LizaGazdija

Ez kemény volt. Tudom, tudom, más minden egyes nap nyolc órát dolgozik, de én attól még azt gondolom, hogy az átlagos napom, amikor 4 órát tartok, elég fárasztó. Ehhez képest ma 8 órát nyomtam le, ebből az első négyet nuku szünettel, 8-tól 11-ig. A csoport is kikészült meg én is, és ilyenből még lesz három... Hazaértem 11 után kicsivel, megebédeltem, a kutyát is megetettem, majd rohantam tovább. Mire Csillebércre értem, már teljesen K.O. voltam az elfogyasztott Twix ellenére is. Ezt legszebben az a jelenet illusztrálta, amikor megkaptam a belépőkártyát, még a kezemben volt a személyim is, és a személyit tartottam oda a beléptetőnél, aztán meglepődtem, hogy nem nyílik a kapu. (Egyébként a kártyával sem nyílt, de az más kérdés, és legközelebb már működni fog a dolog, azt ígérték.) A Charlie St. Cloud még a hegyre felfelé menet elfogyott, úgyhogy hazafelé zenét hallgattam - ilyen hónapok óta nem fordult elő. A fáradtsági szintemen az sem dobott sokat, hogy ma összesen négy órát utaztam id...

A könyv utolsó fejezetében a forrásokat ismerjük meg. Innen lehet tudni, hogy a Massachusetts állambeli Marblehead létező kisváros, és a regény minden helyszíne, a boltoktól kezdve a kávézón át a temetőig ott és úgy helyezkedik el, ahogy azt a könyvben olvassuk. Jó, kivétel a temető, amiről az író annyit mond, kicsit megváltoztatta a helyszínt. Nemcsak a kisvárost járta be, hanem részt vett azokban a tevékenységekben, amikről ír: dolgozott egy hétig a temetőben, közben többször kihajózott, és kifaggatta a helyi hozzáértőket a vitorlázásról, ráadásul a kórházba is elment, és a tűzoltókkal is eltöltött pár napot. Itt helyezkedik el ez a kisváros: A vitorlások: Látkép: Ez pedig a történet szempontjából legfontosabb hely, a(z egyik) temető: A könyv érdekes volt. Mondtam a film után, hogy volt egy logikátlan jelenet, amit majd megmagyaráz a könyv, ha ugyanazon az elven nyirbálták meg, mint a Lovely Bones esetében. De nem. Egyébként az elv sem nagyon hasonlít, és az a jelenet is egy nagy kér...

Legalábbis dorombolt, amikor megtöröltem a séta után vizes hasát :)

a facebookon és az iwiwen egy kirakósdi, ami az anyukákról szól. Úgy kezdődik, hogy "4 évesen: anya mindent tud". Ez a szöveg kint volt Ibolya néninél a falon, lehet, hogy most is ott van még, rég jártam már náluk. Nem emlékszem rá teljesen, pedig ezerszer is elolvastam, amikor náluk voltam, de egy tuti: nem az a vége, mint ennek a mostani változatnak. Az eredeti úgy szólt, hogy "55 évesen: bárcsak megkérdezhetném anyát". Nekem az jobban tetszett. Kár, hogy nem az terjed :)

A mai napot  a háborítatlan pihenésnek szenteltem. Tök későn keltem, annyira, hogy le sem írom inkább, aztán reggeli után olvastam kicsit, majd beköltöztem a kádba tovább olvasni. A kádból a kutya füstölt ki fél 4 körül, mert addigra már kellően megéhezett, és követelte az ebédet. Ebéd után mosogatás, pakolás jött, majd olvasás tovább. Még 60 oldal Charlie St. Cloud történetéből, és eddig tetszik, talán a végére már nem romlik el. Most meg Charlie és a csokigyár megy a tévében, és én huszadjára is megnézem. A holnap viszont nagyon kemény lesz, belegondolni se szeretek... Most vagy egy hónapig nagyon fogom utálni a hétfőt, és utána se lesz könnyebb a délután. Nem tudom, meddig bírom majd a Csillebércre rohangálást heti kétszer, de egyelőre úgy tervezem, ennél a csoportnál több tanfolyamot nem fogok elvállalni. Nem vagyok kifejezetten vidám, inkább feszült, és akarok még egy nap hétvégét. Egy vigaszom van: november elseje idén hétfőre esik, hála az égnek.

Meglátogattuk őket a Pesttől 57 km-re található új otthonukban. A házról kívülről nem készült kép, de elhihetitek, nagyon kis szép. Dömperből udvari kutya lett, és csak aludni járhat be, akkor is csak az előszobába. De ma azért egész délután velünk volt, többször be is sompolygott a nappaliba, és ott főként a számítógépasztal alatt horpasztott –nem küldték ki, annyira aranyos volt. Először az ajándékozással kezdtünk. Annyi mindent kapott ez a hároméves nagyfiú, hogy nem is emlékszem mindenre. Mindenesetre volt ott mesekönyv, ugrálóbot, trombita, rajzoló, színező (Aqua Doodle), törpe dekorgumiból, csoki meg szőnyeg. Ez az a törpe, aki miatt Tomi a következőt mondta tegnap este 11 körül: “Több egységcsomagot nem hozhatsz haza.” Azért szép lett, kár, hogy kikezdte az idegeimet a készítési folyamat :P Ajándékbontogatás közben a kisöcs is elvolt azért: Aztán jött az ünnepi ebéd: bableves, töltött kenyér, torta. Töltött kenyeret most ettünk először, és nagyon finom volt. A torta túrótort...

Bence ma 3 éves. Boldog szülinapot!