Apu szülinapja
Igaz, hogy éppen egy hete ünnepeltük, de viszonylag sokáig dilemmáztam azon, tegyek-e fel képeket, mert képek csak az ünnepeltről készültek, aki viszont elég rosszul volt az ünnepléskor. Mostanra döntöttem el, hogy nem teszek fel képet, inkább csak elmesélem, mi volt.
Például nagyon finom ebéd különösen jól sikerült sonkával-sajttal-szilvával töltött csirkemellel. Aztán kétféle epertorta, egyiket Tomi sütötte, másikat Kata, és mindkettő nagyon finom volt. Meg ajándékozás. Medvecukor, egyéb édesség, himalájai só, autós kihangosító, jégpohárkészítő, színházjegy. Ez utóbbiról muszáj bővebben is nyilatkoznom: hat éve (!) próbáltam már Spiró György Koccanására jegyeket szerezni, mert érettségi tételünk volt, ezért tizenkettedikben megtekintettük az osztállyal meg a magyartanárunkkal, és nekem nagyon tetszett, valamint úgy gondoltam, a szüleimnek és Ibolya néninek is tetszene. Minden hónap első jegyvásárlós napján ott toporogtam a kasszánál nyitáskor a Katonában, és mindig azzal fogadtak a nyitás pillanatában, hogy már minden jegy elfogyott. Ezt fél évig játszottam, onnantól csak kb. kéthavonta próbálkoztam, akkor is csak a neten, de soha nem volt egy darab jegy sem. Erre most, amikor csak úgy, kíváncsiságból odakattintottam, azt láttam, hogy még üres a fél nézőtér. Azonnal lecsaptam két jegyre apunak, aki anyut viszi magával. Remélem, tetszeni fog nekik.
A délutánunk egyébként ismét nyugisan telt, én Lizával kézen fogva aludtam vagy fél órát, és kicsit szürreálisra sikerült az ébredés. Egyedül voltam anyuék szobájában, mert a többiek kiszivárogtak mellőlem a nappaliba, de az ajtó nyitva volt. Úgy sütött be a nap, ahogy csak abba lakásba tud és csak délután (gyönyörű egyébként), és nagyon halkan, nagyon messziről (nyilván azért is, mert félálomban voltam), a hinta nyikorgását hallottam, meg anyu szép, tiszta hangján, hogy "Hinta-palinta, régi Duna, kis katona, ugorj a Dunába" (most meggugliztam, és a vége ugorj a Tiszába, de nálunk meg nem így szokás énekelni). És ezt újra és újra. Kicsit olyan volt, mint valami visszaemlékezős film nyitójelenete, amit az is erősített, hogy bár az ágy szélén feküdtem, nem láttam őket, sőt senkit a családból (pedig onnan egyenesen belátni a nappaliba), csak az éneklést meg a nyikorgást hallottam. Egyébként nagyon kellemes volt így az ébredés, és mikor csatlakoztam a többiekhez, az is kiderült, hogy Matyi hintázik, és minden zsupsznál (amit valamiért az ágyon fekve egyszer sem hallottam) elvigyorodik, majd valami "Hö!"-szerű felkiáltással (szintén egyszer sem hallottam előtte) biztatja anyut az újrázásra. Bence már nonstop beszél, rengeteg mondanivalója van, és már nem is csak úgy mondja, hanem mindig valakinek címzi. "Nagyi, figyelj!", majd "Luca, figyelj!", sőt képes az egész lakást bejárni, hogy megtalálja azt, akivel éppen meg akar osztani valamit, szóval egyáltalán nem mindegy neki, ki a hallgatósága.
Tomi is kapott egyébként szülinapi köszöntést, még ha az ebéden nem is lehetett ott. Anyuéktól egy olyan kihangosítót, mint apu, Katáéktól csokikat, Bence meg rajzolt neki egy szép színes valamit. Kérdezem a gyerektől, mit ábrázol a képe, amire ő: "Á, semmit, csak butáskodás." Szóval az a címe, hogy Színek :) Lehet, hogy ezt majd beszkennelem/lefényképezem, és berakom ide. Bence egyébként többször is figyelmeztetett, hogy el ne felejtsem odaadni Tominak, teljesen meghatódtam.
