LizaGazdija

ez a megfázós izé. Most már hőemelkedésem is van, és nonstop orrot fújok, plusz nem kapok levegőt, torok-, fül- és szemfájás is játszik. Annyira szuper. Még szerencse, hogy két napig feküdtem, és tegnap már semmi bajom nem volt. Nem lehet igaz, hogy csak felkelek, és már ki is dőlök. Ráadásul a péntek jelenleg a hét legzsúfoltabb napja. Annyira király, tényleg! Mindenesetre az már most látszik, hogy szombaton nem megyek kirándulni anyuval, hanem itthon húzom a lóbőrt Lizával, és próbálok kilábalni. Ja, amúgy a mai nap sem volt éppen eseménytelen, órákat autóztunk körbe a városban, míg minden elintéznivalót elintéztünk. Az OBI-nál kicsit felhúzott a biztonsági őr, aki belehallgatott a beszélgetésünkbe, rájött, hogy nem vásárolni jöttünk, hanem egy futárt várunk, miután a diszpécser közölte a központban, hogy ma nem jön a futár, majd fél óra múlva felhívott a futár, hogy akkor ő most jön, és az OBI volt legközelebb mindkettőnknek. Szóval felfedezte a turpisságot, odajött, és azt kérdezte...

"Vidéki család keresek eladó lakást a környéken."

Ma azt álmodtam, hogy álmodom, és felismerem, hogy ezt már álmodtam egyszer. Elcsodálkozom rajta, milyen fura, mert sosem álmodom egy álmomat kétszer, aztán örülök, hogy így legalább tudom, mi fog történni, és szépen végig is álmodom azt a történetet. Már nem emlékszem rá sajnos, mindenesetre érdekesek ezek az álmok az álomban. Mostanában elég sokszor élek át hasonlót. Egyébként nem igaz, hogy sosem fordul elő nálam ugyanaz az álom kétszer. Gyerekkoromban rendszeresen azt álmodtam, hogy anyuékkal megyünk valahová autóval, felmegyünk egy hídra, és a híd egyszer csak véget ár, alatta a folyó, és mi beleesünk. Utáltam ezt az álmot, mégis sokáig minden éjjel előjött. Vannak még olyanok gyerekkoromból, amikre nagyon emlékszem, de nem biztos, hogy ezeket többször álmodtam, lehet, hogy más miatt maradtak meg ennyire. Az egyik az, hogy ebben a lakásban, azon belül az előszobában, a gardróbszekrény tetején kúszik-mászik egy csomó, gusztustalan kígyó, és én nem tudok elmenekülni, ráadásul az egy...

Van az a reklám, hogy XY-nak egyszerű a telefonja, a tied legyen okos is. Eddig két verzióját láttam, mindkettőben olyanra photoshopolt emberek vigyorognak, hogy a fejük rémálmomban se jöjjön elő. Azt nem értem ugyan, hogy a reklámnak megint mi köze a reklámozott termékhez, de ez nem az első eset, lassan megszokom. Mindenesetre értékelném, ha nem ezek a Frankenstein-szerű lények vigyorognának a képembe minden internetes oldalon, amit csak megnyitok. Azt mondja egy hír, hogy dedikál a latin díva, Papadimitriu Athina. A görög mióta latin nép? Komolyan kérdezem.

Már szépen elterveztem, hogy kedden a késő esti, csütörtökön a fél ötös jazzre fogok beállni, amikor is jött az emil, hogy csütörtök fél ötös jazz határozatlan ideig nem lesz. Mondjuk kicsit meglepődtem volna, ha simán úgy alakul a dolog, ahogy terveztem :) Lehet, hogy kapok egy új csoportot. Ehhez egy már meglévőt kicsit át kell szervezni, biztos marha lelkesek lesznek, nem csípik a változást. Az új csoporthoz annyit fogok utazni, mint eddig még soha senkihez. Konkrétan a Normafánál vannak. Már csak azt nem tudom, télen fél hattól érdemes-e még popsitepsizni arrafelé, vagy az tuti nyaktörés. Ha esetleg nem tuti nyaktörés, lehetne olyat csinálni, hogy elmegyek órára, Tomi értem jön, hozza a popsitepsizős ruhámat, és csúszunk néhányat, mielőtt hazaindulnánk. Na, az szuper lenne :) Liza díjazta a mai betegszabadságos napomat: én aludtam az ágyban, ő meg a kosarában, közvetlenül az ágy mellett, nagy volt az összhang. 15:07-kor nézett fel hozzám először, de akkor még nem értettem, mit akar...

Végére értem. Nem rossz, nem rossz. Az eleje tetszett, olyan mesét vezetett be, amit tudtam volna meseként kezelni, semmi bajom nem lett volna a kijelölt próbatétellel. Mondjuk mikor elmeséltem Tominak, azért én is éreztem, hogy így kimondva nem kis baromság, na de... Meséknél ez talán megengedett. Aztán a 70. oldal környékén a próbatétel kijelölője megmondta, mi vezette őt a történet helyszíneként szolgáló faluba, mi is történt vele két évvel korábban. Na, az annyira brazil volt, mint bármelyik brazil szappanopera. Nagyon fogtam a fejem, és majdnem visszaraktam a könyvet a polcra, hogy na, ezt a hülyeséget én el nem olvasom. Csak aztán jött az, hogy ha nem olvasom végig, továbbra sem lehet véleményem Coelho egyetlen művéről sem, ráadásul nem szeretek könyvet félbehagyni. Úgyhogy most délután, ha már mára betegszabadságot engedélyeztem magamnak, befejeztem. És nem volt annyira rossz, mint amennyire fújnak rá. Valamiért még attól sem állt fel a hátamon a szőr, hogy nonstop Istenről hado...

Budapest ismét a nemzet fővárosa lett. Na, többek között ez a retorika az, ami miatt nincs az az isten, hogy rájuk szavazzak. Akkor inkább senkire.