LizaGazdija

Ötven éve ég a bánya Centralia alatt , és 77 éve befalazott, végig égő neonreklámot találtak egy kávézóban . Szívem csücske USA, ahol minden megtörténhet (L) :)

Olvasom a comment:comon, hogy hívtak sztárvendéget a Megasztár döntőjébe, aki kicsit bunkó módon állt hozzá a feladathoz, nevét eddig szerintem még nem is hallottam, viszont, surprise, surprise, azt a számot is rendszeresen hallom stepen, amit énekelt a döntősökkel. Ráadásul amennyire vissza tudok emlékezni (a héten nem jutottam el edzésre :( ), ezt a szám nem is agyonremixelve megy le, bár a rap egyáltalán nincs benne, a refrénből meg erősen kiemelik a tüc-tüc részt. UPDATE: Végigmentem az összes számán youtube-on, mármint az összes olyanon, amit hirtelenjében felleltem, és egy (!) olyat találtam, amit még életemben nem hallottam. A többi minden stepen lemegy. Most már társul hozzájuk előadó meg cím is a kis fejemben.

Ma a Szabó Ervinbe mentem potyára. Jó drága kör volt ez így, de legalább most már megvan itthon az öt létező Alice-fordításból kettő. (Ha valaki látja valahol antikváriumban, netán aukción az Évike Tündérországbant, ne habozzon szólni!)

Sajnálom, ez egy ilyen bejegyzés, mert büszke vagyok a mai teljesítményemre. Ennyire örülök magamnak: Reggel kimentünk Tomival Nagyi elé a buszhoz, és bevittük a kórházba, ahol az aneszteziológussal kellett megbeszélnie a szerdai műtét részleteit. (Azért nem mondom meg, mi baja, mert biztos nem örülne neki, hogy kiplakátolom vele a blogot.) Utána elmentünk egy minishopping-körútra, ahol is ki-ki kapott ebédet, innivalót meg én egy könyvet a szülinapom alkalmából (Csukás Istvántól a Keménykalap és krumpliorrt, alig várom, hogy elolvassam). Utána Tomi hazavitte Nagyit, de én nem tudtam velük menni, mert a tegnapi blamázs után ma már muszáj volt könyvtárba menni. Így is arra számítottam, hogy még holnap is ott fogok ülni. 12:30-kor ültem le az asztalhoz az általános olvasóteremben, innentől 5-ig megállás nélkül dolgoztam. Igaz, már 4-kor elkezdtem nyűglődni, és ahogy telt-múlt az idő, egyre rosszabb lett a közérzetem, míg a végén már annyira elegem volt, hogy nem bírtam odafigyeln...

- Közvetlen közelről láttam a Deákon Mészáros Árpád Zsoltot és Szulák Andreát, miután leszálltak egy nyitott tetejű buszról, amin, ha jól láttam, éppen Király Norbi énekelte a Lehetsz királyt, de olyan hamisan, hogy az valami rettenetes. - Felmentem a Széchenyi Könyvtárba, mert még van vagy 4-5-6 óra munkám az Alice-fordításokkal. Az udvar le volt zárva, nem mehet be senki, keressem meg a liftet, és jöjjek fel azzal, mert az kapásból az udvarban tesz le. Kérdezem a biztonsági őrt, hogy hogyan jutok le onnan a lift aljához, erre közli, hogy szerinte biztos lefelé kell menni. Azt hittem, belé rúgok, a bunkó mindenségit. Elindultam, kerestem egy másik őrt, hátha abba szorult némi értelem és kultúra, megkérdeztem tőle is, hogyan jutok el a lift aljához, erre közli, hogy menjek be ott hátul az udvaron, és ott lesz mindjárt a könyvtár mellett. Fogtam a fejem. Mondom, igen, oda szeretnék megérkezni. Erre megkérdezi, hogy akkor miért nem megyek be az udvarba. Elmondom neki még egyszer, hogy ...

Komolyan. Igaz, az általános iskolai termünkben volt a gimis osztály, de ez részletkérdés. Le kellett ülni asztalokhoz, és nem volt elég hely mindenkinek, nekem pl. már nem maradt. Így egy pad rövidebb oldala mellé kellett széket húznom, hogy le tudjak ülni. Húztam is, annak a két osztálytársamnak a padjához, akiket én nagyon szerettem, de ők engem nem (mindketten fiúk, és nem úgy szerettem őket nagyon). Megkérdeztem, odaülhetek-e, mondták igen. Elő is pakoltam a füzetemet, tollamat, majd kezdődött az óra (magyar), és amikor először próbáltam lejegyzetelni valamit, rögtön feltűnt, hogy valami nem jó, mert az osztálytársam a jobb kezével ír, én a ballal, és ő az én bal oldalamon írt, tehát nem fért el egymástól a kezünk. Oda is súgtam neki, hogy most én gyorsan elköltözöm inkább valahová, mert egyikünk sem fog tudni írni. Erre mondta, jó, de abban is éreztem azt az ellenségességet, amit mindig sugárzott felém, akármilyen kedves voltam vele. Ekkor vettem észre, hogy van még egy üres pa...

az események lejegyzésében úgy három héttel. Egyszerűen nem is értem magamat. Na mindegy. Akkor most vegyes poszt következik. Múlt kedden voltam fogorvosnál a kegyetlenül fájós fogammal. Végül is nem bántott, csak tett gyógyszert a lyukba, felírt valami spéci fogkrémet, valamint megkért, hogy ne igyak semmit, amiben szénsav van. Érdekes módon könnyen sikerül tartani a szénsavmegvonást, pedig néha nagyon-nagyon megkívánok mondjuk egy pohár kólát. Most viszont múlt kedd óta ez egyszer sem fordult elő, víz meg narancslé, ez a kettő megy. Kicsit megijesztett mondjuk ezzel, hogy ne igyak szénsavas dolgokat, mert eddig sem ittam sokat, és ha ennyi is kikezdi a fogamat, akkor az gáz, milyen fogaim vannak már nekem. (18 évig minden fogorvosi vizsgálaton azt mondta az orvos, hogy ilyen szép fogakat ritkán lát, jó erősek, szuper. 23 évesen meg elkezdődtek ezek a hülyeségek a bölcsességfogammal. Lehet, hogy annak van ilyen frenetikus hatása még most is?) Vasárnap anyuéknál voltam, Katáék is...