LizaGazdija

Még januárban, vagy talán február elején volt hír az Indexen, hogy kígyózó sorok állnak a Nemzeti Színház előtt, és a honlap is leállt, annyira viszik a jegyeket a márciusi darabokra, és már az első nap majdnem megtelt a nézőtér a népszerűbb darabokra, és hogy ennek az az oka, hogy mindenki szeretné még utoljára látni Alföldi rendezéseit és játékát, mielőtt váltja őt az új igazgató. Gondoltam, jó ötlet, miért ne nézném meg én is. Az általam választott rendezés a Szent Johanna, az alakítás pedig a Három nővér. Mindkét drámát megvettem könyv alakban is, mondván, nem árt, ha felkészülten érkezem az előadásokra. Mivel a Szent Johanna volt előbb műsoron (10-én, vasárnap), ezért azt olvastam el előbb. Shaw-t a Pygmalion, asszonynevén a My Fair Lady óta ismerem. Akkor nagyon megtetszett a stílusa, a humora, még a gőgje is, amivel mindent kezel. Részben ezért örültem meg, amikor láttam, hogy a Nemzetiben játszanak tőle egy drámát. De volt ennek az örömnek más oka is. Van a történelemne...

Na, ez elég rossz volt. Otthon laktam, éjszaka volt, és néztem az ablakon át a csillagokat. Felfigyeltem egy éppen felszálló repülőre, mert érdekes volt, ahogy villognak rajta a fények: maga a gép nem látszott a sötétben, de szépen kirajzolódott a körvonala a villogás miatt. Furcsa volt, milyen közel száll el a ház fölött, ennél jóval magasabban szoktak. Aztán egyszer csak egy óriási robaj kíséretében kilövellt belőle egy tűzgolyó a föld irányába, nekem meg megjelent a lelki szemeim előtt, amint kigyullad és a házunkra zuhan a gép. Pár pillanattal később a gép tényleg elkezdett zuhanni, és mielőtt földet ért volna, lángba borult az egész, majd felrobbant. Én erre teljesen felzaklatódva felkeltettem anyuékat (jó kérdés, hogy minek), és kirohantunk az utcára, és közben kérdezgettem őket, hívjam-e fel a rendőrséget, hogy mondjam, hogy volt az a tűzgolyó, mert biztos, hogy amiatt zuhantak le, majd azon pityeregtem, hogy biztos nem élte ezt túl senki, és milyen rossz lesz a családjuknak, ...

Dr. Jekyll, you're a devil. The only thing constant is change. This is a dangerous game. A Corvin idén koncerteket és színdarabokat is vetít a mozifilmek mellett, de csak egy-egy alkalommal, ezért is számítanak ezek az alkalmak különleges eseménynek. Több program is nagyon érdekelt engem, legjobban a Jekyll & Hyde és a Queen 1986-os budapesti koncertje. Előbbi vettem is jegyet, utóbbit jövő kedden este 7-kor vetítik, ha valakit érdekel a lehetőség, szerintem még van rá jegy. (Aki nem szeretne elolvasni egy kilométeres bejegyzést, tekerjen az aljára, és nézze meg a linkelt első jelenetet, légyszi-légyszi, köszi.) A Jekyll & Hyde 1997 és 2001 között futott a Broadwayn. A veszélyes kísérletet végző tudóst David Hasselhoff alakította. Három dolog csábított arra, hogy megvegyem a jegyet: 1. Nagy vágyam, hogy egyszer lássak élőben egy darabot a Broadwayn, és ez a lehetőség a "next best" megoldás volt. 2. Olvastam Robert Louis Stevenson Dr. JEkyll and M...

most jobb napom volt, és már nem is kéne az az egy év szabadság, és kikészülve sem vagyok :)

A kutyák tényleg még akkor is aranyosak, amikor rosszalkodnak. Ma például arra értem haza (ismét), hogy a kanapén az egyik párna összevissza gyűrődött, másik kettő meg egyenesen leesett a földre. Már majdnem megigazítottam, mikor eszembe jutott, hogy esetleg behívhatnám a kutyát, és szembesíthetném a tettével. Kedves hangon kiszóltam neki az előszobába, hogy jöjjön be, rohant is nagy lelkesen. "Te Marci, nem tudod véletlenül, mi történt itt?" - kérdeztem, és közben a kanapéra mutattam. Látni kellett volna a reakcióját. Először elkerekedett a szeme, aztán lehajtotta a fejét, aztán elfordult tőlem, aztán lefeküdt, végül a hátára hengeredett, és "Ne haragudj, gazdi!"-kifejezéssel az arcán nézett fel rám. Nyilván nem kapott ki, csak elmondtam századszor is, hogy a kanapé NEM kutyaágy, de nyilván ezentúl is tojni fog erre, ha nem leszek itthon. Mondjuk akkor nem volt őszinte a mosolyom, amikor az imént a Bakáts téren megpróbált befeküdni a 15-ös busz alá annak reményéb...

Sose együnk gombapaprikáshoz puffasztott rizst köret helyett. Mit csináljunk, ha csak 15 percünk van a következő 10 órában enni, van még egy adag gombapaprikásunk, de 15 perc alatt nem lehet galuskát szaggatni és megebédelni? című rovatunkat hallották.

Mondjuk a pacalnak a látványát is utálom, viszont vízigótokkal álmodtam. Nem viccelek. Egy tóban éltek, ott is a part mentén, és akkor lehetett látni a városukat, amikor hullámzott a víz.