LizaGazdija

Idén is június 21-re esett a szereplésem, Roald Dahl Matildájáról beszéltem és annak fordításáról. Igaz, a filmrészletem nem indult el a ppt-ben, de gyorsan megoldottam a kérdést, elindítottam ppt-n kívül, és úgy sikerült. Utána sokan megdicsértek, több tanár is, apu is. Nagyon jó érzés volt! Eljött egyébként J. Andi, Blanka, Zsuzsa néni, Éva néni és apu. Idén nem fagyiztunk utána, de én itthon rendeztem privát fagyizást. Ráadásul kaptam Andi nénitől egy szuper könyvet, és a tavalyi konferencia előadásait is könyv formátumban. Szuper!

Azt meg nem is meséltem, hogy voltam kedden fogorvosnál, és most már nem kell majd ilyen gyakran járnom! Jó, az elmúlt két hónapban háromszor voltam, túlélhető, de mennyivel jobb, ha egyáltalán nem kell menni szeptemberig. Így végre lezárulni látszik a bölcsességfogam által kifúrt szomszédos fogam körüli mizéria. Bementem, leültem. Asszisztens: Kap egy ilyen szép partedlit. Orvos: Meg egy szurit. Én: Akkor ma valamit szerelünk a fogamon? Orvos (nevet): Így is lehet mondani. Megkapja a végleges tömést. Én: És ehhez mindenképpen kell szuri? Orvos: Hát, akkor fújok a fogába levegőt. (Fúj is, kocogtat is.) Érzékeny? Én: Nem. (És tényleg nem, kicsit sem.) Orvos: Akkor elkezdjük szuri nélkül, és ha fáj, akkor szól, és kap szurit. Én: Úgy emlékszem a bölcsességfog-műtétről, hogy annyira rossz semmi nem tud lenni, mint a szuri. Ezen nevetett az orvos. Aztán nem adott szurit, hála az égnek. Aztán nekilátott a farigcsálásnak, és csak akkor fájt, amikor a kiürített lyukba belespricce...

Addig megint kis színes: 1. Bruce Willis mindig akkor forgat a környéken, amikor én haza akarok jönni az edzőteremből. Szombaton az Üllői utat zárták le miatta, de rendesek voltak, és átengedtek, mert nem bírtam volna körbejárni a háztömböt, annyira lestrapált az edzés. Ma meg a Baross utcán nem lehet közlekedni meg úgy a Kálvin tér környékén általában. Nagy szerencse, hogy megint teljesen lestrapált állapotomban hátsó úton mentem véletlenül, így csak kívülről láttam a lezárást. 2. Apropó edzőterem. Ugyanannak a cégnek két terme van egymáshoz nagyon közel a város központjában. Én eddig az újabba jártam, ahol kicsit elégedetlen voltam az öltözővel. Néhány szekrénynek nincs ajtaja, másokat nem lehet becsukni, szóval hiába kapsz a recepción szekrényszámot, ad hoc jelleggel történik a szekrényválasztás. Két hete viszont hirdettek négy hónapra bérletet bagóért a cég másik termébe, ahol eddig kb. háromszor jártam, de azt is öt-hat éve, amikor az egyetemre kellett kötelező tesi. (Öt-hat év...

Tényleg nem ártana valami alkalmassági vizsgálat, mielőtt az ember magához vesz egy élőlényt, bár akkor meg megint nem élünk demokráciában. De ezek azért nagyon durva dolgok.

Tegnap itt töltöttük az estét anyuékkal. 6-tól 7-ig: Természettudományi Múzeum, kövek, Noé bárkája 7-től fél 9-ig: Füvészkert, közepesen jó vezetés, sok szép növény, Nemecsek medencéje 9-től fél 10-ig: Földalatti Vasúti Múzeum, plakátkiállítás 10-kor: nem jutottunk be a VAM Design Centerbe a Beatles-kiállításra, mert körülbelül 100 méteres sor állt. Vicces módon az, aki ott vette csak meg a karszalagot, egy 5 méteres sor végigállása után már be is jutott. Aki karszalaggal jött, hogy gyorsan bejusson, az megszívta. Negyed 11-től kb. 3/4 11-ig: Liszt Ferenc Emlékmúzeum, egy profi vezetés utolsó percei, orgonakoncert (nem tetszett túlzottan), barangolás Liszt lakásában 3/4 11-től kb. 11-ig: Magyar Képzőművészeti Egyetem, diplomakiállítás, jazzkoncert 11-től 3/4 12-ig: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum, XIX-XX. századi Korea, teakóstolás Éjféltől fél 1-ig: Iparművészeti Múzeum, British Store, persze muszáj volt Cadbury's csokit venni, és ma megkóstoltam, és isteni finom Szóval...

Hangulatilag most jól vagyok, de szerencsére van más, amin nyavalyoghatok. Ezen a héten olyan álmos vagyok, fáradt és erőtlen, hogy az valami fenomenális. 10 előtt egyszer sem bírtam kinyitni a szemem, de ma 3/4 11-kor is csak azért, mert Tomi kitartóan szólongatott. Ahhoz képest, hogy hatkor szerettem volna kelni, hogy tornázzak, aztán belevágjak az utolsó egyetemi feladatomba, hááát... Ez most attól van, hogy kedden hajnali 4-kor feküdtem csak le? Vagy vitaminhiány? De minden nap eszem legalább negyed kiló epret meg egy almát, iszom vagy egy liter 100%-os narancslevet. Meg a héten már négyszer voltam mozogni (egy pilates, egy zsírégető köredzés, két step aerobic). Alszom 8 órákat. Ehhez képest  egész nap csak kóválygok jobbra-balra, mindent elfelejtek, és akkorákat ásítozom, mintha évek óta nem aludtam volna. Nem értem. Ennyire leolvadt az agyam attól, hogy már nem kell tanulmányt írni meg előadást? De az előadáshoz még kell ppt... A vizsgához még kell olvasni... A munkámho...

Láttam már sok életmódblogot meg facebookos oldalt, de egyik sem tetszik igazán. Vagy nagyon el van telve magával az alkotó, vagy plázacica, és én egyikkel sem tudok azonosulni. Nem szeretem, ha valaki lenéz, és nem érzem magamban a motivációt, hogy plázacica legyek. Meg mondjuk megfelelő alkatom sincs hozzá. (Amúgy nemrég jutott eszembe, hogy aerobic oktató is tök szívesen lennék mellékállásban, de attól is vagy húsz kiló meg négy év tanulás választ el.) Pár hete viszont megtaláltam a nekem valót a műfajban. Végre egy természetes, szép lány, aki teljesen normális stílusban bírja előadni a mondandóját! Tényleg elhiszi róla az ember, hogy tud valami érdekes praktikát, és megosztja a többiekkel, mert csak. Semmi kioktatás, semmi beképzeltség, pont nekem való a blogja. Vagyis honlapja, neki inkább az van. Persze mutat olyan dolgokat, amikhez abszolút semmi közöm és kedvem, pl. hogyan fessük csíkosra a körmünket, meg hordjunk masnit, de nem is kell, hogy minden ötlete tetsszen. A lényeg...