Majd egyszer lesznek rendes bejegyzések, ígérem
Addig megint kis színes:
1. Bruce Willis mindig akkor forgat a környéken, amikor én haza akarok jönni az edzőteremből. Szombaton az Üllői utat zárták le miatta, de rendesek voltak, és átengedtek, mert nem bírtam volna körbejárni a háztömböt, annyira lestrapált az edzés. Ma meg a Baross utcán nem lehet közlekedni meg úgy a Kálvin tér környékén általában. Nagy szerencse, hogy megint teljesen lestrapált állapotomban hátsó úton mentem véletlenül, így csak kívülről láttam a lezárást.
2. Apropó edzőterem. Ugyanannak a cégnek két terme van egymáshoz nagyon közel a város központjában. Én eddig az újabba jártam, ahol kicsit elégedetlen voltam az öltözővel. Néhány szekrénynek nincs ajtaja, másokat nem lehet becsukni, szóval hiába kapsz a recepción szekrényszámot, ad hoc jelleggel történik a szekrényválasztás. Két hete viszont hirdettek négy hónapra bérletet bagóért a cég másik termébe, ahol eddig kb. háromszor jártam, de azt is öt-hat éve, amikor az egyetemre kellett kötelező tesi. (Öt-hat éve!!! Hét éve voltam elsős!!! Jézusom...) Meg is vettem azonnal a bérletet, amint rájöttem, hogy a kedvenc edzőm éppen ebbe a terembe megy az után az edzés után, amire én csak ritkán érek oda az eddigi terembe. Gondoltam, tiszta nyereség, normális időpontban járhatok a kedvenc edzőm kedvenc edzésére. Ma jött el az idő, hogy felavassam az új helyen az új bérletet. Nos, lehetne vitatkozni azzal a kijelentéssel, hogy minőségi cserét csináltam. Az öltöző kb. harmada az eddiginek, bónuszként koszos, a terem kb. ötöde az eddiginek, itt már tíz ember is hatalmas tömeg, míg a másik helyen egy órán negyvenen is vagyunk. Ettől annyira sokkolódtam, hogy minden idők eddigi legbénább teljesítményét nyújtottam koreográfia-memorizálásban. Mondjuk közrejátszhatott az is, hogy olyan hőség volt a teremben, mint egy szaunában. Kilenc deci vizet ittam meg egy óra alatt, miközben a régi helyen másfél óra alatt négyet szoktam. Aztán kibékültem a helyzettel. Jó az időpont, tényleg ő a kedvenc edzőm, aztán ha nagyon nem tudom megszokni az öltözőt, majd októbertől visszamegyek az eddigi terembe. Itt egyébként muszáj lesz duplákat járni, mert 60 perc az óra, és az csak step, az erősítés rész a másik 60 percben található. Azt azért meg kell mondanom, eléggé furának találom, hogy ez a mostani terem kupon nélkül drágább, mint a másik, miközben sokkal kisebb, és sokkal leharcoltabbnak is tűnik. Érdekes. A spinning dobhat ennyit az áron?
3. Reggel megpróbáltam elmenni tanítani, hát nagyon kalandos volt. Felszálltam a metróra, ahol is közölték az ajtó becsukása után, hogy a szerelvény a Deákon nem fog megállni. Örvendek, gondoltam, én ott szeretnék átszállni a másik metróra. Villámgyors haditervet eszeltem ki: Ferenciek leszállás, buszra felszállás, Astorián leszállás, másik metróra átszállás. Míg nehezítések nélkül 15-20 perc alatt a Moszkván vagyok (csakazértis Moszkva), addig ma ez a mutatvány 30 percig tartott, ami éppen elég volt arra, hogy lekéssem azt a buszt, amivel menni szoktam, sőt az utána következőt is, és mert volt egy baleset, ami miatt dugó alakult ki, végül laza negyed órás késéssel érkeztem meg az órára. Szerencse, hogy a tanítvány végtelenül toleráns, és általában nem veszi észre, ha később megyek, csak akkor értesül a tényről, amikor elnézést kérek a késésért. Mindenesetre hazafelé inkább a villamost választottam, gondoltam, nincs kedvem megint a Deák miatt szerencsétlenkedni. Itthon aztán látom ám, hogy bombariadó volt, azért nem állt meg a metró. Ettől kicsit azért lehidaltam. Átmegy a metró egy olyan állomáson, ahol akár bomba is lehetne? És ha tényleg van? És esetleg felrobban? Akkor bocsika, azt hittük, megint csak viccel valaki? Hát, ezen hozzáállás láttán nem vagyok nyugodt. (Mondjuk alapvetően attól se, hogy a metrókocsik szétesőben, a sín szintén, és kb. másfélszer annyi ideig tart az utazás, mint pár hónapja.)
4. Tegnap sikerült zárás előtt pár perccel sorra kerülni az Auchan pénztáránál. Előttünk egy pasi vásárolt 13 ezer forintért, majd mikor meghallotta az összeget, előkapott egy köteg étkezési jegyet. 500 Ft-os címletekben. A pénztáros majdnem sírt, mikor meglátta, kérte is a pasit, hogy inkább pénzzel fizessen, de ő erre nem volt hajlandó. Azért 10 óra előtt 4 perccel ez a mutatvány nem akármi. De ez egy normális pénztáros volt, és nem állt neki hisztizni, hanem kicsit morc fejjel számolta az utalványokat.
5. Ugyanitt kb. minden ötödik percben elmondták, hogy hány perc van a zárásig, és hogy mindenki fáradjon a pénztárakhoz. Aztán pontban 10-kor a következő szöveg érkezett a hangosbemondón át: "Kedves Vásárlóink! Tájékoztatjuk önöket, hogy áruházunk bezárt. Kérjük, fáradjanak a pénztárakhoz." Erről azonnal eszembe jutott ez (a zárásos rész 3:20-tól, de az egészet érdemes meghallgatni), és vihogásban törtem ki.
1. Bruce Willis mindig akkor forgat a környéken, amikor én haza akarok jönni az edzőteremből. Szombaton az Üllői utat zárták le miatta, de rendesek voltak, és átengedtek, mert nem bírtam volna körbejárni a háztömböt, annyira lestrapált az edzés. Ma meg a Baross utcán nem lehet közlekedni meg úgy a Kálvin tér környékén általában. Nagy szerencse, hogy megint teljesen lestrapált állapotomban hátsó úton mentem véletlenül, így csak kívülről láttam a lezárást.
2. Apropó edzőterem. Ugyanannak a cégnek két terme van egymáshoz nagyon közel a város központjában. Én eddig az újabba jártam, ahol kicsit elégedetlen voltam az öltözővel. Néhány szekrénynek nincs ajtaja, másokat nem lehet becsukni, szóval hiába kapsz a recepción szekrényszámot, ad hoc jelleggel történik a szekrényválasztás. Két hete viszont hirdettek négy hónapra bérletet bagóért a cég másik termébe, ahol eddig kb. háromszor jártam, de azt is öt-hat éve, amikor az egyetemre kellett kötelező tesi. (Öt-hat éve!!! Hét éve voltam elsős!!! Jézusom...) Meg is vettem azonnal a bérletet, amint rájöttem, hogy a kedvenc edzőm éppen ebbe a terembe megy az után az edzés után, amire én csak ritkán érek oda az eddigi terembe. Gondoltam, tiszta nyereség, normális időpontban járhatok a kedvenc edzőm kedvenc edzésére. Ma jött el az idő, hogy felavassam az új helyen az új bérletet. Nos, lehetne vitatkozni azzal a kijelentéssel, hogy minőségi cserét csináltam. Az öltöző kb. harmada az eddiginek, bónuszként koszos, a terem kb. ötöde az eddiginek, itt már tíz ember is hatalmas tömeg, míg a másik helyen egy órán negyvenen is vagyunk. Ettől annyira sokkolódtam, hogy minden idők eddigi legbénább teljesítményét nyújtottam koreográfia-memorizálásban. Mondjuk közrejátszhatott az is, hogy olyan hőség volt a teremben, mint egy szaunában. Kilenc deci vizet ittam meg egy óra alatt, miközben a régi helyen másfél óra alatt négyet szoktam. Aztán kibékültem a helyzettel. Jó az időpont, tényleg ő a kedvenc edzőm, aztán ha nagyon nem tudom megszokni az öltözőt, majd októbertől visszamegyek az eddigi terembe. Itt egyébként muszáj lesz duplákat járni, mert 60 perc az óra, és az csak step, az erősítés rész a másik 60 percben található. Azt azért meg kell mondanom, eléggé furának találom, hogy ez a mostani terem kupon nélkül drágább, mint a másik, miközben sokkal kisebb, és sokkal leharcoltabbnak is tűnik. Érdekes. A spinning dobhat ennyit az áron?
3. Reggel megpróbáltam elmenni tanítani, hát nagyon kalandos volt. Felszálltam a metróra, ahol is közölték az ajtó becsukása után, hogy a szerelvény a Deákon nem fog megállni. Örvendek, gondoltam, én ott szeretnék átszállni a másik metróra. Villámgyors haditervet eszeltem ki: Ferenciek leszállás, buszra felszállás, Astorián leszállás, másik metróra átszállás. Míg nehezítések nélkül 15-20 perc alatt a Moszkván vagyok (csakazértis Moszkva), addig ma ez a mutatvány 30 percig tartott, ami éppen elég volt arra, hogy lekéssem azt a buszt, amivel menni szoktam, sőt az utána következőt is, és mert volt egy baleset, ami miatt dugó alakult ki, végül laza negyed órás késéssel érkeztem meg az órára. Szerencse, hogy a tanítvány végtelenül toleráns, és általában nem veszi észre, ha később megyek, csak akkor értesül a tényről, amikor elnézést kérek a késésért. Mindenesetre hazafelé inkább a villamost választottam, gondoltam, nincs kedvem megint a Deák miatt szerencsétlenkedni. Itthon aztán látom ám, hogy bombariadó volt, azért nem állt meg a metró. Ettől kicsit azért lehidaltam. Átmegy a metró egy olyan állomáson, ahol akár bomba is lehetne? És ha tényleg van? És esetleg felrobban? Akkor bocsika, azt hittük, megint csak viccel valaki? Hát, ezen hozzáállás láttán nem vagyok nyugodt. (Mondjuk alapvetően attól se, hogy a metrókocsik szétesőben, a sín szintén, és kb. másfélszer annyi ideig tart az utazás, mint pár hónapja.)
4. Tegnap sikerült zárás előtt pár perccel sorra kerülni az Auchan pénztáránál. Előttünk egy pasi vásárolt 13 ezer forintért, majd mikor meghallotta az összeget, előkapott egy köteg étkezési jegyet. 500 Ft-os címletekben. A pénztáros majdnem sírt, mikor meglátta, kérte is a pasit, hogy inkább pénzzel fizessen, de ő erre nem volt hajlandó. Azért 10 óra előtt 4 perccel ez a mutatvány nem akármi. De ez egy normális pénztáros volt, és nem állt neki hisztizni, hanem kicsit morc fejjel számolta az utalványokat.
5. Ugyanitt kb. minden ötödik percben elmondták, hogy hány perc van a zárásig, és hogy mindenki fáradjon a pénztárakhoz. Aztán pontban 10-kor a következő szöveg érkezett a hangosbemondón át: "Kedves Vásárlóink! Tájékoztatjuk önöket, hogy áruházunk bezárt. Kérjük, fáradjanak a pénztárakhoz." Erről azonnal eszembe jutott ez (a zárásos rész 3:20-tól, de az egészet érdemes meghallgatni), és vihogásban törtem ki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése