LizaGazdija

Tegnap, amikor megérkeztem a koreai kisfiúhoz, Jinhez, megint az a kellemes főzésillat fogadott, ami szokott. Egy eltérés volt a megszokotthoz képest: az asztalnál ott várt egy tányér, rajta pedig egy adag zöldséges palacsinta, no meg egy kis szójaszósz. Koreai étel, az anyuka, Choi készítette, és nagyon izgult, fog-e ízleni. Nagyon-nagyon finom volt. El is kértem a receptet, mert szeretném majd kipróbálni. Azok kedvéért, akiket esetleg érdekel, elmondom, hogy a tésztája sima palacsintatészta, csak semmi esetre sem kerül bele cukor, viszont só kicsit több, mint egy sima palacsintába, és bele kell vagdosni vöröshagymát meg zöldhagymát, valamint akármilyen zöldséget, ami szembe jön a konyhában, aztán szépen ki kell sütni, és már készen is van. Tomi aztán még azt is megtudta, hogy ez Koreában nassként funkcionál, legalábbis soha nem eszik főétkezéskor. Nekem azonnal az jutott eszembe, milyen szuper reggeli lenne ez rántotta helyett, vagy legalábbis a rántotta váltótársaként. (Nem mintha s...

Idén is sikerült a decemberi ünnepkör kellős közepén hozzászólásokat olvasni, bár mondjuk nem sokat, de idén is ugyanúgy meglepődtem, mint tavaly. Idén is előkerültek azok az emberek, akik habzó szájjal verik az asztalt, hogy márpedig Mikulás nincs, és aki ilyenekkel tömi a gyereke fejét, az hülye. Akkor hagytam abba az olvasgatást, amikor megérkezett az első jó válasz a hőbörgésre: csodák kellenek, nem lehet mindig a rideg valóságban élni, és persze lehet a gyereknek esti mese gyanánt törikönyvet is olvasni, csak minek. Idén fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy ezek azok az emberek, akik 3-4-5 évesen kaján vigyorral a képükön álltak oda az oviban a társaik elé, és ünnepélyesen bejelentették, hogy nincs is Mikulás, aztán röhögtek, ha valaki ezen megdöbbent, netán sírva fakadt. Nekem is volt ilyen társam, én is tőle hallottam először, hogy nincs Mikulás, bár az illető egyúttal azt is közölte, hogy nincs Jézuska sem. Ha már lúd, legyen kövér. Öten-hatan álltunk körülötte, és volt...

is volt ma a Mikulás-járás mellett. Amikor hazaértem fél 3-kor, az asztalomon várt egy csomag egy bizonyos Emesétől, és amikor óvatosan belekukkantottam, cuki rénszarvasos csomagolópapír mosolygott vissza, ahogy azt Emese tegnap a molyon jelezte. Érdekes, hogy már akkor úgy éreztem, nekem szól, és tényleg. Bár kissé lehangolódva értem haza, mert még tartott a tegnap esti minidepi, teljesen felvillanyozott az angyalposta megérkezése :) A csomagot kitettem az asztalra, közvetlenül az adventi koszorú mellé, 24-én bekerül a fa alá, és csak akkor bontom ki. Nem könnyű megállni, hogy már most belenézzek, mert nagyon kíváncsi vagyok, mit kaptam, de kibírom. Ebben az önuralmam fog segíteni, amit az elmúlt években növesztettem. Nem biztos, hogy mind tudjátok, miről van szó: a molyon van egy játék, egy karácsonyi húzás, aminek keretében minden résztvevő kapott egy nevet, egy címet meg egy kívánságlistát a központi elosztótól, és az a feladat, hogy arra a névre, arra a címre és arról a kívánságli...

Tegnap éjjel megérkezett, és két helyen is hagyott nekünk ajándékot, ilyen jók voltunk. Marci is kapott, ő is több csomagot, biztos összekeverte valakivel a Mikulás bácsi. Fényképes beszámoló következik: A Mikulás kapcsán megint elszomorodtam tegnap este, úgy éreztem, megszakad a szívem. Nagyon hiányzik nekem az ablakkilincsről Liza Mikulás-csizmája, amit én varrtam és hímeztem, és hiányzik, ahogy reggel odaáll az ablak alá, és bámulja a csizmát, és szimatol. Egyszer majd biztos Marci is ráérez erre, de neki ez volt az első Mikulása, és ezért nem érti a lényeget, bár tény, hogy az ajándéknak nagyon örült. Az elveim ellenére végül kapott egy mini csokit, de tényleg csak minit, mert nem szeretném, ha úgy járna, mint Liza, és idős korára elromlanának a fogai. Boldog Mikulást mindenkinek :) Én ma a nagypapámra is gondolok, aki ma a névnapját ünnepelné a pénteki születésnapja után.

Nagy kár, hogy nem ünnepel a Google .

Esik eső karikára, Jöjj el kedves Télapó. (Én kérek elnézést, de ez jutott eszembe hazafelé jövet.)

A molyon nyertem Pongrácék egyik játékán, és nagyon örültem neki, mert szeretem a gyerekkönyveket, és mert nem sűrűn fordul elő velem, hogy bármit is nyerek. Nem sűrűn jutok lengyel gyermekirodalomhoz (vagy mondhatnám úgy is, soha), ezért kapva kaptam az alkalmon, és nagyon bíztam benne, hogy szerencsém lesz. Ez a játék még valamikor tavasszal zárult le, és most került idő arra, hogy végre el is olvassam a nyereményt. A történet jópofa, humoros, kalandos, 10-12 éves gyerekeknek tökéletes. Kicsit sci-fi, kicsit krimi, néha vígjáték, még ritkábban romantikus történet. Legtöbb kalandból van benne, és némelyik olyan összetett, hogy nyugodtan meg lehetett volna vele tölteni egy külön regényt. Egy darabig zavart, mennyire kimaradnak a felnőttek mindenből, miközben egy csapat 13 éves megváltja a világot, de aztán megláttam az író utóiratát, amiben a következő mondat olvasható: "Nem érdekel a valóság bemutatása, úgy, ahogy mi, akik benne élünk, ismerjük. Ezt a történészekre hagyom...