LizaGazdija

A mai napot  a háborítatlan pihenésnek szenteltem. Tök későn keltem, annyira, hogy le sem írom inkább, aztán reggeli után olvastam kicsit, majd beköltöztem a kádba tovább olvasni. A kádból a kutya füstölt ki fél 4 körül, mert addigra már kellően megéhezett, és követelte az ebédet. Ebéd után mosogatás, pakolás jött, majd olvasás tovább. Még 60 oldal Charlie St. Cloud történetéből, és eddig tetszik, talán a végére már nem romlik el. Most meg Charlie és a csokigyár megy a tévében, és én huszadjára is megnézem. A holnap viszont nagyon kemény lesz, belegondolni se szeretek... Most vagy egy hónapig nagyon fogom utálni a hétfőt, és utána se lesz könnyebb a délután. Nem tudom, meddig bírom majd a Csillebércre rohangálást heti kétszer, de egyelőre úgy tervezem, ennél a csoportnál több tanfolyamot nem fogok elvállalni. Nem vagyok kifejezetten vidám, inkább feszült, és akarok még egy nap hétvégét. Egy vigaszom van: november elseje idén hétfőre esik, hála az égnek.

Meglátogattuk őket a Pesttől 57 km-re található új otthonukban. A házról kívülről nem készült kép, de elhihetitek, nagyon kis szép. Dömperből udvari kutya lett, és csak aludni járhat be, akkor is csak az előszobába. De ma azért egész délután velünk volt, többször be is sompolygott a nappaliba, és ott főként a számítógépasztal alatt horpasztott –nem küldték ki, annyira aranyos volt. Először az ajándékozással kezdtünk. Annyi mindent kapott ez a hároméves nagyfiú, hogy nem is emlékszem mindenre. Mindenesetre volt ott mesekönyv, ugrálóbot, trombita, rajzoló, színező (Aqua Doodle), törpe dekorgumiból, csoki meg szőnyeg. Ez az a törpe, aki miatt Tomi a következőt mondta tegnap este 11 körül: “Több egységcsomagot nem hozhatsz haza.” Azért szép lett, kár, hogy kikezdte az idegeimet a készítési folyamat :P Ajándékbontogatás közben a kisöcs is elvolt azért: Aztán jött az ünnepi ebéd: bableves, töltött kenyér, torta. Töltött kenyeret most ettünk először, és nagyon finom volt. A torta túrótort...

Bence ma 3 éves. Boldog szülinapot!

Ma a bácsi azt kérte, aki nem Szent Lacival foglalkozik külön feladatként, ne jöjjön be az órára, mert ő azt úgy jobban élvezné. Amikor azt mondta, nem muszáj bejönni, ha nem "szentlacizunk", gondoltam, én azért csak bejárok már, legyek tisztességes. De így... Nem fogok erőszakoskodni, viszont ujjongok a szabadidőn, abból most egy darabig úgyis elég kevés lesz. Kaptam egyébként feladatot, Andi kutatásába szállok be, és már az első kanyarban el is véreztem, azt hiszem, de nem adom fel, akkor is megcsinálom, amit megbeszéltünk.

hogy kimenekítettem a blogot. Kaptam egy emilt a hotmailre, hogy azt a blogot márciusban megszüntetik, úgyhogy vagy átköltöztetem ide, vagy el fog veszni. Kár azért érte, szerettem például a hátterét.

Tegnapelőtt éjjel már álmomban is gúnyolódott Tomi, ez már a vég. Már nem emlékszem a szituációra, és Tomi sem, pedig amikor felébredtem, gyorsan elmeséltem neki, a feledés homályába ne merüljön. Aztán erre tessék. Elég régen volt utoljára olyan nehéz éjszakám, mint ez a legutóbbi, mondjuk úgy július-augusztus tájékán, amikor a bölcsességfogam miatt szívtam. Most nem fájt mondjuk semmi, viszont az éjféli fekvés után felébredtem fél 2-kor, 2-kor, 3-kor, fél 4-kor, 4-kor, 5-kor, fél 6-kor, majd végül 6:10-kor, de akkor már az órára. Nem emlékszem, álmodtam-e valamit, de arra igen, hogy minden ébredéskor a hülye póktól féltem, és Tomi is többször felébredt miattam. Igazából arra gyúrok, hogy majd vasárnap jól kialszom magam. Úgy rendesen, nem spórolósan. Mondjuk egy 10-12 órában. Holnap már péntek, de mindig, amikor éppen ellazulnék, rájövök, hogy holnap is kelni kell, ráadásul lesz két saját órám meg egy doktoris, lassan számíthatok óralátogatásra, ami mindig stresszes, ráadásul most hul...

Mint már említettem, Woody Allen nem normális, de ez benne a jó. Woody Allen munkásságát mérsékelten ismerem: láttam három vagy négy filmjét, azokat is csak magyarul, és olvastam tőle egyszer egy novellát egy antológiában. A könyv legelején úgy éreztem, nem fogom tudni végigolvasni, mert szimpla ökörködés az egész. Aztán magam elé képzeltem az írót, hangjának fülembe idéztem Kern Andrást, és onnantól kezdve nagyszerűen szórakoztam. Kedvenc történetem is lett, mindjárt kettő. Az egyik az első színdarab, melynek címe Death (halál), ebből van az a híres mondás, miszerint "It's not that I'm afraid to die, I just don't want to be there when it happens" (Nem mintha félnék meghalni. Csa nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik). A másik egy novella "But Soft... Real Soft" címmel, amit a magyar fordításban úgy hívnak, Irodalomóra haladóknak. Azt végigröhögtem. Ezen kívül még lett két kedvenc idézetem is. 1. "After a neighbor's husband had been missing ...