LizaGazdija

Az elején nem voltam benne egészen biztos, hogy az első részhez képest hol tartunk időben, aztán megszűnt ez a gond. Az első kb. 70 oldal egy minikrimi, amiben Lisbeth a detektív, és sikeresen kinyomoz egy rejtélyes ügyet, majd megment egy életet, míg egyet veszni hagy. Nagyon irigyeltem érte, hogy lop magának több milliárd forintnyi svéd koronát, majd kb. egy évig egzotikus szigetről egzotikus szigetre jár, de sajnos én nem tudnék és nem mernék ennyi pénzt elkötni, úgyhogy engem nem fenyeget az a veszély, hogy hasonló módon kelljen pihennem. A bonyodalomhoz az vezet, hogy egy újságíró-kriminológus párocska a svéd szexipar résztvevőit szeretné nevet-arcot a világ elé tárva lejáratni, csakhogy sajnos a stricik között akadnak kemény fiúk is, akiknek nem feltétlenül tetszik, amit írni akarnak róluk, egészen konkrétan 37 darab. A bonyodalom maga az, hogy három gyilkosság történik két helyszínen egy este alatt egy fegyver használatával, és azon a fegyveren bizony megtalálható Lisbeth ujjlen...

Apu: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Bence: Neeem is! Azt mondja, hogy "huhúúú, huhúúú"!

A Vörösmarty Moziban néztem meg ma délután, ahol még sosem jártam, de szimpatikus hely. A film 18-as karikával megy, eredeti (svéd) nyelven, magyar felirattal. Trailert angol felirattal találtam, ennyi baj legyen. Annak ellenére, hogy a film tavaly július 8-án debütált itthon, még vagy tíz ember ült a teremben rajtam kívül. A film végéig nem tudtam eldönteni, tetszik-e, amit látok, vagy sem. Még most sem vagyok benne biztos. Az tuti, hogy nem irigylem azt, aki a könyv elolvasása előtt ült be erre a filmre. Olyan kicsit egy jó része, mintha összefüggéstelen jeleneteket dobáltak volna egymás mögé, amiknek se előzménye, se következménye, csak úgy ott vannak. Attól pédául frászt tudok kapni, amikor van valami akció, és akkor utána mutatják az akcióban részt vevő egyik szereplőt vagy fél percen keresztül, ahogyan alszik. Hát minek ez, könyörgöm? És ebben a filmben is volt ilyen, nem is egy. Aki nem olvasta a könyvet, az körülbelül egy kukkot sem érthetett meg a történetből a film alapján. O...

A ma délutáni órám elmaradt, egy órával a kezdés előtt szólt a csoport. A szombat délelőtti csoport meg nem volt hosszú életű, holnap például már nem kell menni, mert a két főből csak egy járna, olyat meg nem lehet. Azért sajnálom a lányt, nagyon lelkesnek tűnt azon az egyetlen órán, amit múlt szombaton tartottam neki. Helyette lehet, hogy kapok egy hétfő-péntek reggelit, ami majdnem olyan messze van, mint a hegyen lévő, de azért annyira mégsem, mert nem a hegyen van, hanem a hegy lábánál. Remélem, összejön. Megpróbáltam megnézni, milyen busz visz oda, és megőrült az útvonaltervező meg a BKV honlapja is, ezért előbbi azt mondta, szálljak le X megállónál, mire a BKV honlapjáról meg kiderült, hogy nincs is X megállója a busznak, viszont például Y megállóból összesen három van az útvonalán. Ezt el is újságoltam Tominak, mire ő: "Te nagyon furcsákat mondasz. Részeg vagy?" Hát, ezek után majdnem belefulladtam a grapefruitba, amit éppen ettem. Ha már itt tartunk, egy héten belül má...

"A nindzsamegérzésem azt súgja..." "Haru, neked nincs nindzsamegérzésed. Neked normális megérzésed sincs." Vidám esténk van :)

Tegnap korábban indultam a hegyre tanítani, mint szoktam, ráadásul Tomival és Lizával együtt mentünk kocsival, csúszkálós felszerelésben, táskában a tanítós ruhámmal, ugyanis megálltunk a Normafánál. A parkolótól elbaktattunk a szánkópályáig, ahol nem volt egy lélek sem, viszont kint volt egy tábla, hogy szánkózni tilos, és szánkópálya 500 méterre a parkoló irányában található. Mintegy negyed óra bolyongás után meg is találtuk, jó nagy csalódás volt. Egy semmi kis lejtő, alján focizó gyerekek. Ezért aztán én kijelöltem magamnak egy szánkópályát mintegy 50 méterre a hivatalostól, és ott elvoltam magamban. Liza ugyan 15 éve velünk él, mégis most látott először csúszkát meg csúszkáló gazdit, nem győzött csodálkozni. Mikor Tomi elengedte, futott utánam a lejtőn, aztán együtt felmásztunk. Kb. kétszer. Aztán megunta, és a lejtő tetejéről figyelte aggódva, mit ügyködöm. Aztán a hóban ácsorgástól fázni kezdett, úgyhogy beszüntettem a gyereknapot, és visszamentünk a kocsihoz. Közben azért kapta...

Profi fűtés, levegőztetés, szűrés megoldott, nem is került többe, mint kb. 10 ezer forintba és a teljes halállományunk 71,5%-ának életébe - ugyanis a hét halból öt elpusztult. Most a két túlélő jól érzi magát, szép környezetben úszkálnak, és majd kapnak új lakótársakat nemsokára. De ez azért nem biztos, hogy megérte így. Szegény neonhalacskák... Szegény kis algaevő harcsa...