LizaGazdija

Annyira belejöttem ebbe a kutyasétáltatásba, hogy mióta hazavittem Marcit, minden nap elvittem este egy kis barangolásra. Ma nem kaptam őt kölcsön, mert más programja volt: Tomi kirándulni vitte. Nekem viszont olyan jólesik sétálni este, hogy kutya nélkül is elmentem. Érdekes volt, mennyire kirekesztődik az ember a kutyás társadalomból, ha egyszer kutyátlanként megy a partra: megismerik, köszönnek neki, de nincs beszélgetés, nincs semmi további kommunikáció. Vicces. Persze logikus is, de azért vicces. Mindenesetre lesétáltam azt a távot, amit szoktunk, és jól éreztem magam közben. És akkor zene. Kivételesen klippel együtt tetszik:

El sem tudjátok képzelni, mekkora könnyebbség nekem, hogy az ágyazás most már csak annyiból áll, hogy leterítem a matracot az ágytakaróval, és nem kell kihúzogatni az ágyat, bepakolni az ágyneműtartóba, majd elrendezgetni ezer párnát meg plüsst minden áldott reggel. Ez a galéria csupa előnnyel jár, míg hátrányát eddig még nem fedeztem fel :) A magam védelmében elmondanám, hogy a tavaly téli filozófiás tanegységből egyetlen használható mondatot tudtam kiszűrni, ami viszont valahogy így hangzik: "A legtöbbet a lusta ember dolgozik." Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de nem szeretném a kezembe venni a könyvet, nem jó emlék. Mindenesetre én úgy értelmezem ezt a mondatot, hogy a lusta ember küzd a lustasága ellen, ezért sokszor túlvállalja magát, azért dolgozik ő a legtöbbet. És ha ez így van, akkor van benne ráció, és hasonlót tapasztalok magamon. De most tényleg: annyira nagyon el tudom szúrni az időt értelmetlen hülyeségekre ahelyett, hogy a dolgomat csinálnám,  és ha meg...

Azért van abban valami ironikus, amikor K. edzés végén úgy búcsúzik, hogy töltsétek kellemesen a Valentin-nap estéjét, és aztán velem az történik, ami történt. Murphy duplán odacsapott. Egyedül töltöd ezt a napot? Ne aggódj, kisebb gondod is nagyobb lesz ennél, amikor megkapod a fejgörcsöt és a masszív hányingert! Hihi. Akárki legyen is ez, van humora.

Well, another Valentine's Day has come and gone , ahogy a bölcs Charlie Brown mondja*. Hála az égnek kibírtam, és ma már nem érkezett ajánlat, hogy mit vegyek a páromnak. De azért azt furcsálltam, hogy a facebookom hirtelen megtelt olyan kiírásokkal, miszerint ez egy teljesen hülye ünnep, mert a párunkat nemcsak ezen a napon kell szeretni, hanem mindig. Két okból kifolyólag nem értem ezt az érvet. 1. Én lemaradtam arról, amikor kijelentették, hogy CSAK ezen a napon kell szeretni a párunkat. 2. Ugyanezen érv felhasználásával bebizonyítható, hogy felesleges a karácsony, mert ne csak karácsonykor szeressük egymást, felesleges a szülinap és a névnap, mert ne csak akkor gondoljunk a szeretteinkre, de még akár a nemzeti ünnepek is feleslegesek, mert ne csak akkor gondoljunk a történelmünkre. És akkor gyakorlatilag az összes ünnepet kiirtottuk a naptárból, és marad egy végtelenül hosszú, szürke hétköznap. Az ünnepek azért kellenek, hogy valami kizökkentse néha az embert a hétköznapokból...

Vannak azért vicces pillanatok. Például a mai részben a tűzijáték ultragagyi volt: valami tűzijáték felvételét montírozták bele a részbe, majd közelről vették, mennyire idétlen arcot vágnak a gyerekszereplők, amint megpróbálják elképzelni, hogy most egy szép tűzijátékot látnak. Aztán az se volt éppen utolsó élmény, amikor Laura szájából elhangzott a következő mondat: "Ő olyan, mint a Cinderella mesében a gonosz mostoha." Jáj. Azért ez még az internetmentes időkben is megoldható feladatnak számított, még a középszótár is tudja, hogy kicsoda Cinderella. (Ezt onnan tudom, hogy ötödikes-hatodikos koromban, angolos pályafutásom és a sorozat vetítésének kezdetén fél délutánokat töltöttem azzal, hogy szótároztam: kikerestem neveket, címeket - azt a párat, ami benne van -, földrajzi helyek nevét, és rácsodálkoztam, hogy Carrie a Caroline becézése, ami Karolina, Charles meg Károly, és a becézése Charlie, míg Willie William, ami magyarul Vilmos. De szép idők is voltak azok, amikor ezze...

Sőt még dolgozni is el tudtam menni. Sőt még a munka utáni két továbbképzésre is. Az ember mindig tanul valami újat: a hapikázik szó jelentése eszik. Számomra a hapi az kizárólag férfit jelentett eddig, míg eszik jelentésben a hamikázik szót ismertem. Azért nem vagyok szomorú, hogy jön a hétvége. Nagyon kicsit talán pihenek is majd, de főzök káposztás tésztát, desszertnek kókusztekercset, és lehet, hogy még kölcsönkérem Marcit is egy-két sétára. Ma este is így tettem, mert éreztem a lábamban a mehetnéket, tudtam, hogy hat körül fogok nekivágni a Duna-partnak, és gondoltam, akkor már miért ne vinném el a kutyát, legalább annyival kevesebbet kell vele kirándulni a többi gazdinak. Most meg majd valami értelmetlent fogok csinálni, mondjuk filmet nézek, vagy ilyesmi. Alig várom!

Ma is volt tanítványos sztori. Ma találkoztam először a lánnyal, 11-re beszéltük meg a találkozót. 3/4 11-kor nagy vígan jöttem hazafelé, és láttam, hogy áll itt a kapuban egy lány. Megkérdeztem, vár-e valakit, válasz: "Neem, csak egy ismerősömet." Én erre feljöttem. Beléptem az ajtón, letettem a táskámat, és már csörgött is a telefonom: a tanítvány hívott, hogy megérkezett. 10:46-kor. Soha nem fogom megérteni, miért gondolják sokan, hogy negyed órával a megbeszélt időpont előtt érkezni oké, én mindenesetre ilyenkor sétálok a környéken, és max. az időpont előtt 3-4 perccel csöngetek be, de hát ez én vagyok. Szóval leballagtam, és kiderült, hogy az a lány a tanítvány, akivel találkoztam a kapuban. Persze, szívesen másztam meg kétszer a három emeletet tök fölöslegesen, hiszen még fiatal vagyok és fitt. A második érdekesség az volt, amikor csizmában akart bejönni a szobába. Odakint bokáig ér a sár. Mindegy, ez nem olyan szörnyű, megkértem, hogy vegyen papucsot, megtette. Csa...