LizaGazdija

- Délelőtt négy angolóra. - Ebéd. - Fél óra ülés, nézés, koreai gyerekeknek készülés. - Marci-séta, rövidített változat, 45 perc. - Kiderül, hogy a holnapi 10-es kelést és délelőtti lustálkodást csúnyán bebuktam: mégis mennem kell a csoporthoz, akiknél a holnapi órát már csütörtökön ledolgoztam. - Két angolóra a város másik felében. - Egyik koreai család. - Másik koreai család, vége este 9-kor. - Hazaérés fél 10-re, mert akkora mázlim volt, hogy pont jött minden jármű. - Tíz perc ülés, fejemből kinézés. - Holnapi mégis-angolt megtervezés. - Paprikás krumplit megfőzés. És holnap is hasonló napom lesz. Alig várom!!!

annyira jó, hogy nem is akarok többet hétköznapot.

Ígéretemhez híven kivettem ezt a napot betegnapnak, de annyira, hogy végül nem is dolgoztam egyáltalán. 3-kor feküdtem, 9-kor felkeltem megnézni, eljutott-e az érintetthez az üzenetem, hogy ma nem dolgozom, aztán megreggeliztem, 10 körül visszaaludtam, és csak 4-kor ébredtem fel. Megittam vagy két liter forró teát, Coldrexet, vitamint szedtem, felhoztam a laptopot a galériára, és Gumimacikat néztem, tök jó volt :) Aztán jött a hír, hogy Tomi anyukája megsérült, eltört a csuklója, úgyhogy elvittem az esti sétára Marcit. Most meg lehet, hogy dolgozni fogok, bár kedvem nem sok. Olyan jó volt lustálkodni :)

Eredetileg fél 9-kor akartam kelni, de 9-kor bírtam csak kivakarni magam az ágyból. Ebből egyenesen következett, hogy nem értem oda 10-re Lillához, aki a kozmetikusom. Odaérhettem volna, ha a) nem alszom el, b) nem megy el az orrom előtt az 5 percenként járó metró. Mindegy, végül is 6 perc késéssel azért csak beestem hozzá, és nem haragudott, mert úgyis még az előző vendéggel beszélgetett. Tőle 3/4 11-re értem haza, miután betértem a Cserpesbe némi elemózsiáért. Ugyanis arra jöttem rá, hogy nem fogok tudni enni egész nap. Itt van ugyan a rakott kel a hűtőben, de a mai napi összesen negyed óra szünetem nem lett volna elég arra, hogy megmelegítsem, aztán normális tempóban, nem rohanva megegyem, zabálni meg nem szeretek, és most pláne nem volt kedvem hozzá, mert iszonyúan fáj a torkom - még mindig. Szóval vettem Cserpeséknél egy körözöttes szendvicset, egy pogácsát meg egy Trudit. Jellemző módon később meggyőződésem volt, hogy túrós táskát vettem, jól rá is készültem, aztán csak néztem,...

A nyomtatómon a piros led kb. két hónapja villog. A villogás azt jelzi, hogy vészesen alacsony a tinta szintje, gyorsan cseréljek patront. Erre egyébként szöveges üzenet formájában is figyelmeztet átlag napi hatszor. Máskor ilyenkorra már rég nem lehetne használni a régi patront, és vagy másfél hónapja elkezdett volna csíkokat húzni. De nem most. Semmi baja, gyönyörűen nyomtat. Csak azt tudnám, miért állítja akkor, hogy kifogyott belőle a tinta.

1. Kitántorogtam a konyhába fél 11 körül, hogy megcsináljam a rakott kelt, amit kb. két hete kívánok, és közben arra gondoltam, mennyire tudnám most értékelni, ha a délutáni tanítvány, aki ráadásul 120 percre jár, írna egy sms-t, hogy nem tud jönni. A következő pillanatban érkezett az sms, hogy nem tud jönni. Minden kívánságom így teljesüljön, a hasznosak is :) 2. A rakott kel egészen jól sikerült, csak kicsit alternatív lett. Most azt képzeljétek el, hogy kifelejtettem belőle a rizst, és ez csak akkor jutott eszembe, amikor már megebédeltem!!! Nem tudom, hogy pihenésre vagy lobotómiára van-e szükségem :) 3. Elhatároztam magamat: péntek este minden feladatomat megcsinálom, amit jövő hétre meg kell, és szombaton ágyban fekvő beteget fogok játszani, és aludni fogok meg filmeket nézni meg olvasni. Hátha megenyhül a szervezetem, és nem szúr ki velem azzal, hogy hozzám vág egy csúnya szövődményt, amiért két hete betegen mászkálok, és nem lazítok kicsit se. Na jó, egész nap azért nem fek...

(Ismét csalás: nagyrészt molyos értékelés következik.) Üzenet azoknak, akik szeretik a telet, és azoknak, akik nem. Szokásos módon kicsit lehangoló, de úgy tudnám megfogalmazni, mit érzek Jansson könyveinek olvasása közben, hogy „kellemes szomorúság”. Megmagyarázni nem tudom, ez pontosan mit jelent. Mumin életében először télen ébred fel a téli álomból, és a szerettei nélkül kell eltöltenie a tavaszig fennmaradó időt, mert ők nagyon mélyen alszanak. Sokat lát, sokat tapasztal, és a történet végére kicsit más Mumin lesz, mint az elején volt. Az egyik kedvenc szereplőm Muminmama, aki annyira csodálatos anya, hogy még mély álmából fel nem riadva is tud válaszolgatni a gyereke kérdéseire. A tökéletes anya szobrát biztosan róla mintáznák :) Már ha nem az én anyukámról, természetesen. A másik kedvencem továbbra is Little My, magyarul talán Pöttöm. Annyira jókat mond, annyira ül minden szava. Aki meghalt, az meghalt (még akkor is, ha nem ;) ), nyáron tényleg jól lehetett fürdeni a ten...