LizaGazdija

"Kiskomám, megvan még a békád?" (J.K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve) Nincs, és nem is volt. Papagáj jó lesz?

Megint felhívott az Aegontól egy nő, hogy akkor most tudunk-e kötni az önkéntes magánnyugdíjpénztári tagságomhoz szerződést. Mondtam, nem. Erre nekiállt beszólogatni, hogy hát pedig az nagyon jó, meg majd akkor miből fogok élni, ha nyugdíjas leszek, és az nem elég, ha spórolok, csak az ő ajánlatuk a tuti, és nagyon szép terv, hogy esetleg majd máshol leszek nyugdíjas, de ha nem jön össze, akkor majd nagyon szomorú leszek. Azért nem küldtem az anyukájába, mert ahhoz túlságosan jól nevelt vagyok, de lett volna kedvem hozzá. Hogy jön ahhoz, hogy kiosszon? Ő egy telefonos ügyintéző, nem ismerjük egymást, semmi közünk egymáshoz, életünkben először beszélünk, akkor hogy mer beszólni?! Döbbenet, komolyan. Mellesleg, ha olyan szuper az ő ajánlatuk, akkor talán vegye igénybe ő, értem meg ne aggódjon, majd szomorkodom egyedül, ha rosszul járok. Hú, de felbosszantott...

"A szomszéd bolt bejárata a szomszéd boltban van." Ez a kiírás díszeleg a körút egyik üzletén. Jókat mulatok rajta, ahányszor csak elhaladok előtte. Mondjuk olyan néha nálunk is előfordul, hogy az utcáról nyíló üzletet keresgélő emberekkel találkozom a lépcsőházban, illetve a postaládáknál, annál feljebb szerencsére nem szoktak jutni idegenek. Ez azért vicces, mert egy optikát keresnek ilyenkor nagy elánnal, és egyszer, amikor felvilágosítottam egy nénit, hogy az az üzlet a kaputól kb. öt méterre van, meg is jegyezte nevetve: "Úgy látszik, tényleg rám fér egy szemüveg." Szeretem az öniróniát :)

Életemben először van bérletem szoláriumba. 15 alkalmas. Ez a nem semmi. Az edzőterem kuponjának része volt, nem lehetett azt választani, hogy nem kérem. Azért elképzeltem, amint szolizni kezdek. Én, aki télen vagyok olyan barna, mint más az egész nyáron át tartó napozás után. Nem tudom, mitől van nekem ilyen bőröm, de egy biztos: szolizni nem fogok mellé. Azért vicces, hogy most ott a táskámban a bérlet :) Ugyanitt: érdekelne, mások szerint is menő-e, ha valaki edzés közben az okostelefonját nyomkodja, azon belül a facebookot. Csak mert van a csoportban egy lány, aki rendszeresen csinálja, és nagyon menőnek érzi tőle magát. Szerintem legalábbis furcsa. De lehet, hogy én vagyok furcsa.

1. Tegnap fordult elő velem először, hogy elaludtam munkába menős napon. Fél 9-kor kezdem az órát, és 7:58-kor pattant ki a szemem. Egy "Úúú... Basszus!" felkiáltás után gyorsan összekaptam magam meg a gondolataimat, így semmit nem hagytam itthon, viszont pontban fél 9-kor megérkeztem a csoportomhoz. Az kicsit bosszantott, hogy még ilyen vész esetén is negyed óra kellett a felpörgéshez, de lényeg, hogy nem lett belőle baj. Most viszont kicsit félek, mert ha a dupla ébresztőm mellett is el tudtam aludni egy teljes órával, valami nem stimmel. 2. Tomi szokta mondani, hogy olyan vagyok, mint egy macska, hiába nem szeretem különösebben a macskákat. Igaza volt. Mostanában többször éreztem határozottan, hogy úgy reagálok valamire, mint egy macska: szép lassan feláll a hátamon a szőr, és nagyon sokára múlik el ez az érzés, és tudok végre megnyugodni. Sajnos bőven van alkalmam tapasztalni ezt egy tanítványom jóvoltából, aki minden órán előrukkol valami újabb furcsasággal. Múltkor, a...

"Ha nincs színház, nincs élet." Sarah Bernhardt kora egyik híres francia színésznője volt. Sok főszerepet eljátszott, sok híres írót ismert, a mindene volt a színészet. A darab szerint 75 évesen úgy dönt, megíratja a memoárját egy íróval, Pitouval, mégpedig a tengerparti házában. A siker és csillogás ellenére nem volt könnyű élete: anyjával és húgával sosem volt jó a kapcsolata, zárdában nevelkedett, amit utált, házasságon kívül született gyereke, ami az 1800-as évek második felében még nem vetett túl jó fényt senki lányára, ráadásul amputálták az egyik lábát. Az életéről több könyvet is írtak, engem ez érdekel legjobban, egyszer majd valahonnan megpróbálom kikölcsönözni. Mondjuk nyáron, Amerikában, ha kijutok :) Számomra a darab és a színésznő életének mottója volt a fenti idézet. A darab minden perce ezt támasztotta alá. Sarah még idősen, betegen sem tud elszakadni a színpadtól, minden percben játszik, csak úgy képes emlékezni, ha játszhat és játszathat. Ezért aztá...

Az amerikai polgárjogi mozgalom egyik emblematikus alakjává vált azzal, hogy 1955-ben nem adta át a buszon a helyét egy fehér utasnak a buszsofőr felszólítása ellenére sem, amiért egy napra börtönbe került (óvadékkal kijöhetett). Ezzel kezdetét vette a híres buszbojkott Montgomeryben, abban a városban, ahol akkoriban Martin Luther King volt a baptista lelkész. "Az évek során megtanultam, hogy ha az ember elszánja magát, megszűnik a félelem. Ha tudjuk, mit kell tennünk, az bátorságot ad." (Rosa Parks, 1913-2005) Az Index az évforduló alkalmából  egy cikkel emlékezik rá, de aki tud angolul, mindenképpen olvassa el ezt az interjút . Az oldalt Julie Andrews kapcsán már ajánlottam egyszer, és továbbra is nagyon igényes és színvonalas beszélgetéseket találni rajta, amelyeknek a legjobb része, hogy sok részlethez videó is tartozik. Amerika sokat köszönhet ennek a hölgynek, és jó, hogy megbecsülik, elismerik.