Éjszaka

Tegnapelőtt éjjel már álmomban is gúnyolódott Tomi, ez már a vég. Már nem emlékszem a szituációra, és Tomi sem, pedig amikor felébredtem, gyorsan elmeséltem neki, a feledés homályába ne merüljön. Aztán erre tessék.

Elég régen volt utoljára olyan nehéz éjszakám, mint ez a legutóbbi, mondjuk úgy július-augusztus tájékán, amikor a bölcsességfogam miatt szívtam. Most nem fájt mondjuk semmi, viszont az éjféli fekvés után felébredtem fél 2-kor, 2-kor, 3-kor, fél 4-kor, 4-kor, 5-kor, fél 6-kor, majd végül 6:10-kor, de akkor már az órára. Nem emlékszem, álmodtam-e valamit, de arra igen, hogy minden ébredéskor a hülye póktól féltem, és Tomi is többször felébredt miattam.

Igazából arra gyúrok, hogy majd vasárnap jól kialszom magam. Úgy rendesen, nem spórolósan. Mondjuk egy 10-12 órában. Holnap már péntek, de mindig, amikor éppen ellazulnék, rájövök, hogy holnap is kelni kell, ráadásul lesz két saját órám meg egy doktoris, lassan számíthatok óralátogatásra, ami mindig stresszes, ráadásul most hulla is vagyok, és akkor még nem sült torta és nem készült ajándék.

Kicsit a nyakamba szakadt most az élet, pedig soha még olyan szervezetten-tervezetten nem kezdtem hetet, mint most hétfőn. Ez is biztos Murphy.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai