni egy jedlikes osztálytársnőm hörcsöge kb. hatodikban, és így hangozhatott el a szomorú kérdés a lány apukájától: "Mikor adtál neki utoljára inni?", amire a szomorú válasz meg ez volt: "Nem tudom. Régen." (Itt jegyzem meg, hogy a hörcsög ráadásul az előszobában lakott, ahol a...

A papagájom meghalt, a kutyám az esőtől meghibbant, megint fáj a torkom, az esernyőm is eltört. Ez a tegnapi nap mérlege. Hogy valami jó is történjen: Különbség a kutyák és a macskák között. Kutya: Ezek az emberek etetnek, óvnak, szeretnek engem... Biztos ők az isten. Macska: Ezek az emberek etetnek, óvnak, szeretnek engem... Biztos én vagyok az isten.

Egy ideje nem önmagát adta szegény, de nem nagyon estem kétségbe, gondoltam, öregszik. Időnként rossz bőrben volt, legutóbb karácsony előtt, akkor kapott némi extra adag sárgarépát, amitől összekapta magát. Így néz ki egy Rozi típusú papagáj, amikor jól van. Arról nem kerestem képet, hogyan néz ki, amikor nincs jól - ne akarjátok tudni! Ma viszont arra jöttem haza a suliból, hogy a kalitka alján fekszik a hátán, és iszonyúan kapkodja a levegőt. Nagy nehezen talpra fordítottam, adtam neki répát, fecskendőből itattam vele vizet, de nem lett jobban. Felhívtam az állatorvosunkat, miután a neten nem nagyon találtam használható infót. Az orvosunk azt mondta, nem lenne jó ötlet odavinni hozzájuk a papagájt, de megadta egy madárspecialista számát, hogy vele vegyem fel a kapcsolatot. Megtörtént, mondta, hogy háromra menjek oda a madárral, akit egy akkora dobozban vigyek, amibe pont belefér, hogy ne törje össze magát, ha vergődik. Lemondtam a délutáni órámat, majd felkerekedtünk. Nem t...

Sütöttem egy második adag gluténmentes brownie -t, majd búcsúajándékot gyártottam annak a csoportomnak, akikkel a héten találkozom utoljára (hüpp). Az alkotáshoz Gumimacikat néztem. Nyugodtan nevessetek ki, de amikor betegnapot tartottam valamikor pár hete, akkor rákaptam, és azóta hetente vagy két részt megnézek. Na, most megnéztem kb. nyolcat. És nagyon jó volt. És milyen dumák vannak benne! Csak a mai legjobbak: A királylány és Kevin beszélgetnek. Királylány: Mit gondolsz, mi van a dombon túl? Kevin: Lehet, hogy egy másik domb. A sárkány a gumimaciknak: - Én nem tudok támadni. Szelíd sárkány vagyok. Szörnyek: Csak nincs baj? A zsarnok Igthorn: Csak baj van! Egymással szemben két Igthorn, mindkettőnek természetellenesen magas a hangja. Két szörny döbbenten figyeli az eseményeket: - Mindketten nyafognak. - Talán fáj a bütykük. Most mondjátok, hogy nem jó mese! Mennyire szerettem, amikor még a Disney-délután keretében ment a tévében :) Tök jó újranézni, és nagyon örülök,...

Egy-két éve nagyon népszerű volt a Molyon, mindenki ezt olvasta, és aztán áradozott róla. Ez persze az én kíváncsiságomat is felkeltette, így aztán tavaly a szülinapomra megkaptam a könyvet, és már sorra is került, bizony. Egy kisfiú, Zalán, megtudja, hogy a szülei veszélyben vannak: Dobozváros foglyai. A feladat adott: ki kell őket szabadítani. Ebben segítségére van Székláb, egy fura figura, aki a világ karbantartója, egy vonatsínen közlekedő ház meg egy rakás patkány. A humoros pillanatokról gondoskodik Jónás, a kecske és a mosómedve, a cukiságról Kolompóc, a vízimanó, na és kell egy jó gonosz főgonosz is, akkor az igazi a mese. A kedvenc szereplőim Székláb, Jónás és a mosómedve lettek, őszintén szólva Zalán a nyomukba sem ért. Az író eredetileg nem író, hanem képregényrajzoló, így aztán ő illusztrálta a könyvet. Csodásak a rajzok, kár, hogy nincs belőlük túl sok. Az meg az egyik legfőbb poén szerintem, amikor a történetben elmesélnek egy történetet, és azt az olvasó...