LizaGazdija

Röviden ez volt a mai nap. Reggel fél 8-ra mentem tanítani, a csoport egy része (5-ből 2 fő) meg is érkezett 3/4 8-kor. 9-kor indultam fel a Várba, és mert Kelenföldről indultam, 3/4 10-kor fel is értem. 10-kor nyitott a Széchenyi Könyvtár, beiratkoztam (mégsem 1500-ért, hanem 2000-ért, ez kicsit szíven ütött), készült rólam viszonylag normális fénykép, bejutottam az olvasóterembe (nem volt könnyű), kikértem a két könyvet (egy órát kellett csak várni rájuk), aztán belevetettem magam az olvasásba. Az egyik könyv még tetszett is, ha lenne időm, biztos elolvasnám elejétől a végéig rendesen, így igyekeztem a lényeget kiszűrni belőle (az utolsó fejezet kivételével mindenhol sikerült, de az utolsó fejezetet még most sem értem). A másik könyv borzasztó volt, kicsit furán formázott angol meg német szövegek váltakoztak benne, mindegyik Petőfiről szólt, akit a világon mindenhol szeretnek (úgy néz ki, csak én vagyok a kivétel - a szerelmes és forradalmi verseit nagyon nem bírom), de kárpótlásul a...

Mostanában nulla időm van haladni vele, de még a második kötetből van egy vicces dolog, amit elfelejtettem megosztani. Amikor Faramirnak elege van a sipákoló hobbitokból (főleg Samuból, nyilván :)), "Hallgass el!" vagy "Fogd be már a szád!" helyett következőképp szól rájuk: "Vigasztalódj!" Ez annyira jó, hogy egészen kedvem lenne átültetni a mindennapi nyelvhasználatomba :)

Blankával és Tomival néztük meg múlt pénteken. A főhős Azúr, a repülésképtelen papagáj, fajtájának utolsó hím egyede, aki Minnesotában él könyvárus gazdájával, mígnem egy napon Brazíliába veti őket a sors, ott is Rio de Janeiróba. (Nekem egyre jobban tetszik a bódéváros meg a szobor is, már szinte kedvem lenne ellátogatni Brazíliába.) Ott mindenféle kalandokba keverednek, rájuk talál a szerelem, aztán, mert animációs film és amerikai is még ráadásul, jön a happy end. Nagyon jópofa, aranyos mese, egyszer érdemes megnézni. Én mondjuk akkor is meg fogom, ha valaha eljut a tévébe. Van benne sok poén, nyelvi humor (többnyire magyarul is ül) meg jó kis dalok. Persze magvas gondolatokat nem kell keresni benne, de nem is kell minden animációs filmtől filozófiai magaslatokat elvárni. Jó ez, ahogy van. Jó szórakozást hozzá :)

Elintéztem kreatívan, hogy mégis lehessen kölcsönöznöm mindkét intézeti könyvtárból, és azonnal ki is vettem két könyvet az angolosból. Azt, amelyik 480 oldalban ír a német és angol romantikusokról számomra érthetetlen összefüggéseket feltárva, délután elolvastam, pontosabban átlapoztam, átfutottam. És most intenzíven sajnálom magam. Ez rettenetes. És még van legalább négy hasonló könyv jövő szerdáig :(

Régen sokat töprengtem azon, milyen lenne, ha egy év nem 365 napból állna, hanem csak hétből. Jó lenne, mert akkor milyen gyorsan végére érnénk az iskolának. De milyen szomorú lenne, hogy egy ember átlagosan nem élne annyit, amennyi ebben a világban két év. Nincs tökéletes világ.

Minden májusban megrendezésre kerül, amióta az eszemet tudom. Nagyiék négyen szokták szervezni, illetve mindig valamelyik testvér, és eredetileg a dédnagypapám születésnapjára emlékeztek/tünk ilyenkor. Aztán most már a két májusi születésű testvért ünnepeljük, a Nagypapáról nem szokott szó esni, vagy csak lemaradok róla. Sokáig minden évben Agárdon volt a nyaralóban, és anyu egész családja összejött ott, ez mára 25 fő. Nagyon régen voltunk utoljára ennyien, idén sem sikerült összehozni, pedig eleinte volt rá esély. Végül tizenketten mentünk el, a három testvér a párjával meg Nagyi gyerekei és unokái. Volt hosszú beszélgetés, ebéd, szieszta meg isteni finom almás pite, ilyen finomat még sosem ettem, alig bírtam leállni róla, és mikor a háziasszony megkérdezte, kinek adhatja az elcsomagolt utolsó darabokat hazavitelre, akkor a családom minden tagja rám szavazott. Meg aztán volt szieszta is az unokaöcsém, Dani és a vendéglátók kutyájának előadásában. Kép is készült róla, azt is megmutatom...

Igaz, hogy éppen egy hete ünnepeltük, de viszonylag sokáig dilemmáztam azon, tegyek-e fel képeket, mert képek csak az ünnepeltről készültek, aki viszont elég rosszul volt az ünnepléskor. Mostanra döntöttem el, hogy nem teszek fel képet, inkább csak elmesélem, mi volt. Például nagyon finom ebéd különösen jól sikerült sonkával-sajttal-szilvával töltött csirkemellel. Aztán kétféle epertorta, egyiket Tomi sütötte, másikat Kata, és mindkettő nagyon finom volt. Meg ajándékozás. Medvecukor, egyéb édesség, himalájai só, autós kihangosító, jégpohárkészítő, színházjegy. Ez utóbbiról muszáj bővebben is nyilatkoznom: hat éve (!) próbáltam már Spiró György Koccanására jegyeket szerezni, mert érettségi tételünk volt, ezért tizenkettedikben megtekintettük az osztállyal meg a magyartanárunkkal, és nekem nagyon tetszett, valamint úgy gondoltam, a szüleimnek és Ibolya néninek is tetszene. Minden hónap első jegyvásárlós napján ott toporogtam a kasszánál nyitáskor a Katonában, és mindig azzal fogadtak a n...