LizaGazdija

Idén már megint több halottnak gyújtottam gyertyát, mint tavaly. Nem gondoltam volna 2011. november 1-jén, amikor még két nagymamám volt, hogy egy évvel később már nem lesz egy sem. Eléggé furcsa is volt ma Nagyi nevét sírkőre vésve látni. (Most csak a pesti temetőkben voltam, Hortobágyon és Tárnokon nem. Előbbi temetőben Mama van, utóbbiban anyu nagyszülei, akiket mondjuk nem ismertem, de akikhez mindig kimegyünk anyuékkal.) Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással ...

Még tavaly gondoltam rá, hogy csinálok a diákoknak pumpkin pie-t. Aztán megtaláltam a receptet, és amikor elértem odáig a hozzávalók listájában, hogy faggyú, úgy döntöttem, megleszünk pumpkin pie nélkül is. Helyette halloweenes csokit kaptak, amit az Aldiban vettem. (Na jó, most is volt egy csoport, aki ilyen csokit kapott, de ők voltak a kivétel, nem volt időm sütni nekik :( ) Idén találtam tökös sütit a neten, amibe nem kell faggyú. Nem is nevezik pumpkin pie-nak, csak tökös-csokis sütinek, de úgy gondoltam, nekem ez éppen megteszi. Úgyhogy le is gyártottam, mutattam is a próbasütés képeit. Tomi csinált nekem szellemcsokit is, azért ő, mert én ehhez bénának bizonyultam. És akkor ezt a kettőt osztogattam. Összedobtam egy rövid ppt-t a Halloweenről, ezt megmutattam minden csoportban. Aztán játszottunk: ki kép- és szópárosítóst, ki Are you a witch?/Are you a werewolf? kvízt, és olyan is akadt, akinek idén játék helyett a salemi boszorkányperek átbeszélése jutott. (Ez az a cso...

A Molyban azt szeretem, hogy lehet normálisan szűrni emberek tartalmait. Nem az a lehetőségem, hogy blokkolom XY-t, és soha többet nem tudunk egymásról, hanem az, hogy ha mondjuk idegesít a napi 50 cuki cicás karc, amit közzétesz, akkor valamelyik karca jobb felső sarkában arra kattintok, hogy "nem kérem XY karcait", és akkor nem kapom meg XY karcait. Ugyanez megy kommentekkel, olvasásokkal, kihívásokkal, stb., stb. Én eddig egyszer éltem a lehetőséggel, amikor bejött az új feature, a lexikon, és az egyik ismerősöm ráállt a lexikon építésére, minek következtében volt nap, hogy 120 friss fogadott este, ami nagyon durva mennyiség egy nap alatt, és kiderült, hogy a 120-ból kb. 70 az ő lexikonbejegyzése. Ráadásul a lexikonbejegyzés csak annyiból áll, hogy egy könyv borítója plusz egy szó, amit adott könyvhöz rendelt az illető. Én meg ekkor fogtam, mondtam, hogy "nem kérem XY lexikonbejegyzéseit", és azóta egy darabot sem kaptam, viszont továbbra is látom, miket karcol, ...

Október 15-én már ötéves volt ez a nagyfiú, ami már pontosan egy fél évtized. Mi 14-én ünnepeltük meg a nagy eseményt, mert az esett vasárnapra, és úgy gondoltuk, ötéves esetében talán nem túl nagy vakmerőség előre inni a medve bőrére. Anyuékkal mentem le hozzájuk, Tomi dolgozott, így ő kimaradt a mulatozásból. Ebédre volt görög gyümölcsleves és lecsós szelet (ez utóbbiból a lecsót az ünnepelt rendelte, apu meg kicsit továbbgondolta, hogy mégse lecsó legyen az ünnepi ebéd), mindkettő nagyon jól sikerült. A tortát én vittem, sütés nélküli túrótorta volt. Nem nézett ki túl profin, és talán kicsit citromosabb lett a kelleténél, de összességében azért finom volt. Túrótorta. Hát, szép éppen nem lett. A hullámzó Balatont idézte fel bennem :) Vagy talán egy gleccsert? Ebéd után következett az ajándékbontás. Sok mindenen megmutatkozott, hogy ez a fiú bizony nagyfiú már: minden ajándékot azonnal kipróbált, még a mesekönyvből is meghallgatott néhány mesét. Ez utóbbi tevékenységbe ...

Ezt is ma néztem meg. Az egyik első feldolgozás, amelyben Ceddie-t Freddie Bartholomew alakította, a nagypapát C. Aubrey Smith, Dicket, a cipőpucolót pedig Mickey Rooney. Ez utóbbin kívül még egy-két gyerekszereplő él ma is, akik a film eleji tömegjelenetben szerepeltek. Volt ugyan néhány furcsa jelenet, ami a könyvben nem szerepelt, és nem értettem a funkcióját, de többnyire azért pontról pontra követi a film a regényt. Olyannyira, hogy a párbeszédek többsége is szó szerint ugyanúgy hangzik el, ahogyan Burnett megírta őket. Egy bajom volt csak: sokszor úgy éreztem, kicsit túljátsszák a szereplők a szerepüket. Legtöbbször Ceddie és az édesanyja kapcsán támadt ez az érzésem. Nagyon tetszett viszont a nagypapa és Mr. Hobbs. Dicket szintén nagyon jól alakította Mickey Rooney, csak az lepett meg, hogy én ennél azért kicsit idősebbnek képzeltem el a srácot. Igaz, a színész 16 éves volt a forgatás idején, de azért lássuk be, nem nézett ki annyinak: (Ez ugyan egy samponreklám, de 19...

Amelia Shankley miatt találtam rá erre a filmre. Ő volt Sara az 1986-os A Little Princess című filmben, és a Wikipediáról tudtam meg, hogy ebben a filmben meg Alice Liddellt alakította. Charles Dodgson, alias Lewis Carroll születésének 100. évfordulóján ünnepséget rendeznek Amerikában, amire meghívják az akkor 80 éves Mrs. Hargreavest, aki gyerekkorában Alice Liddell volt, és akinek az író az Alice Csodaországbant írta. Az idős hölgy el is utazik Amerikába a háztartási alkalmazottja kíséretében, aki egy végtelenül idegesítő, ostoba, fejhangon picsogó kis naiva. Nézni is rossz volt, és abszolút nem értettem, miért kellett neki ekkora szerepet írni. Főleg a szerelmi szál volt teljesen felesleges. Nyugodtan ki lehetett volna hagyni a filmből azt a 15-20 percet, amennyit ez a Lucy szerepelt. De szerencsére nem ő a lényeg, hanem Mrs. Hargreaves. Az idős hölgy ugyanis visszaemlékszik arra a nyárra, amikor Dodgson kitalálta és elmesélte neki és a nővéreinek Alice történetét. A visszae...

Ez a harmadik Burnett-regény, amit mostanában olvastam. Több tucat könyvet írt az írónő, de azt hiszem, belátható időn belül nem olvasok tőle mást. Nem azért, mert nem volt jó ez a három, csak azért, mert a többi, hírnévre szert nem tett műve pusztán a címével nem keltette fel az érdeklődésemet. Andi néni véleménye szerint ez a regény rettenetes, olyan, mintha nem is Burnett írta volna. Valahogy tényleg kevésbé mély, mint mondjuk A titkos kert, de nekem ennek ellenére nagyon tetszett, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy még A titkos kertnél is jobban tetszett, csak A padlásszoba kis hercegnőjét nem tudta megelőzni. A történet főszereplője egy intelligens, empatikus hétéves, akivel soha semmi baj nincs, és aki rajongásig szereti az őt egyedül nevelő édesanyját. New Yorkban élnek, ahol a kisfiúnak mindenféle barátai vannak: egy cipőpucoló, egy zöldséges meg egy almaárus. Édesapja angol nemesi családban született, ám az amerikai házassága miatt az apja, aki konok, nyakas ember, kita...