LizaGazdija

szép, csak kevés maradt a lábamból.

Néha eszembe jut, mit gondolhatnak rólam mások, amikor meglátnak az utcán. Mit gondolhatnak a ruhámról, a fejemről, a cipőmről. Vagy mit gondolhatnak, amikor megszólalok. Ilyenkor mindig megrémülök, és inkább nem gondolkodom ilyeneken. Minek csináljak magamnak plusz problémákat? Különben is ismerem azt a mondást, ami szerint amit nem tudunk, az nem fáj. (Ez most főleg onnan jön, hogy ma nagyon keményen sántikáltam, mert különösen nagyon durván fájt a csípőm. Igen, igen, elmegyek orvoshoz. Tényleg. Nem akarok így maradni.)

ma kétéves. Boldog születésnapot, Matyika!

Castle: What's the strangest pet you ever had? Beckett: You.

       

Csütörtökön reggel még tanfolyamzárót írattam, aztán ketten két időpontban mindenfélét bedobáltunk a bőröndbe (meg is lett az eredménye), aztán fél 12 körül elindultunk. Marci a lábamnál ült, és egészen jól bírta a strapát. A lábamat leterítettem azzal a cuccal, amit még Liza szőrhullatása miatt vettünk, plusz terítettem a térdemre-combomra némi papírtörlőt, mert a kutya autókázáskor jobban nyáladzik, mint Hooch . Az meg nem kis szó. Balatonfüredig minden rendben volt, akkor a kutya elkezdte húzni a száját, majd belecélzott az elé tartott szatyorba, és hányt. Balatonfüredtől Tihany még 7 km, csak mondom. Először a vendéglátónk, Eszter boltjába mentünk, mármint abba a boltba, ahol dolgozik. Ez egy régiségbolt. Itt megkaptuk a kulcsokat, majd elmentünk a házhoz. Hatalmas telken hatalmas ház, Eszter egy leválasztott szoba-fürdőben lakik, mi a többi részt használtuk, és a konyhában napi kétszer találkoztunk. Érkezéskor a kutya mindjárt azzal nyitott, hogy a házigazdánk két macskája közül a...

A reggel fél 6-kor azzal kezdődött, hogy a kutya odaült az ágyunk elé, és arccal a konyha felé fordulva ugatásba kezdett. Gondolom, akkor jöhetett be Eszter kávézni, de ez akkor annyira nem érdekelt, úgyhogy megkértem Marcit, hogy gyorsan fogja be a száját, és hagyjon minket békén. Így is tett, legközelebb hétkor jött oda képen nyalni. Onnantól meg félóránként. De azért csak fél 9-kor mondta, hogy most már tényleg eleget aludtunk, engedjük ki a kertbe, és ekkor már célt is ért. Reggeli után elvittük sétálni, lementünk a Belső-tóhoz. Ott lehet kutyát fürdetni, de Marcit nem izgatta ez a lehetőség, és mivel ember ott nem mehet vízbe a kékalga miatt, nem is erőltettük a dolgot. Körbesétáltuk a tavat, közben a kutya úgy elrohant tőlünk, hogy nem is mindig láttuk, és ordíthattunk, fütyülhettünk neki, nagy ívben tojt ránk. Engedélyt kértem Tomitól, hogy amennyiben még valaha viszontlátjuk a kutyát, megverhessem, ezt meg is kaptam, de aztán mégsem bántottam. Csak megfogtam a fejét, felemeltem...