Lakásszépítés 2.

És még nem is mutattam a szépséges ágyneműt, amiről áradoztam:

Macival díszítve, hogy ne legyen olyan üres az ágy

Ma este felmásztam a galériára a vadiúj lépcsőn, ledobáltam a szemét egy részét, és egyesével belekukkantottam minden dobozomba, ami költözés óta várja, hogy kicsomagoljam, sőt majdnem minden tárgyat a kezembe is vettem. Egyrészt elborzadtam, mennyi mütyüröm van, amiket továbbra sem tudok hol tartani, pedig nagy részük gyönyörű, másrészt újra a gyerekkoromban találtam magam. Például benyúltam az egyik dobozba, megfogtam az első tárgyat, ami utamba került, és rögtön tudtam: komód, alsó fiók, vagyis "titokfiók". Mindenről tudom, hol volt otthon, melyik polcon, kitől kaptam, milyen történet kapcsolódik hozzá. Megtaláltam a régi emlékkönyveimet, bele is olvastam egy kicsit majdnem mindbe. Csak majdnem mindbe, mert a legelsőt, amit kb. 10 éves koromtól írtam, nem mertem. Csak a későbbiekben tapasztaltak miatt: rettenetes, milyen csitri voltam. Lehet, hogy egyszer veszek majd egy nagy levegőt, és elolvasom az összes naplómat (kb. 6-8 évig írhattam naplót), de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy tudok majd nevetni azon, amit ott fogok tapasztalni. Mindenesetre nem emlékeztem már, hogy ennyire sokáig voltam szerelmes a második jedlikes szerelmembe, de ezen speciel pont jót röhögtem. Azok a dumák, te jó ég... Ezeket a füzetkéket páncélkazettában fogom tartani, nehogy valaki véletlenül hozzájuk férhessen :D

Olyannyira visszakerültem a gyerekkoromba, hogy simán szüleim-féle chilis babot főztem este ahelyett, amit Tomitól tanultam :) Az otthoni chilis bab hús nélkül készül, viszont van benne mustármag, kakaópor, fahéj és őrölt kömény, míg a Tomi-félében van hús, és a fenti fűszerek nem képviseltetik magukat benne. Mindenesetre isteni illatok szálldogálnak, alig várom a holnap délutánt, amikor lehetőségem lesz megenni egy tányérral a jó kis chilis babból :) Nagyon profi módon nem kóstoltam meg, miközben főtt, mert ugye 6 után nem eszem, pláne nem ilyesmit, de az illata alapján úgy gondolom, nagyon jó lett.

Szóval elvagyok.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk