Vladimir Nabokov: Lolita
Éppen két hete, hogy elolvastam, most már írok is róla.
Vegyes érzelmek alakultak ki bennem a könyv olvasása közben. Az elbeszélő Humbert Humbert, röviden H.H., egy pedofil. Egész életét végigkíséri, hogy “szereti” a kislányokat, a felnőtt nők nem érti, alibiból tartja a feleségét is. Az 1940-es évek Amerikájában beköltözik albérletbe egy nőhöz, akinek van egy tizenkét éves lánya, aki ráadásul “nimfácska” is: Dolores. Becenevén Lolita. Az édesanyát alibiből feleségül veszi, majd megpróbál viszonyt kezdeni a kislánnyal, aki nem nagyon tiltakozik, de a mit sem sejtő anyuka közbelép: egész nyárra táborba küldi a gyereket, sőt később azt is elárulja a férjének, hogy a kislány soha többet nem is mehet haza, ugyanis bentlakásos iskolába fog járni. H.H. persze azonnal törni kezdi a fejét, hogyan lehetne eltenni láb alól a kedves mamát, de az élet megoldja ezt a gondját. A mama halála után egy kis hazugságnak köszönhetően hozzá kerül a gyerek, és amerikai körútra indul vele. A kislány bőven megéri egyébként a pénzét, tizenkét évesen már nem szűz, de ez nem indok arra, amit H.H. művel vele. Hurcibálja hotelről hotelre, semmi rendszeresség nincs a gyerek életében, hacsak az nem, hogy napi háromszor szolgáltatnia kell. Az elején még tetszik neki a dolog, hiszen meghódított egy nálánál 26 évvel idősebb férfit, de hamat elunja az új életformát. Egy darabig jól kordában tartható fenyegetéssel: ha feladja H.H.-t, nevelőotthonba kerül, ahol iszonyú rossz lesz neki. Az együtt töltött két év során azonban megtanul profin hazudni, végül pedig egy óvatlan pillanatban elhagyja H.H.-t. Egy másik férfival, hiszen mit várhatnánk tőle ilyen előélettel.
Ezek után H.H. szomorkodik egy kicsit (három évet) egy újabb (felnőtt) nő oldalán, majd úgy dönt, megtorolja, hogy ellopták tőle az ő Lolitáját. A lány nyomára bukkan, és megtudja, hogy Lolita férjhez ment egy veteránhoz, valamint terhes is. Ezen a ponton azt hittem, megöli Lolitát, és utalt is erre a megfogalmazás, de aztán a végén kiderült, hogy csak becsapódtam: a kis nimfácskát nem bántotta. Ennyire nem szerencsés azonban a gaz csábító, akit szintén felkutat a jó H.H. A kivégzés fejezete simán elmenne Tom&Jerry epizódnak, csak azért közben belegondol az ember, hogy itt most valakit leölnek. A gyilkosság után gyorsan oda kerül H.H., ahová való, ugyanis minden mindegy alapon szemben autókázik a forgalommal, amiért letartóztatják, és ha már ott van, bevallja a gyilkosságot meg a Lolitával átélt utazgatást is, minden részletével együtt.
A regény nagyobb részében úgy éreztem, ez a H.H. egy rohadék, semmi büntetés nem lenne neki elég nagy. Egy kisebb részben viszont nagyon sajnáltam. Ő tényleg szerette Lolitát, az meg nem az ő hibája, hogy beteg. Ami még szomorúbb, hogy Lolitának akkor sem lett volna ennél sokkal szebb élete, ha az anyja nem hal meg, mert akkor meg mehetett volna bentlakásos iskolába, hogy ne legyen útjában anyu románcának. Végül azért pozitív a befejezés: H.H. börtönbe kerül, ha nem villamosszékbe, Lolita meg fog egy normális férfit, aki mellett lehet némi esélye normális életre.
A keletkezés körülményei miatt nagyon vártam már az utószót, és valóban szó esik arról, mi ihlette a történetet. Állítólag Nabokov az 1930-as években látott egy híradást, miszerint valami tudós mindenáron meg akart tanítani rajzolni egy csimpánzt, és amikor ez sikerült, a csimpánz első rajza a ketrece rácsait ábrázolta. Hogy ebből fejlődött volna ki a pedofil és a kislány kalandjának története, azt vagy elhiszem, vagy nem. Inkább nem. Több, az írót megihlető esemény egyikének el tudom fogadni, de hogy ez legyen az egyedüli ok, az nagyon valószínűtlennek tűnik.
A történet nem vidám, de a stílusa és a humora jó. Igazából nem tudom, ajánlanám-e elolvasásra bárkinek, így pontot sem kapott.
Vegyes érzelmek alakultak ki bennem a könyv olvasása közben. Az elbeszélő Humbert Humbert, röviden H.H., egy pedofil. Egész életét végigkíséri, hogy “szereti” a kislányokat, a felnőtt nők nem érti, alibiból tartja a feleségét is. Az 1940-es évek Amerikájában beköltözik albérletbe egy nőhöz, akinek van egy tizenkét éves lánya, aki ráadásul “nimfácska” is: Dolores. Becenevén Lolita. Az édesanyát alibiből feleségül veszi, majd megpróbál viszonyt kezdeni a kislánnyal, aki nem nagyon tiltakozik, de a mit sem sejtő anyuka közbelép: egész nyárra táborba küldi a gyereket, sőt később azt is elárulja a férjének, hogy a kislány soha többet nem is mehet haza, ugyanis bentlakásos iskolába fog járni. H.H. persze azonnal törni kezdi a fejét, hogyan lehetne eltenni láb alól a kedves mamát, de az élet megoldja ezt a gondját. A mama halála után egy kis hazugságnak köszönhetően hozzá kerül a gyerek, és amerikai körútra indul vele. A kislány bőven megéri egyébként a pénzét, tizenkét évesen már nem szűz, de ez nem indok arra, amit H.H. művel vele. Hurcibálja hotelről hotelre, semmi rendszeresség nincs a gyerek életében, hacsak az nem, hogy napi háromszor szolgáltatnia kell. Az elején még tetszik neki a dolog, hiszen meghódított egy nálánál 26 évvel idősebb férfit, de hamat elunja az új életformát. Egy darabig jól kordában tartható fenyegetéssel: ha feladja H.H.-t, nevelőotthonba kerül, ahol iszonyú rossz lesz neki. Az együtt töltött két év során azonban megtanul profin hazudni, végül pedig egy óvatlan pillanatban elhagyja H.H.-t. Egy másik férfival, hiszen mit várhatnánk tőle ilyen előélettel.
Ezek után H.H. szomorkodik egy kicsit (három évet) egy újabb (felnőtt) nő oldalán, majd úgy dönt, megtorolja, hogy ellopták tőle az ő Lolitáját. A lány nyomára bukkan, és megtudja, hogy Lolita férjhez ment egy veteránhoz, valamint terhes is. Ezen a ponton azt hittem, megöli Lolitát, és utalt is erre a megfogalmazás, de aztán a végén kiderült, hogy csak becsapódtam: a kis nimfácskát nem bántotta. Ennyire nem szerencsés azonban a gaz csábító, akit szintén felkutat a jó H.H. A kivégzés fejezete simán elmenne Tom&Jerry epizódnak, csak azért közben belegondol az ember, hogy itt most valakit leölnek. A gyilkosság után gyorsan oda kerül H.H., ahová való, ugyanis minden mindegy alapon szemben autókázik a forgalommal, amiért letartóztatják, és ha már ott van, bevallja a gyilkosságot meg a Lolitával átélt utazgatást is, minden részletével együtt.
A regény nagyobb részében úgy éreztem, ez a H.H. egy rohadék, semmi büntetés nem lenne neki elég nagy. Egy kisebb részben viszont nagyon sajnáltam. Ő tényleg szerette Lolitát, az meg nem az ő hibája, hogy beteg. Ami még szomorúbb, hogy Lolitának akkor sem lett volna ennél sokkal szebb élete, ha az anyja nem hal meg, mert akkor meg mehetett volna bentlakásos iskolába, hogy ne legyen útjában anyu románcának. Végül azért pozitív a befejezés: H.H. börtönbe kerül, ha nem villamosszékbe, Lolita meg fog egy normális férfit, aki mellett lehet némi esélye normális életre.
A keletkezés körülményei miatt nagyon vártam már az utószót, és valóban szó esik arról, mi ihlette a történetet. Állítólag Nabokov az 1930-as években látott egy híradást, miszerint valami tudós mindenáron meg akart tanítani rajzolni egy csimpánzt, és amikor ez sikerült, a csimpánz első rajza a ketrece rácsait ábrázolta. Hogy ebből fejlődött volna ki a pedofil és a kislány kalandjának története, azt vagy elhiszem, vagy nem. Inkább nem. Több, az írót megihlető esemény egyikének el tudom fogadni, de hogy ez legyen az egyedüli ok, az nagyon valószínűtlennek tűnik.
A történet nem vidám, de a stílusa és a humora jó. Igazából nem tudom, ajánlanám-e elolvasásra bárkinek, így pontot sem kapott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése