Ömlesztve
Szerdán találkoztam Blankával, és megnéztük a Sajdik Ferenc 80. születésnapjára rendezett kiállítást. Jó volt, tetszett. Viszonylag rövidre sikerült ez a találkozó, amiről én tehetek, ezt sajnálom is, de majd legközelebb jobb lesz, amikor is elvileg meglátogatunk egy teaházat. Nem tudom, melyiket, engem még mindig megdöbbent, hogy a Ráday utcában bezárt a Vörös Oroszlán, ott volt az első randink Tomival. Szóval aztán este átjött Réka is, akinek gyönyörű pulcsija van, ilyen szépet még tényleg sosem láttam, de tavaly vette, úgyhogy idén már nyilván nem fogok ilyet találni sehol. Ő sem maradt sokáig, mert nem akarta, hogy Zippó kutya egyedül maradjon a sötét lakásban - akkor ugyanis Zippó kutya ugat.
Elkezdtem Alice Seboldtól a Lovely Bones olvasását, azóta konstans kicsit depi vagyok. Nem nagyon vidám. Már a film sem volt az, de ez sokkal keményebb. Az első 11 oldalon megvan a gyilkosság, odáig mintegy 10 perc alatt jutottam el, de utána még vagy másfél napig rágódtam rajta, milyen lehet így meghalni 14 évesen (vagy bármikor máskor). Talán azért is van ez így, mert az eset maga megtörtént, tényleg megöltek egy 14 éves lányt úgy, ahogy a könyvben, csak földalatti bunker nem volt abban az esetben. Majd írok a könyvről rendesen is, ha a végére értem, de ez még nem most lesz, majd jövő héten valamikor.
Miután szerdán este elküldtem a második könyv kritikáját, csütörtökön alapvetően pihenős napot tartottam, csak este mentem tanítani, na meg könyvért, mert ez tényleg kihagyhatatlan volt: A. A. Milne életrajza 400 oldalon sok képpel. Milnét nagyon szeretem a Micimackó miatt, gondoltam, nem árt, ha esetleg megtudok róla ezt-azt azon kívül, hogy a fia volt Róbert Gida (Christopher Robin). Meg most már megvan Anne Frank naplója, már mióta el akarom olvasni, de mindig csak nagyon drágán árulják. Most odaadták 600 Ft-ért. A könyvek átvétele után tanítottam egyet, közben arra gondoltam a kardigánomban süldögélve, az ujjatlan pólómban megfagyva, hogy mi a halálért nem lehet vajon eldönteni, hogy most akkor ősz van és 13 fok, vagy nyár és 24 fok. Már tökre unom ezt. Aztán nem voltam jazzelni, mert vicces módon kb. 16 óra alatt nem száradt meg a jazzelős holmim, és nem álltam neki feltúrni a szekrényt, hátha van más kényelmes pólóm-gatyám, amit nem sajnálok jazzre vinni, hanem inkább nem mentem.
Ma nekiálltam a harmadik könyvnek, ez is érdekes lesz, ez sem szépirodalom, hanem popular science. Az első 45 oldalon bírtam átrágni magam, olyan fáradt voltam, és még van további 236 oldal. Eredetileg azt hittem, holnap befejezem a könyvet, de nem feltételezem magamról, hogy a számítógépes 40 oldal per óra sebességemmel tudok majd 6 órát folyamatosan olvasni.
Továbbra sem tudom, mikor kezdődik a félév a doktorin, mert etr-ben, honlapon infó nuku, ellenben az emilemre nem jött válasz. Kezdek ideges lenni tőle.
Az is zavar kicsit, hogy kaptam egy emilt, miszerint változtassak az ütemterven, ami szerint tanítok. De az ütemtervet kb. három hónapja kellett leadni, le is adtam, és akkor nem jött rá kritika. Na mindegy. Ha lassítsak, lassítok, ennyi.
