LizaGazdija

A békés, boldog karácsonyhoz, amit kívántam nektek, nálunk már csak a béke hiányzik. Úgy volt, hogy reggel 10-re megyünk anyuékhoz, tőlük meg együtt Battára Nagyiékhoz. Nyilván késve indultunk, mint általában, de csak kb. 10 percet késtünk volna. Amikor a kabátunkat vettük, hogy akkor startolunk, csörgött Tomi telefonja. Az anyukája hívta, hogy azzal hívták fel a lakásukból, amit bérbe adnak, hogy a küszöb alatt folyik ki a víz, és kérte Tomit, menjenek együtt megnézni, mi történt. Mentünk mindhárman, csak anyuékat előtte felhívtam, hogy induljanak el nyugodtan, majd jövünk. Amikor odaértünk a lakáshoz, kiderült, hogy ez nem lesz gyors menet: az összes helyiségben folyt a plafonról a víz. Nem túlzok, konkrétan olyan volt, mintha megnyitotta volna valaki a zuhanyt. Az albérlők hazautaztak vidékre karácsonyozni, így aztán nem volt senki, aki időben észrevegye, mi történik. Az ágyuk teljesen szétázott, a műszaki cikkeik egytől egyig beáztak, bokáig állt a víz, a ruháik, a bútoraik, mind...

Ma éppen 16 éve, hogy Liza besétált a kapunkon, és kiválasztott minket. Kár, hogy ma már nem lehet velünk.

Idén az volt a terv, hogy 6-kor vacsorázunk, 7 körül Jézuskázunk, aztán filmet nézünk, aztán alszunk. Majdnem összejött. Reggel 8-kor keltünk, én fél 9-kor álltam neki a mézes puszedli tojáshabba mártogatásának, amivel 9-re végeztem is. Ekkor nekiestem a takarítás utolsó etapjának (a szobából volt még hátra Rozi és környéke, valamint az egész szoba porszívózása-felmosása), amivel végül fél 12-re végeztem, de olyan hosszú napunk volt, hogy már nem emlékszem, miért. Az biztos, hogy közben egy percre meg nem álltam. Tomi közben megfőzte a levest, amire tegnap már nem kerülhetett sor, mivel hajnali fél 1-re ért haza a munkahelye karácsonyozásából, és már nem volt ereje. (Én fél 2-ig takarítottam, aztán még másfél órán át tettem-vettem, és még nem volt negyed 4, mikor lefeküdtem.) Fél 12-kor ajándékgyártásba fogtam, ez viszonylag simán ment, meg is lepődtem. Eredetileg úgy volt, hogy délben Tomi behozza a tegnap vásárolt fát az erkélyről, 1-ig feldíszítjük, aztán készülődünk, és fél 2-kor ...

Bence szájából. - Már tudom, miért ilyen kicsi ez a(z ugráló)labda. Mert én nagy lettem.

Blankától kaptuk karácsonyra Tomival. Nem ismertem, és akármilyen szégyen, szerintem még semmit nem olvastam az írótól. (De itthon van a New Yorkers, azt ezek után elolvasom.) Igazából nem is könyv, hanem elbeszélés, bár kiadták külön is, 28 oldalon. Ahogy a fülszöveg is mondja a magyar kiadáson, arról szól, hogyan ajándékozza meg egymást önzetlenül egy fiatal házaspár. Abból a szempontból tetszett, hogy megmutatta, mennyire szereti egymást ez a két ember, de azt hiszem, én szomorú lennék hasonló esetben, ezért szomorúnak érzem a történetet. Valószínűleg nem vagyok olyan ajándékozó, mint a háromkirályok, és valószínűleg nem voltam még olyan szegény soha életemben, hogy azon kelljen elgondolkodnom, amin ez a két fiatal. De ha ez egy másik dimenzió, ahol ez bizony opció, akkor már nem is szomorú az egész, inkább kicsit ironikus, humoros, aranyos. A kavargó érzésektől függetlenül nagyon tetszett, kár lett volna nem megismerni. Ha van rajtam kívül olyan, aki eddig nem olvasta, az itt (...

Hogy én ezt mennyire várom! Az lesz benne Bilbó, aki a Galaxisban Arthur Dentet játszotta, és én abban a filmben nagyon megszerettem, szerintem nagyon jó színész. Különben is imádtam a könyvet, jobban tetszett, mint a LotR. Hogyan fogom én ezt kivárni? Aztán a következő egy évet a második részig?