LizaGazdija

Ma ünnepeltük Kata névnapját anyuéknál. Húsleves volt, sült hús, krumplipüré és lila káposzta (nagy kedvenc), édességnek meg tiramisu, amit tegnap gyártottam. Ajándékba orchideát, cikláment, csokikat és Ikea vásárlási utalványt kapott Kata. Ebéd után családilag sziesztáztunk, aztán Katáékkal együtt eljöttünk. A korábbi döntés ellenére Liza is jött ma velünk, csak vittünk neki egy pokrócot, mert gondoltam, azt majd leteszem valahová, ahol nincs útban Bencének, és akkor nem fogják elgáncsolni egymást. Az ötlet eleinte nem jött be a kutyának, de aztán annyira magáévá tette, hogy szép fokozatosan bemászott az ágy alá, és az egész délutánt ott töltötte. Ténykérdés, hogy sehol nem lehetett volna nagyobb biztonságban. Itthon aztán megcsináltuk az adventi koszorút mézeskalácsból. Nem lett nagyon szép, de azért elmegy. Legközelebb majd jobban sikerül. Csak egy bajom van: hiába pihent egy éjszakát a tészta, megint nem lett puha a végén. Nem értem.

Készen van a tiramisu, hűtőben pihen a mézeskalács tésztája. Ajándékot vettem, csizmát nem találtam. Nem is tudom, mivel töltsem az estét. Lehet, hogy neki kéne állni a LoTR második részének. De előtte azért pihenek egy kicsit. Büszke lehetek magamra, mert két óra alatt meglett a két süti.

Miután kialudtam magam órára kelés nélkül, hamarosan összekapom magam, és elmegyek a közelbe vásárolni. Kell majd ajándék névnapra, alapanyag tiramisuhoz és mézeskalácshoz, esetleg egy szép és nagy tálca, valamint csizma, ha már így leesett az első hó. Nézelődtem a neten, és komolyan nem értem, mi a funkciója a magassarkú csizmának. Elég sokszor láttam már nyakig érő hóban is olyanban közlekedni nőket, és még nem jöttem rá, mi visz rá erre valakit... Míg tavaly december közepe után váltottam átmeneti kabátról télire, idén a decembert sem fogom megvárni, valószínűleg már ma is abban megyek el itthonról, miután tegnap belefagytam a farmerdzsekimbe kutyasétáltatás közben, és aztán egy órán át prüszköltem.

egy buszon utaztam Csillebérc felé egy olyan csoporttal, ahol a gyerekek fele angol anyanyelvű volt, a másik fele magyar, és egy magyar tanár kísérte őket. Még a Moszkván átkiabált a tömegen a velem szemben ülő kislány: - Mr. H.! How many stops? De a választ nem hallotta. Így a mellettem ülő kisfiú is megpróbálta: - Mr. H.! How many stops? Mire Mr. H.: - A lot. Nekem ettől fülig szaladt a szám, ezzel szemben a kisfiú csalódott arccal tolmácsolta a választ a kislány felé: - Mr. H. says "a lot". Később, amikor már vagy negyed órája ment a busz, előbbi kislány a következő kérdést tette fel: - Are we here now? Mire a csoport sűrűjéből nagy nevetés meg ez a válasz érkezett: - What kind of question is that? Of course we are here. Jó volt hallgatni magam körül egy kis angol csicsergést. Tegnap egyébként nagyon kiröhögött egy pár a villamoson, amiért A Gyűrűk Urát olvastam angolul. Hosszas vihogás után a férfi a következőt mondta a nőnek: - Végül is ha angolul tanul, muszáj neki. Heh...

Idén először :) Hogy én mennyire szeretem!

Ma fejeztem be. A filmből nagyon kevésre emlékszem, úgyhogy tényleg végig meglepetés volt szinte minden, csak néhánynál ugrott be, mi is fog történni. Frodó, a hobbit elindul három másik hobbittal, hogy elpusztítsa a gyűrűt, amit még Zsákos Bilbó talált hatvan évvel korábban. Út közben mindenféle veszéllyel kell szembenézniük, de segítőik is akadnak, sőt még a kb. harminc éve eltűnt Bilbóval is találkoznak. Az nagyon furcsa volt, hogy majdnem megsirattam Gandalfot, amikor Moriában lezuhant a mélybe, pedig emlékszem, mi lesz a történetszál folytatása. Az első kötet akkor ér véget, amikor Frodó és Samu megszöknek a segítők elől, mert a gyűrű teszi a dolgát, és viszályt szít a szövetség tagjai között. Éppen itt tartok most, és megint csak emlékszem egy jelenetre, amiről azt hittem, az első kötetben lesz, és abból kiszorult. Holnap elkezdem a második kötetet, az már csak 300 oldal (az első 400), és valószínűleg a két ünnep közötti időszakra marad a harmadik kötet, mert decemberben elkezdem...

Éppen két hete, hogy elolvastam, most már írok is róla. Vegyes érzelmek alakultak ki bennem a könyv olvasása közben. Az elbeszélő Humbert Humbert, röviden H.H., egy pedofil. Egész életét végigkíséri, hogy “szereti” a kislányokat, a felnőtt nők nem érti, alibiból tartja a feleségét is. Az 1940-es évek Amerikájában beköltözik albérletbe egy nőhöz, akinek van egy tizenkét éves lánya, aki ráadásul “nimfácska” is: Dolores. Becenevén Lolita. Az édesanyát alibiből feleségül veszi, majd megpróbál viszonyt kezdeni a kislánnyal, aki nem nagyon tiltakozik, de a mit sem sejtő anyuka közbelép: egész nyárra táborba küldi a gyereket, sőt később azt is elárulja a férjének, hogy a kislány soha többet nem is mehet haza, ugyanis bentlakásos iskolába fog járni. H.H. persze azonnal törni kezdi a fejét, hogyan lehetne eltenni láb alól a kedves mamát, de az élet megoldja ezt a gondját. A mama halála után egy kis hazugságnak köszönhetően hozzá kerül a gyerek, és amerikai körútra indul vele. A kislány bőven me...