LizaGazdija

A Molyon egy időben nagyon sokan olvasták, és mindenki áradozott, hogy mennyire jó. Ekkor gondoltam rá először, hogy el kellene talán olvasni. (A Moly nélkül feltehetőleg máig sem tudnám, hogy ez a regényfolyam létezik.) Aztán az írónő, aki szintén moly, meghirdette az első kötet maradék példányait potom 900 Ft-ért (plusz postaköltség, mert vidéken él), lecsaptam a lehetőségre. Így lett dedikált Csodaidők könyvem. Ez valamikor tavasszal történt, és most el is kezdtem az olvasást, miután poggi molytárs , aki elég régi félig-meddig ismerősöm, nemrég egy bejegyzésében arról értekezett, mekkora hatással volt rá ez a könyv. (Ahhoz képest, hogy a Kimet például a 2007-es szülinapomra kaptam, ez a könyv is egész hamar sorra került.) Nehézkesen indult számomra a történet. Kaptam egy előszót, amit még tudtam követni, aztán két oldalnyi első fejezetet, amiről később nem derült ki számomra egyértelműen, hogy mi köze a cselekményhez, majd három főszereplőt, akiknek a szemén keresztül szemlé...

1. Szóképzős feladat, a patience-ből csináljunk melléknevet. (Középhaladó csoport, felnőttek, kb. négy-öt éve tanulnak angolul.) Néma csend. Töprengenek. Nincs javaslat. Nem sikerül rávezetnem őket a megoldásra angolul sehogy sem. Ekkor én: "Hát hogy mondjuk azt, hogy türelmes?" Mire az egyik hallgató: "Luca." (Amúgy ez a segítség már tényleg segített, rögtön ezután mondták mindketten, hogy patient.) 2. Kezdő csoport, óra végi pakolászás. "Ha bejelölöm a tanárnőt a Facebookon, akkor kapok plusz öt pontot a nagydolgozatra meg egy ötöst?" "Sajnos a bejelölést csak visszaigazolással tudom honorálni." 3. "De Tanárnő, amit nem tudtam [a szódogában], ahhoz odaírtam spanyolul!" "Én meg rajzoltam mellé smileyt, látod?" "Jó, de nem lehetne inkább kapni rá fél pontot?" "Hát, sajnos nem." 4. Mivel közeledik a félév vége, pedig még csak most kezdődött el (!!! így rohan el mellettem az élet), beviszem az értékelől...

A kiadónak azóta volt egy nagyon nagy projektje, valamint ezt a könyvet úgyis jövőre akarják csak kiadni, tehát arra számítottam, valamikor január felé érkezik majd a visszajelzés a szerkesztőtől. Ehhez képest pénteken megérkezett. "És nagyon szép fordítás lett, gratulálok!" Én most úúúúgy örülök :)

A Moly miatt. Akit nem érdekel, attól bocsi. Volt karácsonyi húzás, erről már írtam. Konkrétan azt, hogy a húzottamnak szinte kizárólag vámpíros könyvek vannak a listáján, ami szerintem kicsit szomorú. Azért találtam kettőt, amit akár én is elolvasnék - ajándékozni csak olyat vagyok képes, ami legalább egy kicsit nekem is tetszik -, és mivel az egyik még nem jelent meg, a másikat megrendeltem, már írtak is a boltból, hogy megjött a könyv. Ez két nappal a sorsolás után történt. Azóta eltelt még kb. három nap. Ma mutatom Blankának a húzottam listáját, és mit látok? Na mit? A három nappal ezelőtti 20 könyv mellé felpakolt még további 60 (!!) kötetet. Hatvanat. HATVANAT. Ezt értitek? Kb. öt nappal a húzás után. Ezen kicsit kiakadtam elsőre, aztán másodikra is, mikor végignéztem az új elemeket, és megláttam, hogy van köztük több olyan, amit még én is szívesen elolvasnék, sőt olyan is, amiről konkrétan tudom, hogy tök jó könyv, és a molykarácsonytól függetlenül is tervezem, hogy beszerze...

Celia Reestől eddig két könyvet olvastam. Az elsőt a szakdogámhoz: ez volt a The Witch Child, ami az első telepesek életébe nyújt betekintést a XVII. századi Amerikában. A második ennek a folytatása, a Sorceress . Mindkettőt nagyon szerettem, ezért úgy döntöttem, fogok még olvasni az írónőtől. Három könyvet néztem ki, ezek a Sovay, a Pirates! és a The Vanished. Utóbbi volt raktáron Bookstationéknél, amikor a Sorceress befejezése után ráálltam a keresésre, ezért azt vettem meg, és most el is olvastam. (Egyébként némi öniróniával azt mondhatom, példa nélküli, hogy egy könyv a beszerzése után nyolc hónappal már sorra is kerüljön.) Talán túl magas elvárásokkal álltam a könyv elébe, azért okozott csalódást. Tény, hogy nem kedvelem a horrort, a thriller is inkább csak elmegy, abból is leginkább a szellemtörténeteket szeretem, ha nem véresek. A The Vanished jónak ígérkezett: egy angol kisvárosban rejtélyes módon tűnnek el gyerekek, miközben az iskolások között hátborzongató legendák ...

beszivárgott az edzésre is. Sírok.

1. Idejét sem tudom, mikor fordult elő utoljára, hogy végigálmodtam egy álmot, és csak a végén ébredtem fel. Mármint most szombat előtt, amikor végre megtörtént. Azt már nem tudom, mit álmodtam, de biztos, hogy muminok voltak benne, és az is biztos, hogy végére értem a történetnek, mielőtt Marci belesípolt volna a fülembe a játékával, amit közvetlenül ezután a fejem alá gyűrt karomra is pakolt, hogy dobjam el. (Liza sokkal toleránsabb kiskutya volt, nagyon ritkán piszkált reggel.) 2. Megvolt a molyos húzás. Meg is néztem a húzottam listáját, és kicsit elszomorodtam. Egyrészt a sok-sok könyvnek, ami rajta van, a fele még nem jelent meg. Másrészt a legolcsóbb lehetőség 2500 Ft. Tudom, én vállaltam, hogy valakit megajándékozok, de azért eszembe jut a saját listám, amin 400 Ft-ostól 2800 Ft-osig terjednek a könyvek, és 2000 Ft fölöttiből kevés van. Ráadásul a sok-sok könyv közül, ami az illető kívánságlistáján szerepel, alig egy-kettő nem vámpíros. Ez szerintem olyan szomorú :( Mármint n...