Tomi szerkesztett levélkét a postásnak, miszerint Gipsz Jakab leveleit ne hajigálja már Gipszné Gapsz Gizella postaládájába, ha egyszer Gipsz Jakabnak is van sajátja. Még meg is köszöni az együttműködést, tiszta úriember. Azt nem mondom, hogy remélem, olvasni legalább tud a postás, mert már bebizonyította ugye, hogy nem tud.
Most meg keresgélőset játszunk. Tegnap este meg ma délelőtt végigjátszottunk egyet, most belekezdtünk egy másikba. Megyünk is folytatni.
Elkezdtem Alice Seboldtól a Lovely Bones olvasását, azóta konstans kicsit depi vagyok. Nem nagyon vidám. Már a film sem volt az, de ez sokkal keményebb. Az első 11 oldalon megvan a gyilkosság, odáig mintegy 10 perc alatt jutottam el, de utána még vagy másfél napig rágódtam rajta, milyen lehet így meghalni 14 évesen (vagy bármikor máskor). Talán azért is van ez így, mert az eset maga megtörtént, tényleg megöltek egy 14 éves lányt úgy, ahogy a könyvben, csak földalatti bunker nem volt abban az esetben. Majd írok a könyvről rendesen is, ha a végére értem, de ez még nem most lesz, majd jövő héten valamikor.
Miután szerdán este elküldtem a második könyv kritikáját, csütörtökön alapvetően pihenős napot tartottam, csak este mentem tanítani, na meg könyvért, mert ez tényleg kihagyhatatlan volt: A. A. Milne életrajza 400 oldalon sok képpel. Milnét nagyon szeretem a Micimackó miatt, gondoltam, nem árt, ha esetleg megtudok róla ezt-azt azon kívül, hogy a fia volt Róbert Gida (Christopher Robin). Meg most már megvan Anne Frank naplója, már mióta el akarom olvasni, de mindig csak nagyon drágán árulják. Most odaadták 600 Ft-ért. A könyvek átvétele után tanítottam egyet, közben arra gondoltam a kardigánomban süldögélve, az ujjatlan pólómban megfagyva, hogy mi a halálért nem lehet vajon eldönteni, hogy most akkor ősz van és 13 fok, vagy nyár és 24 fok. Már tökre unom ezt. Aztán nem voltam jazzelni, mert vicces módon kb. 16 óra alatt nem száradt meg a jazzelős holmim, és nem álltam neki feltúrni a szekrényt, hátha van más kényelmes pólóm-gatyám, amit nem sajnálok jazzre vinni, hanem inkább nem mentem.
Ma nekiálltam a harmadik könyvnek, ez is érdekes lesz, ez sem szépirodalom, hanem popular science. Az első 45 oldalon bírtam átrágni magam, olyan fáradt voltam, és még van további 236 oldal. Eredetileg azt hittem, holnap befejezem a könyvet, de nem feltételezem magamról, hogy a számítógépes 40 oldal per óra sebességemmel tudok majd 6 órát folyamatosan olvasni.
Továbbra sem tudom, mikor kezdődik a félév a doktorin, mert etr-ben, honlapon infó nuku, ellenben az emilemre nem jött válasz. Kezdek ideges lenni tőle.
Az is zavar kicsit, hogy kaptam egy emilt, miszerint változtassak az ütemterven, ami szerint tanítok. De az ütemtervet kb. három hónapja kellett leadni, le is adtam, és akkor nem jött rá kritika. Na mindegy. Ha lassítsak, lassítok, ennyi.
Tomi szerkesztett levélkét a postásnak, miszerint Gipsz Jakab leveleit ne hajigálja már Gipszné Gapsz Gizella postaládájába, ha egyszer Gipsz Jakabnak is van sajátja. Még meg is köszöni az együttműködést, tiszta úriember. Azt nem mondom, hogy remélem, olvasni legalább tud a postás, mert már bebizonyította ugye, hogy nem tud.
Most meg keresgélőset játszunk. Tegnap este meg ma délelőtt végigjátszottunk egyet, most belekezdtünk egy másikba. Megyünk is folytatni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése