Lakatos István: Dobozváros

Egy-két éve nagyon népszerű volt a Molyon, mindenki ezt olvasta, és aztán áradozott róla. Ez persze az én kíváncsiságomat is felkeltette, így aztán tavaly a szülinapomra megkaptam a könyvet, és már sorra is került, bizony.

Egy kisfiú, Zalán, megtudja, hogy a szülei veszélyben vannak: Dobozváros foglyai. A feladat adott: ki kell őket szabadítani. Ebben segítségére van Székláb, egy fura figura, aki a világ karbantartója, egy vonatsínen közlekedő ház meg egy rakás patkány. A humoros pillanatokról gondoskodik Jónás, a kecske és a mosómedve, a cukiságról Kolompóc, a vízimanó, na és kell egy jó gonosz főgonosz is, akkor az igazi a mese. A kedvenc szereplőim Székláb, Jónás és a mosómedve lettek, őszintén szólva Zalán a nyomukba sem ért.

Az író eredetileg nem író, hanem képregényrajzoló, így aztán ő illusztrálta a könyvet. Csodásak a rajzok, kár, hogy nincs belőlük túl sok. Az meg az egyik legfőbb poén szerintem, amikor a történetben elmesélnek egy történetet, és azt az olvasó nem prózában kapja, hanem képregényben.

Nekem sajnos nem okozott akkora örömet az olvasás, mint a többieknek. 91%-on áll az értékelése, eddig 55 ember csillagozta. Ez bizony szép eredmény. Pedig szerintem ennyire nem jó a könyv. A legnagyobb bajom az erőszakossággal van: hullák egymás hegyén-hátán, kegyetlenkedés mindenfelé - egyszerűen nem gyerekkönyvbe való. Legalábbis ilyen mértékben biztosan nem.

Szívem szerint három és fél csillagot adtam volna a regényre, de aztán megnéztem a csillagozások összesítését, és engedtem a társas nyomásnak: csak három renitens volt eddig, aki megtette ezt, a többiek négy, négy és fél vagy öt csillagot osztottak, illetve egy nagyon csúnya valaki összesen egyet. (Ez utóbbi durva túlzásnak tűnik, mert egyáltalán nem rossz a könyv, csak vannak nála jobbak is.) Szóval végül kiegyeztem magamban négy csillaggal, és reménykedem, hogy valaki majd egyszer csinál ebből egy rajzfilmet, és Széklábnak több jelenetet ír, mint amennyit Lakatos István írt eredetileg, mert Széklábnak olyan szövege van, hogy bármeddig elhallgatnám. (Feltéve, hogy nem engem szívat, természetesen.)

Néhány kedvenc idézetem:

"– Ezt az ajtót pedig soha, semmilyen körülmények között nem nyithatod ki! – dörögte [Székláb]. – Mert akkor… akkor irgum-burgum lesz.
(…)
Az ajtó nem volt bezárva. Nocsak – döbbent meg Zalán, és már nyomta is le a kilincset. A zsanérok felsikoltottak, feltárult a feneketlen, titokzatos sötétség – és egy halom takarítószerszám záporozott a fiú fejére.
Székláb hangja kárörvendően harsant a háta mögött.
– Na, mi van, tilosban járunk? Irgum-burgum. Úgy bizony, itt tartom a söprűt meg a felmosófát. Jó barátaid lesznek hamarosan, meglásd!"

"[Székláb] – Milyen mosómedve?
[Zalán] – Egyszer csak felbukkant. Ha ruhát lát, kimossa.
– Valóban? – Széklábnak halvány fogalma sem volt róla. – Mindjárt jövök. – Ám mielőtt Zalán megörülhetett volna, hogy az öreg utánanéz a hívatlan vendégnek, egy nagy kupac szennyessel tért vissza. – Ha legközelebb erre jár, mosasd ki vele! – A fiú kezébe nyomta, majd jó szokásához híven továbbállt."

"És bármilyen rettenetes hely is az a Dobozváros, az alsó tagozatos napközinél nem lehet rosszabb. Zalán erről szentül meg volt győződve, szemernyi félelem sem volt hát benne."

"– Azért jöttem, hogy elvigyem a fiukat. De ne aggódjanak, hoztam helyette egy másikat."