LizaGazdija

Nagyon kemény történet volt, nehezen is értem a végére. Egy huszonéves srác, egy forgalmista gyakornok utolsó vasútállomáson töltött napját meséli el. 1945 elején járunk, a háború még dúl, Drezda a földdel válik egyenlővé, olyan a világ, mint a maga a pokol. A vasútállomás személyzete is félelemben él, mert rendszeresen kénytelenek fogadni szigorúan ellenőrzött vonatokat, vagyis olyan szerelvényeket, amelyek német katonákat visznek a frontra, vagy hoznak vissza a frontról, a fegyverszállítmányokról már nem is beszélve. Közben azért telnek a hétköznapok, amúgy cseh módra, de nagyon nyomasztó az egész, mert a levegőben végig ott lebeg a félelem egy tragédiától. Nehezen bírom a vért még könyvben olvasva is, és nem vagyok kibékülve a naturalisztikus leírásokkal, úgyhogy jó néhányszor felfordult a gyomrom, míg olvastam. Most már nem vagyok biztos benne, hogy szeretném megnézni a filmet, annyira szörnyű volt ez nekem. Azért négy csillagot kapott, és nem lehetek elég hálás a sorsomnak, am...

Ez a morci cica tiszta Garfield, minden szövegét Garfield hangján hallom, és nagyon jól szórakozom. Csak a kedvenceim: Persze, hogy játszom veled. Mondjuk orosz rulettet. Az én patrónusom egy dementor Örülök, hogy benne vagyok a tévében. Így az egész ország megtudja, hogy utálom őket. "Lefordíthatatlan angol szójáték" Falalalalala tegyél le! Csengő szól, csengő szól... Vegyél ki ebből a kib. szánból! Egyszer majdnem nevettem, de csak egy szőrcsomó volt. Egy angol gyerekdal paródiája

És még nem is mutattam a szépséges ágyneműt, amiről áradoztam: Macival díszítve, hogy ne legyen olyan üres az ágy Ma este felmásztam a galériára a vadiúj lépcsőn, ledobáltam a szemét egy részét, és egyesével belekukkantottam minden dobozomba, ami költözés óta várja, hogy kicsomagoljam, sőt majdnem minden tárgyat a kezembe is vettem. Egyrészt elborzadtam, mennyi mütyüröm van, amiket továbbra sem tudok hol tartani, pedig nagy részük gyönyörű, másrészt újra a gyerekkoromban találtam magam. Például benyúltam az egyik dobozba, megfogtam az első tárgyat, ami utamba került, és rögtön tudtam: komód, alsó fiók, vagyis "titokfiók". Mindenről tudom, hol volt otthon, melyik polcon, kitől kaptam, milyen történet kapcsolódik hozzá. Megtaláltam a régi emlékkönyveimet, bele is olvastam egy kicsit majdnem mindbe. Csak majdnem mindbe, mert a legelsőt, amit kb. 10 éves koromtól írtam, nem mertem. Csak a későbbiekben tapasztaltak miatt: rettenetes, milyen csitri voltam. Lehet, hogy egys...

Nem, mert akkor háromszor is azt fogjuk olvasni, "elcseszett", miközben az van odaírva, hogy "ecsetszett". Inkább reggelizzünk a semmibe révedő tekintettel! Napi jó tanácsomat hallottátok.

Ez történik nálam, ma például reggeltől estig. Anyuék fél 10-re érkeztek, és egészen 9-ig itt voltak, és rengeteg mindent megcsináltak nekem. Voltunk vásárolni kétféle, témába vágó üzletben, és vettünk egy csomó mindent. Akit érinthet, annak mondom, hogy a Jyskben árulnak pamut ágyneműt 3500 Ft-ért (nagypárna + 140x200-as takaró), ugyanennyiért szuper paplant, 2250-ért nagypárnát, és valahol 1200 Ft környékén gumis lepedőt. Állítólag már csak pár napig, úgyhogy érdemes sietni. Még tegnap vettek anyuék feljárót a galériához, azt ma apu összeszerelte, és gyönyörű lett. Ma vettünk könyvespolcot meg asztalt négy székkel, és ezek is csodaszépek. Mondjuk Tomi és apu is mondták, hogy az az asztal azzal a négy székkel annyira nem menő, mert nem lehet felállni a székekre, mert ahhoz gyengék, de hát majd csak túlélem valahogy, van létrám, és a piros székeket sem dobtuk ki, és eddig is azokra álltam, ha kellett valami. A polc szép is, masszív is, nagyon nagy is. Egy hátránya van: az előző polc ...

Ma van Milne születésének 131. évfordulója. Boldog születésnapot, kedves Micimackó bácsi :) "Supposing a tree fell down, Pooh, and we were underneath it?" "Supposing it didn't," said Pooh after careful thought. (A.A. Milne) - Na és ha egy fa éppen akkor esik le, Micimackó, mikor éppen alatta állunk? - Na és ha nem éppen akkor? - mondta Micimackó alapos megfontolás után. (Karinthy Frigyes)

Délelőtt konferencián voltam: 9:50-kor megtudtam, hogy 10-től ott kell lenni testületileg az érintett épületben tartózkodó összes személynek, így nekem is. Az ettől és a konferenciától magától kissé megtépázott idegeimnek aztán nem tett jót, amikor hazaérve egy kiírás fogadott a lépcsőházban, miszerint éjszaka két gyanús férfi körbejárta a házat, és megvizsgálta a bejárati ajtókat. Konkrétan ettől annyira megrémültem, hogy "Jézusom! Jézusom!" kiáltások közepette rohantam fel, kettesével szedtem a lépcsőket. (Azért csak halkan kiabáltam, úgyhogy más nyugalmát nem zavartam meg vele.) Szerencsére úgy találtam a lakást, ahogy reggel hagytam, de nem kicsit borult meg a lelki békém, úgyhogy fel is hívtam aput. Én: Szia Apu! Ez és ez történt a házban, valaki kiírta reggel. Ilyenkor mit lehet tenni? Apu: Nem tudom... Pánikba esni. Én: Jó, ez már megvan. Ezen kívül? Aztán olyan rendes volt, hogy átjött délután, és megnyugtatott, hogy szerinte nem fognak visszajönni. Hát, nagyon ...