LizaGazdija

Pszichológia kurzusokon hall róla az ember, én konkrétan a Pszicho 3 idején találkoztam vele, amit valamilyen Katalin tartott, akit nagyon szerettem. Akkor fedezték fel (mondhatni) ezt a jelenséget, amikor 1964-ben meghalt egy Catherine "Kitty" Genovese nevű fiatal nő Amerikában. Kb. fél órán keresztül ölték, folyamatosan sikított, legalább 38-an látták a zsúfolt lakónegyedben, mi történik, mégis összesen egy ember hívta ki a rendőrséget, és mire a rendőrség kiért, már csak a halál beálltát tudták megállapítani. A pszichológusok szerint azért történt ez így, mert mindenki azt gondolta, ezt egy csomóan látják-hallják, biztosan egy csomóan hívták már a rendőrséget, akkor nekik nem kell. Mivel mindenki így gondolta, senki nem telefonált. A másik ok, hogy nem akartak belefolyni a dologba: nem tudták, mit látnak pontosan, szerelmesek civódnak vagy valakit tényleg bántanak. (Mondjuk ha egy férfi kést mártogat egy nőbe, aztán meg is erőszakolja, majd még mártogatja belé kicsit a kés...

Ezért, ha megkérdezi tőle valaki, kell-e már hajat mosni, ez a mantraszerű válasz: - Bence csinos, Bence szép, nem vagyok büdös.

programot talált ki mára az ősmagyar párt. A mai nap azért különleges, mert ma éppen 9 éve a terrortámadásoknak, amelyekben kb. háromezer ember halt meg. Máig az a legelfogadottabb verzió, hogy arab terroristák tették, de persze van hatezer másik teória, például az is, hogy Bush maga rendelte el a pusztítást, hogy aztán megtámadhasson arab országokat válaszul. Az ősmagyar párt azt találta ki, hogy ma ünnepli a magyar-arab barátság napját. Volt gyros, voltak hastáncosnők, meghívott arab vendégek, minden, ami kell. Biztos jó buli volt. Nem az a baj, hogy magyar-arab barátságot ünnepelnek, bár nem pontosan értem, ők mióta ekkora haverjai az araboknak. Nekem semmi bajom az arabokkal, nem tudom, elhiggyem-e, hogy arabok vezették azokat a gépeket, de ha ők is vezették, akkor sem mond ez semmit az arabokról általában. Ezzel szemben borzasztó ízléstelen dolog ezt az új bulit pont szeptember 11-én tartani. Egyszerűen provokáció, behúztak ezzel egyet az USA-nak saját maguk szerint. Szerintem mon...

(Ezt amúgy én világ életemben “de csodás”-nak hallottam, most jól meg is lepődtem, hogy nem úgy van.) Van az indexen egy cikk , ami Budapest eddigi (fő)polgármestereiről szól. Nekem nagyon tetszett. Szép igényes kis összefoglaló, még ha többen írták is kommentben, hogy vannak benne tárgyi tévedések. Akkor is érdekes végigkövetni, hogyan fejlődött a város 1873-tól máig. Találtam egy másik cikket, amiben ezt a térképet reklámozzák. Valamikor 1870 körül készült, és megoldották, hogy egyszerre lehessen böngészni Magyarország mai térképével. Vagyis meg lehet tekinteni, mi volt ott, ahol ma a házunk áll. Nagyon jó kis játék, én eltöltöttem vele egy kevéske időt, míg megnéztem a Jedliket (a helyén puszta volt kb.), az erzsébeti házat (már fel volt parcellázva a környék, de ház még nem állt rajta), a jelenlegi lakást (ugyanaz volt a helyzet, mint Erzsébeten) meg Hortobágyot, ahol kb. semmi nem volt még a csárdán kívül. Nagyon-nagyon izgalmas, nézegessétek! Van ugye polgármesterjelöltünk, anna...

Szerdán találkoztam Blankával, és megnéztük a Sajdik Ferenc 80. születésnapjára rendezett kiállítást. Jó volt, tetszett. Viszonylag rövidre sikerült ez a találkozó, amiről én tehetek, ezt sajnálom is, de majd legközelebb jobb lesz, amikor is elvileg meglátogatunk egy teaházat. Nem tudom, melyiket, engem még mindig megdöbbent, hogy a Ráday utcában bezárt a Vörös Oroszlán, ott volt az első randink Tomival. Szóval aztán este átjött Réka is, akinek gyönyörű pulcsija van, ilyen szépet még tényleg sosem láttam, de tavaly vette, úgyhogy idén már nyilván nem fogok ilyet találni sehol. Ő sem maradt sokáig, mert nem akarta, hogy Zippó kutya egyedül maradjon a sötét lakásban - akkor ugyanis Zippó kutya ugat. Elkezdtem Alice Seboldtól a Lovely Bones olvasását, azóta konstans kicsit depi vagyok. Nem nagyon vidám. Már a film sem volt az, de ez sokkal keményebb. Az első 11 oldalon megvan a gyilkosság, odáig mintegy 10 perc alatt jutottam el, de utána még vagy másfél napig rágódtam rajta, milyen lehet...

Elküldtem. Még itt a harmadik könyv is, holnap esem neki, hétvégén le szeretném adni azt is. Remélem, hamarosan visszajelzések is jönnek. Egyéb mesélnivalóm is van, de most elfojtom, pedig mind pozitív.

(Valami nem oké az oldallal, előbb kitörölte publikálás után még a nyomát is az Emma Tennant-bejegyzésnek, írhattam újra az egészet, most meg nem enged videót embeddelve közzétenni, pedig a Live Writerben úgy szerkesztettem ezt... Mindegy, átmenetileg akkor rakok ide linket.) A dalt 1966-ban írta Chernek a férje, Sonny. Cher után még ugyanabban az évben előadta a számot Frank Sinatra legidősebb gyermeke, az akkor 26 éves Nancy Sinatra is . Érdekes egymás után meghallgatni a két változatot, teljesen eltérő a hangulatuk - nekem talán a Sinatra-féle jobban tetszik. (Egyébként nagyon sokan elénekelték már, Petula Clark is pl., mindenki máshogy.) Chertől egy 2003-as előadást találtam meg még ezt .