LizaGazdija

Egész éjjel álmodtam, és már elalvás közben, félálomban is gyanús volt, hogy angolul beszélő álomképek jönnek elő. Ezek után egész éjjel álmodtam non-stop, végig angolul, és reggel magamban angolul állapítottam meg, hogy tönkrement a telefonom. Aztán kicsit jobban felébredtem, és magyarul közöltem Tomival az örömhírt, mert semmire nem reagált, nyomogattam a ki-bekapcs gombot, a billentyűzárat is próbáltam ki-bekapcsolni, tojt rám. Erre Tomi félálomban elvette a telefont, és bekapcsolta. Ekkor visszaaludtam még 9 percre (igen, én akár 3 percre is becsukom a szemem, nem pazarlunk alvásidőt), és közben is angolul ment a kommentár a fejemben. Úgy tűnik, nagy hatással volt rám a tegnap délelőtti találkozásunk :)

Holnap megyek utoljára helyettesíteni, legalábbis eddig azt hittem, mert estére kiderült, hogy nem, hanem jövő héten is lesz egy helyettesítős csoport, de az egy másik. Ezen kívül kaptam két új csoportot, illetve eddig csak az egyik tuti, a másikat még győzködni kell, mert alapvetően nem jó nekik a csütörtök, én viszont csak akkor tudok menni. Negyed 4-re megérkeztem a VIP angolra, ahol közölték, hogy most nincs szabad terem, várjunk. A bácsi eléggé kiakadt, mondta is, hogy ő most megy, és jól megmondja az illetékesnek a magáét, de miután én ettől nem lelkesedtem be iszonyúan, mégsem tette. Felesleges is lenne. Ilyenek megesnek errefelé, és az, hogy 10 percet várni kelljen a saját óránkra, még csak másodszor fordul elő kb. 3 hónap alatt. Jövő héten egyébként egyáltalán nem lesz ez a VIP angol, kis szabadsááág, és nuku pénz. 20 óránként fizetnek, és egyre inkább úgy érzem, hogy sosem fogok már én ebből pénzt látni. Vagy két hete kellett volna meglennie a 20 alkalomnak, de mivel elég so...

Bementem délelőtt Jameshez, és átadtam neki a következőket: (Nem vagyok éppen elégedett vele, a mintára is csak mérsékelten hasonlít, nincs középen – ezt utálom magamban, nagyon ritkán sikerül bármit is középre rendeznem –, de azért cica, és illusztrálja az egyik kedvenc mondását.) Ez meg itt mind egy és ugyanaz a dolog, csak minden oldalról lefényképeztem, mert minden oldalról máshogy néz ki (amúgy sütis képeket decoupage-oltam rá):   James teljesen elájult, a cicának különösen nagyon örült (többször elismételte őszinte, széles mosollyal: “I love it! I just love it!”), azonnal fel is akasztotta egy szögre, ami véletlenül pont kiállt a falból. Aztán megnézte a dobozt minden oldalról, mondta, hogy nagyon szép, megkóstolta a golyót, és azt mondta, isteni. Nagyon örült nekem már az ajándékok átadása előtt is, de az biztos, hogy nagyon megleptem és örömet szereztem neki ezzel. Csak negyed órát tudtunk beszélgetni, mert mindjárt szakdogaleadás, és az egyik diákja most küldött el nek...

Most fejeztem be a hímzést, most tettem keretbe a képet, most visszük le Lizát, most kezdek sütit gyártani. És egész nap csak hímeztem, hazaérkezés óta összesen 3 órát nem ezzel foglalkoztam, ebből egy órát tanítással töltöttem.

Az esti séta végén találkoztunk a házban lakó tacsival, akit nem annyira sétáltat a gazdája, mint inkább elkísér sétálni, a kutyán ugyanis nincs póráz. A tacsi odajött Lizához, megszagolta, mire Liza visszaszagolt, és egy mukkot sem szólt mindeközben. Hatalmas előrelépés ez ahhoz képest, hogy egy évvel ezelőtt még minden kutyának üvöltve esett neki. A szőr most is felállt a hátán, de már csak akkor, amikor eljöttünk a tacsitól, és hamar megnyugodott akkor is. Okos, jó kutyám van, ez a helyzet.

Muszáj lejegyezni legalább egyszer, mert elfelejtem. Tanítás után rumaromát kell szerezni, valamint ajándékzacskót, lehetőleg megfelelő méretűt. Ezek után el kell menni a képkeretezőhöz a hímzés eddig meglévő részével, és venni kell köré szép keretet fából. Ha ez megvan, haza kell jönni, és a mazsolát be kell áztatni a rumaromába, hogy majd délutánra megszívja magát a sok kis ijedt arcú szőlőszem. Ha ez megvan, be kell fejezni a hímzést, bármily fájdalmas lesz is ez, bármily motiváltalan legyek is addigra. A hímzést lehetőleg be kell fejezni 3-ra, mert akkortól megint tanítok, és ha tanítottam, már csak egy órám lesz itthon, mert nagyon szeretnék végre jazzre menni. Mivel attól tartok, fél év alatt a középhaladók akkorát haladtak, hogy az behozhatatlan számomra, meglátogatom a kezdőket, ők valószínűleg még nem szárnyalták túl azt a szintet, amin én stagnálok. Ha hazaérek, meg kell csinálni a két sütit. Az előkészületek sütinként mintegy tíz percet vesznek majd igénybe, azonban a golyók...

Miután vasárnap éjfélig kifújtam és megdíszítettem három tojást, majd hajnali 2-ig voltam ébren, hétfőn 11-kor sikerült felkelni. Ekkor Tomi meglocsolt, amiért kapott díszített meg csokitojást, aztán megdíszítettünk egy további tojást, hogy megmutathassa, a csiszolójával milyen pöpecül könnyen-gyorsan tojást lyukasztani, és tényleg. Mivel mindkét maradék tojásnak volt valami kis furcsasága, ezt a reggel készültet kapta apu a locsolásért, a másik kettő meg dísz lett itthon. Nem is olyan rossz ez, két locsolással megúszom a húsvétot minden évben. Persze sokáig irigyeltem az osztálytársnőimet, akikhez minden évben kivonult 4-5-6 osztálytárs, és alaposan meglocsolták őket talán slaggal, de lehet, hogy szódásszifonnal, már nem emlékszem pontosan. Mindig úgy éreztem, az is a kiközösítettségem egyik jele, hogy hozzám sosem jönnek. Aztán megláttam a dolog jó oldalát: én nem kapom meg az esélyt egy jó kis megfázásra minden egyes húsvétkor. Egyre ígértük magunkat anyuékhoz, de fél 2-re értünk od...