Szép nap volt, mint mindegyik, amit együtt tölt a család.
Például nagyon finom ebéd különösen jól sikerült sonkával-sajttal-szilvával töltött csirkemellel. Aztán kétféle epertorta, egyiket Tomi sütötte, másikat Kata, és mindkettő nagyon finom volt. Meg ajándékozás. Medvecukor, egyéb édesség, himalájai só, autós kihangosító, jégpohárkészítő, színházjegy. Ez utóbbiról muszáj bővebben is nyilatkoznom: hat éve (!) próbáltam már Spiró György Koccanására jegyeket szerezni, mert érettségi tételünk volt, ezért tizenkettedikben megtekintettük az osztállyal meg a magyartanárunkkal, és nekem nagyon tetszett, valamint úgy gondoltam, a szüleimnek és Ibolya néninek is tetszene. Minden hónap első jegyvásárlós napján ott toporogtam a kasszánál nyitáskor a Katonában, és mindig azzal fogadtak a nyitás pillanatában, hogy már minden jegy elfogyott. Ezt fél évig játszottam, onnantól csak kb. kéthavonta próbálkoztam, akkor is csak a neten, de soha nem volt egy darab jegy sem. Erre most, amikor csak úgy, kíváncsiságból odakattintottam, azt láttam, hogy még üres a fél nézőtér. Azonnal lecsaptam két jegyre apunak, aki anyut viszi magával. Remélem, tetszeni fog nekik.
A délutánunk egyébként ismét nyugisan telt, én Lizával kézen fogva aludtam vagy fél órát, és kicsit szürreálisra sikerült az ébredés. Egyedül voltam anyuék szobájában, mert a többiek kiszivárogtak mellőlem a nappaliba, de az ajtó nyitva volt. Úgy sütött be a nap, ahogy csak abba lakásba tud és csak délután (gyönyörű egyébként), és nagyon halkan, nagyon messziről (nyilván azért is, mert félálomban voltam), a hinta nyikorgását hallottam, meg anyu szép, tiszta hangján, hogy "Hinta-palinta, régi Duna, kis katona, ugorj a Dunába" (most meggugliztam, és a vége ugorj a Tiszába, de nálunk meg nem így szokás énekelni). És ezt újra és újra. Kicsit olyan volt, mint valami visszaemlékezős film nyitójelenete, amit az is erősített, hogy bár az ágy szélén feküdtem, nem láttam őket, sőt senkit a családból (pedig onnan egyenesen belátni a nappaliba), csak az éneklést meg a nyikorgást hallottam. Egyébként nagyon kellemes volt így az ébredés, és mikor csatlakoztam a többiekhez, az is kiderült, hogy Matyi hintázik, és minden zsupsznál (amit valamiért az ágyon fekve egyszer sem hallottam) elvigyorodik, majd valami "Hö!"-szerű felkiáltással (szintén egyszer sem hallottam előtte) biztatja anyut az újrázásra. Bence már nonstop beszél, rengeteg mondanivalója van, és már nem is csak úgy mondja, hanem mindig valakinek címzi. "Nagyi, figyelj!", majd "Luca, figyelj!", sőt képes az egész lakást bejárni, hogy megtalálja azt, akivel éppen meg akar osztani valamit, szóval egyáltalán nem mindegy neki, ki a hallgatósága.
Tomi is kapott egyébként szülinapi köszöntést, még ha az ebéden nem is lehetett ott. Anyuéktól egy olyan kihangosítót, mint apu, Katáéktól csokikat, Bence meg rajzolt neki egy szép színes valamit. Kérdezem a gyerektől, mit ábrázol a képe, amire ő: "Á, semmit, csak butáskodás." Szóval az a címe, hogy Színek :) Lehet, hogy ezt majd beszkennelem/lefényképezem, és berakom ide. Bence egyébként többször is figyelmeztetett, hogy el ne felejtsem odaadni Tominak, teljesen meghatódtam.
Szép nap volt, mint mindegyik, amit együtt tölt a család.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése