Kalandos az élet

Délelőtt konferencián voltam: 9:50-kor megtudtam, hogy 10-től ott kell lenni testületileg az érintett épületben tartózkodó összes személynek, így nekem is. Az ettől és a konferenciától magától kissé megtépázott idegeimnek aztán nem tett jót, amikor hazaérve egy kiírás fogadott a lépcsőházban, miszerint éjszaka két gyanús férfi körbejárta a házat, és megvizsgálta a bejárati ajtókat. Konkrétan ettől annyira megrémültem, hogy "Jézusom! Jézusom!" kiáltások közepette rohantam fel, kettesével szedtem a lépcsőket. (Azért csak halkan kiabáltam, úgyhogy más nyugalmát nem zavartam meg vele.) Szerencsére úgy találtam a lakást, ahogy reggel hagytam, de nem kicsit borult meg a lelki békém, úgyhogy fel is hívtam aput.

Én: Szia Apu! Ez és ez történt a házban, valaki kiírta reggel. Ilyenkor mit lehet tenni?
Apu: Nem tudom... Pánikba esni.
Én: Jó, ez már megvan. Ezen kívül?

Aztán olyan rendes volt, hogy átjött délután, és megnyugtatott, hogy szerinte nem fognak visszajönni. Hát, nagyon bízom benne. Ha csak eszembe jut, görcsbe rándul a gyomrom. Majd mindenki gondoljon rám, hogy nyugodtan teljen az éjszaka, köszi. (Amúgy annyira értékelnék egy olyan hetet, amikor nem történik SEMMI. Komolyan.)

Megjegyzések

  1. Bandytha2013. január 19. 20:35

    Ez nagyon durva. Azt hiszem, ha még nincs heveder zárad, most ideje beszerezni egyet. Én jobban érzem magam mióta felszereltettük.

    VálaszTörlés
  2. Luca2013. január 19. 22:19

    Van ilyenem, csak nem szereltük fel, mert sajnos sok az üveg az ajtómon, és így nincs értelme. De azt tervezi apu, hogy az üveg egy részét eltünteti, és akkor feltesszük a hevederzárat is. Tuti, hogy én is jobban fogom érezni magam tőle :) Addig is abban reménykedem, hogy ha esetleg visszajönnének, és látják a kiírást, nem lesz bátorságuk nekilátni a melónak, meg azért ez egy jó közösség, mindenki figyel mindenkire, és most talán még inkább. Nagyon remélem, hogy nem lesz semmi, de azért éjszakára építettem torlaszt a szobaajtó elé, hogy biztosan el tudjak aludni. Gondoltam is pakolás közben, hogy ez vígjátékba illő jelenet, de hát ez van, nekem ettől lett jó.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk