LizaGazdija

tök nyomor.

Kezdek izgulni, hol lehet Tomi, egyre jobban megijedek attól, hogy reggel korán kéne kelni, ráadásul Tomi nem elérhető a mobilján, írom a tanulmányt, végre már a verseknél tartok, túrom miattuk a netet, és ilyeneket találok: Tényleg témába vág, ez a vers látható a képen. Hát, ezt se tenném magammal, pedig az Alice-t és Csodaországot nagyon-nagyon szeretem. De azért a kép szép. (Jól látom, hogy más sem tette ilyet a hátával, és ez csak egy rajz, ugye?)

Tegnap a megnyitón sikerült részt vennem. Azért mondom, hogy sikerült, mert eredetileg nem ez volt a cél: az egyik kuponos oldal féláron kínált jegyeket a FilMharmonikusok koncertjére a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra, és miután a megkérdezettek vagy nem értek rá, vagy nem akartak eljönni velem, vettem magamnak egy jegyet, mondván, akkor is megnézem. Fél 9-kor kezdődött a kiírás szerint a program, én itthon megnéztem, hogy a házunktól háromnegyed órára van a helyszín, ezért fél 8 után öt perccel elindultam. Mentem volna korábban, de előtte edzőteremben voltam, negyed 8-ra értem haza, és muszáj volt lezuhanyozni meg átöltözni. Amikor felszálltam a villamosra, kiderült, hogy nem lesz egyszerű utam: a villamos csak az Oktogonig járt. Ott át kellett szállni pótlóbuszra, ami gyök kettővel haladt körülbelül, az Oktogontól a Jászai Mari térig kb. tíz perc alatt jutott el. Ekkor kezdtem izgulni. Pedig még nem is tudtam, mi következik: a pótlóbusz nem áll meg a Margitszigetnél, viszont onn...

Most már többször találkoztam egy új furcsasággal metrózás közben. Begördül a szerelvény az állomásra, megáll, kinyílnak az ajtók, és a peronon várakozók azonnali hatállyal megkezdik a befelé nyomulást, átgázolva azokon, akik esetleg le szeretnének szállni. És még dünnyögnek is meg csóválják a fejüket, ha az illető csakazértis  leszáll. Ennyire zombi üzemmódban működnek az emberek? Ha nyitott ajtót lát, azon azonnal be kell nyomulni, akár jönne ki rajta valaki, akár nem?

Hétvégén nyárköszöntő nyaralást csaptunk Tomival és Marcival. Péntek délután lementünk Tihanyba, és ma este jöttünk vissza. Nagyon büszkék lehetünk a kutyára, aki odafelé három és fél órát kibírt a kocsiban, és csak akkor hányta el magát, amikor kiengedtük a kocsiból, már örült, hogy végre vége a tortúrának, majd visszaszállítottuk. Ez azért volt egyébként, mert át kellett vennünk a szállás kulcsát Tihany központjában, amihez ki kellett szállni a kocsiból. Szóval három és fél óra türelem után az utolsó 4 (!) perc alatt kétszer is rosszul lett a kutya, biztos fontos volt bepótolni, ami Pesttől Tihanyig kimaradt. Hazafelé két és fél óra volt az út, amit egyébként nem értek, mindenesetre akkor már tényleg végig kibírta a kutya, és kiszállás után sem volt baja, szóval egy hős. Hazafelé egyébként mindketten nagyon nyűgösek lettünk a szűk hely miatt, ugyanis a kutya a lábamnál utazik, úgyhogy készült a kutyáról néhány vicces kép, de telefonnal, úgyhogy majd akkor lesz belőlük ízelítő, ha l...

Ma azt tudtam meg, hogy a Hófehérke, a Hamupipőke és a Tom & Jerry c. rajzfilmek sokkal károsabbak a gyermeki agyra, mint azok a számítógépes játékok, amelyeknek célja, hogy zombikat öljünk halomra válogatott kegyetlen módszerekkel. Ilyenkor két dologra kell nagyon koncentrálnom: 1. ne röhögjek, 2. tartsam szem előtt, hogy ő jelenleg 12 éves, ezért még egy rövid ideig normális nála a szürreális gondolkodás. Egyébként nem látta be, hogy a zombiöldöklős játék a durvább. Hiába, minden szentnek maga felé hajlik a kolbásza, úgy hallottam.

Amikor 7 éve voltam befordulva, akkor tudtam magam továbbhaladásra motiválni azzal, hogy azt mondogattam, nem tehetem meg, hogy nem csinálom a dolgom, mert meg fogom bánni, amikor majd emiatt a hülyeség miatt nem vesznek fel az egyetemre. Most nehezebben motiválom magam, mert ha nem lesz meg minden vizsga, akkor se történik semmi, de szó szerint semmi, nincs semmiféle retorzió, SEMMI. Azért biztatom magam a továbbhaladásra, csak kicsit lassabban haladok tovább, mint legutóbb. Kiegészítés: Jó motiváció persze az, hogy nem kevés pénzbe kerül, hogy ezt csinálhatom, viszont még ezen is tudna dobni, ha az oktatók válaszolnának a nekik küldött e-mailekre, amikben pl. a vizsgaidőpontok felől érdeklődöm, amiket marhára nem lehet megtalálni sehol. Sebaj, már csak egy hónap, utána már csak fordítani kell meg tanítani. Meg strandra járni. Idén fogok. Tényleg.