LizaGazdija

Ez a könyv a Witch Child c. regény folytatása. Pontosan ott kezdődik, ahol az előző befejeződött. Ennek a történetnek ereje, sodrása van. Szó szerint letehetetlen, ezért sikerült 3 nap alatt végezni vele. Mary történetét mutatja be 14 éves korától a haláláig, és rajta keresztül az indián népek kultúráját, életfelfogását, valamint a kor történelmét. Nekem nagyon szimpatikusak az indiánok. Szeretem a túlvilágról alkotott elképzelésüket, kedvencem, hogy a halottak lelkei nyugat felé vándorolnak. Szeretem a varázslásaikat, a bölcsességüket, a nyugodtságukat, azt, hogy mindent elfogadnak. Nem szeretem viszont, hogy az európai ember azt gondolta, megérkezik az Ígéret Földjére, és akkor az az övé, függetlenül attól, hogy élnek-e ott emberek évrezredek óta. Szerintem alapvetően az európaiak tehetnek az indiánok és köztük kitört háborúskodásról, mert nekik nem kellett volna úgy tenni, mintha az övék lenne az egész kontinens. Viszont az is igaz, hogy mint minden tisztességes verekedés, ez is...

Tegnap, Battára menet alaposan megnéztem a csepeli Szent Imre téren a pavilonsort, ahol régen Brigivel minden bombariadó esetén megettünk egy isteni finom melegszendvicset. Hát, ezt is tegnap láttam utoljára régi formájában, ugyanis ma reggelre leégett.

Az egyébként mennyire vicces, amikor nézem a BK eheti részeit (hétköznap sosincs rá idő), és felhagyok a projekttel két rész után, mert nem tudom követni a történetet, és többször vissza kell tekerni, mert nem értem a jelenetet? Azért a BK szellemi kihívásnak éppen nem nevezhető :D

van mögöttem. Tanítottam 25 órát, ami egy teljes állásnak és még három túlórának felel meg. Felkészültem a 25 órára, ez kb. 8 órát igényelt. Az óráim egy részéhez elég sokat kell utazni, ezen a héten összesen 11 órát. Amikor nem tanítottam, akkor beíratáson csináltam szintfelmérést 2x3 órában. Amikor ezt sem csináltam, akkor a könyvtárban lapozgattam 1908-as újságot összesen kb. 7 órában. (És nem értem a végére, ez a legjobb benne. Még mehetek vissza hétfőn reggel is, amikor pedig alhatnék, ráadásul a határidő vasárnap.) Amikor ezt sem csináltam, akkor megírtam egy cikket, ami egyetemi feladatom volt. A hét leglazsálósabb napja a péntek volt, amikor keltem fél 8-kor, elindultam itthonról fél 9-kor (régen 6 perc alatt menetkész állapotba kerültem ébredéstől számítva, mostanában ez legalább 60 perc, mert az első kb. 40 percem a magamhoz téréssel telik), 9-től tartottam egy órát, ami fél 12-kor ért véget, aztán loholtam haza, így volt itthon pontosan 40 percem. Ebből 15 alatt csin...

A Budapesti Hírlapban 1908-ban a rengeteg reklám és hirdetés között felbukkan néhány elég vicces is: 1. "Örökbefogadás utján nemességet óhajtanék szerezni." 2. "Ferenc József keserüviz - legerősebb természetes hashajtó" Ez utóbbin az első pár felbukkanásakor nehéz volt nem felröhögni a könyvtár csendjében. Micsoda elismerés azért az uralkodónak, amikor pont egy hashajtót neveznek el róla! Volt humoruk ezeknek az uraknak-hölgyeknek, az biztos.

Hát, emiatt most szomorú vagyok. Volt Kodak gépünk, sőt anyuéknál a padláson van két reklámállatkám is tőlük: Tigrincs, a tigris és a névtelen sárkány. Szóval azért 133 év nem kevés. Jó lenne, ha nem lenne vége.

Kedden végre a végére értem. Hiába tetszett összességében, nagyon-nagyon hosszú volt. Nagyon érdekes a japán mondakincs, nagyon izgalmas betekintést nyerni az életszemléletükbe, a babonáikba, de legfőképp a halál utáni életről vallott felfogásukba. Ez a könyv tényleg hozzájárul ahhoz, hogy az ember legalább felületesen megismerje Japánt, ha elfogadjuk, hogy egy népet legjobban a meséin keresztül lehet megismerni. (Én elfogadom.) Volt viszont néhány problémám, ami miatt végül csak négy csillagot kapott a könyv a lehetséges ötből. 1. A 60 oldalas bevezető szerintem túlzás. Nagyon érdekes, hogy melyik monda keletkezésekor éppen milyen történelmi helyzetben éltek a japánok, nagyon jó tudni, hogy sokan közülük buddhisták, és hogy sokféle istenük van. Ezek mind nagyon hasznos infók, DE egy olvasásra én képtelen vagyok 60 oldalnyi adatot felfogni, és feleslegesnek is tartom ennek megkísérlését, mivel az információk döntő többsége magukból a mondákból is kiderül később. 2. A könyvet a...