LizaGazdija

úgy akarja, hogy a mai ficergés után (hazamentem anyuékhoz, és ott voltak Katáék meg Gabi is, és tök jó volt) még egy napot pihenjek, így aztán a holnapi számtalan programomból már csak a pilates maradt meg, na és persze két kutyasétáltatás. Majd igyekszem sokat aludni.

Nemrég feltűnt, milyen régen pihentem egy normálisat, hetek, de lehet, hogy hónapok óta még a 8 óra alvás sem volt meg soha. Tegnap meg is lett az eredmény. Már péntek este fájt a gyomrom, olyan volt, mintha valaki megpróbálna felfújni benne egy lufit. Nagyon rossz volt. Azért sikerült elaludni, miközben mondogattam magamnak, hogy ennek reggelre el kell múlni, mert kirándulni megyek Blankával és a húgával, Mimivel, ráadásul 25 km-t. A tervezett fél 7 helyett 6-kor ébredtem arra, hogy sokkal jobban fáj, mint este, úgyhogy onnantól majdnem fél 7-ig trükkökkel próbálkoztam, mint pl. tejivás, kenyérevés, ilyesmi. Aztán fél 7-kor felkelt Tomi, mondta, nem nézek ki jól, mondtam, iszonyúan fáj a gyomrom, amire hozott nekem gyomorkeserűt. Undorító íze van, és az első hatás az volt, hogy elfüstölt a fülem. Aztán jött az igazi hatás. Nem kicsit ijesztett meg... Nem tudom, mióta nem hánytam, de amióta itt lakunk, biztos, hogy nem, ez három és fél év. Na, a gyomorkeserű behozta ezt a lemaradást. B...

Hazafelé a villamoson (!) annyira elfagyott a térdem, hogy alig bírtam lépni, amikor le akartam szállni. Meg eltartott egy órát (!), míg kiolvadtam, de a talpam pl. még mindig jéghideg, pedig itt bent 22 fok van. Már éppen arra gondoltam, milyen egy kis szerencsétlen vagyok, hogy így kihűltem, pedig még nem is fagy, amikor megtekintettem az időképet. De, fagy. Ez sok mindent megmagyaráz, valamint arra utal, hogy sürgősen vennem kell egy téli kabátot meg egy csizmát. Jaj, de nincs kedvem visszamenni abba a farkasordító hidegbe kutyát sétáltatni :(

és amikor már tényleg dől a füst a fülemből, akkor kapok egy e-mailt egy tanítványomtól, aki a keddi órára nem tudott bejönni, és erről mellesleg előre szólt, amiben elküldi az összes házit és az összes órai feladatot kitöltve, ráadásul minimális hibával. Kész, leteszem a hajam. Meg most már nem füstölgök, hanem egészen meg vagyok hatva, meg örülök, meg ilyenek, annyira kirívó ez a csoport átlagához képest.

Még múlt héten kiderült, hogy be kéne menni a Szabó Ervinbe is, hogy ott is nézzek meg egy olyan újságot, amit a Széchenyiben már megnéztem, hátha olyan lapszámok is megvannak itt, amik ott fönt nincsenek (őszintén bízom benne, hogy nem ez a helyzet, mert már tele a hócipőm ezzel az egésszel, hogy két hónapom ment el erre a szuper projektre, amihez amúgy se a témámnak, se az érdeklődésemnek semmi köze nincs, úgyhogy most már legyen vége). Ma lett volna időm rá, közvetlenül tanítás után akartam menni reggel, aztán eszembe jutottak több embertől hallott történetek, hogy a szekrények rejtélyes módon kiürülnek néha, mire visszaér a holmik tulajdonosa, ezért úgy döntöttem, hazajövök, és délután megyek vissza egy szál válltáskával, hátha azzal beengednek. Indulás előtt megnéztem, mennyi a beiratkozás, és kissé sokkolt, amikor megláttam az összeget: 2100 Ft három hónapra. Fél óra múlva rájöttem, hogy ez nekem 1050 Ft, de még így sem tetszik az ajánlat. Soha, ismétlem, SOHA nem megyek a Szabó ...

Ezért fordulhatott elő, hogy vettem a napokban egy csokis-mogyorós joghurtot. Tegnap sor került a kóstolásra is. Ennek a csodának pont olyan íze van, mint egy megsavanyodott pudingnak. Még nem tudom, ki fogja megenni, de az már biztos, hogy nem én.

Azt meséltem pár hete, hogy elromlott. Pár hete kézzel mosok, ami egyrészt nem jó, mert nem tudok lépést tartani a szennyessel, másrészt meg nem jó, mert Tomi zokniitól már többször a sírás határára kerültem, valamint hiába rándul görcsbe a kezem, akkor sem tudom normálisan kicsavarni a ruhákat, így napokig száradnak. Aztán a végén már adtunk Tomi anyukájának, Éva néninek egy adagot, mert kedvesen felajánlotta, hogy segít. Közben még az ügy elején kint volt a márkaszerviz, mert csak azt szabad hívni. Hát, hívja őket legközelebb a fene. Kijött a pasi, leszerelte a mosógép oldalát, belekukkantott, közölte, hogy hú, nagyon csúnyán beletört a dobcsavar meg a csapágy, nem is tud hozzányúlni, de majd hívjuk fel a márkaszervizt megint, és majd küldenek valakit, aki majd 30 ezerért megszereli, de nem biztos, hogy sikerül neki, de a 30 ezer persze biztos. 7500 lesz, köszöni szépen, a viszontlátásra. Kb. 5 percet töltött a lakásban, de lehet, hogy annyit sem, viszont igényesen nem csavargatta vi...