LizaGazdija

Azért nyár utolsó napjára a 12 fok meg a szakadó eső kicsit erős. Továbbra sem tudom elhinni, hogy nem lehet valami átmenetet találni a 30 fok meg a fagyhalál között. Az őszi ajtódíszt csak most tettem ki, viszont tegnapelőtt tényleg megvolt a nyárbúcsúztató magnumozás, majd a mozi után az Andikkal még egy mekis fagyizás is bejött.

2012. december 21-én kötik be a fejem. Ezt nem tartom valószínűnek. December 21-én senki nem ér rá esküvőre menni, mert mindjárt karácsony van, és mindenki tud ezer fontosabbat az esküvőre járkálásnál. December 21-én borzasztó hideg is szokott lenni, ideális esetben hóval, mint 2009-ben. Ráadásul 2012. december 21. péntekre esik, és ki az a fura, aki pénteken lagzit tart. De ha mindez nem lenne elég indok, akkor elárulnám, hogy 2012. december 21-én a maja naptár szerint (khmm, khmm) világvége lesz éppen. Mindezek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a fb nem is okos ;)

Ma néztük meg az Andikkal. A trailere ennek sem tetszik, de ez már csak ilyen. Kivételesen úgy láttam a filmet, hogy előtte nem olvastam egy kritikát sem, és nem is hallottam egyetlen véleményt sem olyantól, aki már látta. Így például azt sem tudtam, ki is a címben nevezett Júlia – simán azt gondoltam, a főszereplő csajszi, akit amúgy a Mamma Miából ismerek. Ha már itt tartunk, utánanéztem, és ez a levelek Júliának létező dolog(nak tűnik) , úgyhogy ha egyszer Veronában járok, duplán is lesz okom megnézni azt a házat. Mielőtt még a lényegre térnék, szeretném elmondani, hogy nagyon jó a főcím. A sok szerelmes témájú festmény, fénykép és rajz, alatta a kis nyálas zene… Telitalálat! Nekem tetszett a film. Úgy éreztem, az Andiknak nem, mert tipikus amerikai limonádé. Tényleg az, de ez most jólesett. Annyira szépen megrajzolt kapcsolat a lányé és Victoré, olyan jól látszik benne, min lehet elcsúszni könnyen. Nyilván eléggé irreális gondolat, hogy 50 év után, amikor már leéltem az életemet, e...

a villamos fúrása-faragása miatt egy hónapig nem működtek a jelzőlámpák a környék három nagyobb kereszteződéséből kettőben, és ez idő alatt csak a harmadik kereszteződésben történt baleset. A fúrás-faragás végeztével a villamos sokkal furább hangot ad, amikor elhalad a ház előtt (bummbummbummbummmm), viszont nem táncolnak a poharak a konyhaszekrényben. Ezt pozitív változásként értékelem.

süllyedek enyhén depis lelkiállapotba. A karácsony utániról karácsonykor már meséltem, az a durvább egyébként. A másik nyár végén esedékes, tehát most csengett le. Ilyenkor augusztus tizenvalahanyadikán elkezdek izgulni, hogy húúú, már csak (mondjuk) 16 nap, az alig több, mint két hét, holnapután az már csak két hét, azután már két hét sem lesz, és akkor jön a hideg, suliba kell járni megint, és én idén nem is voltam strandon, csak egyszer. Pedig az őszben nincs is semmi nagyon rossz, egyenesen a karácsonyhoz vezet például, ráadásul szeretem is, amikor elkezdődik a suli. Idén már az enyhe depi közepette is érzékeltem, milyen idétlen dolog ezen szomorkodnom, hogy mindjárt tanítani kell, mert hiszen egész nyáron tanítottam, összesen egy hét szünetem volt. Ráadásul a csoportjaim többsége megmaradt nyárra, így mindössze két csoport jön vissza ősszel, az meg csak heti 4 alkalom pluszban. Igaz, ebből kettő a kedd meg a csütörtök reggelem, ami iszonyúan fog hiányozni, de majd túlélem valahogy...

Ismét meghalt egy külföldi fiatal Budapesten . Megölte valaki egy ún. youth hostelben az Akácfa utcában. Ilyenkor mindig az jut eszembe, miért nem tudunk mi vigyázni a turistáinkra. Kínában új divat hódít : a sok okos festeti a kutyája szőrét. A legütősebb kép mindenképpen az utolsó az öt közül. Nem értem, kinek jut eszébe ilyen hülyeség, és mi vezérli az illetőt. Nyomorult kutyák, tényleg. Liza legfeljebb csokipakolást kap, mint ma reggel, amikor kér a csokipudingból, és benézi a dolgot. De ez... Az is eszembe jutott még, mi lenne vajon, ha egy-két hétig csak pozitív híreket lehetne megjelentetni minden újságban, tévében, rádióban, tehát nem lehetne lövöldözésről, bankrablásról, mészárlásról írni ill. beszélni. Vajon mosolygósabbak lennének az emberek?

küldött a kiadó két újabb könyvet a pénteki első után. Az lenne jó, ha mindig küldenének, mindig lenne nálam könyv, amit értékelni kell, beletanulnék, nem értenének félre semmit, és nem raknának ki, mint legutóbb. Ugye, mindenki szurkol? Azért is lenne ez jó, mert úgy érzem, hogy ez a fordítási feladat felé vezető út. Fordítani akarok, és szeretek olvasni, úgyhogy kellemest a hasznossal. Csak menjen rendesen!