LizaGazdija

csodálatos volt. Későn keltem, átmentem ebédelni Tomi anyukájához, aztán hazajöttem, azóta javítok és készülök holnapra. Mostanában hagyom abba, már a fülemen jön ki. És még nem kezdtem el fordítani, pedig annak is meg kéne lenni most már holnapra. Holnap egyébként mindenki szurkoljon! Azt találtam ki, hogy azt mondom, csütörtökön jövök utoljára. Úúú, de várom, úúúú, de várom... Az érettségizők nem fognak örülni nekem, de ha semmi nem siklik félre, hétfőn már lesz tanáruk, tehát csak egy órára megy be hozzájuk helyettes. Bárcsak :)

"kényszerbetegség", ha az ember nem tud elaludni este, amíg le nem nyomta a bejárati ajtó kilincsét, hogy lássa, be van-e zárva az ajtó. Most például simán kinyílt. Meg is állt bennem az ütő. De most legalább 100%-ig biztosan tudom, hogy kulcsra zárt ajtó mellett alszunk.

ismét elégedetlen vagyok magammal, utálom a külsőmet, így aztán újra neki kell állni küzdeni vele. Tehát csütörtökre jazz vissza, falmászás vissza, de nem tudom, a táncokkal mi legyen. Az talán már sok lenne időben. Viszont fogyni kell, nincs mese. Készen vagyok magamtól, brr...

Tomival és a diplomával: Sok gyönyörű virág (annyira sok, hogy csak egy vödörben férnek el): Fülbevaló Tomitól:   Ez az a fülbevaló, aminek az egyik felét elhagytam ősszel hazafelé menet anyuékhoz. Tomi megszerezte újra :) Ajándékbontogatás: Gyönyörű takaró és párna, anyu keze munkája: A zebra és Bence: Sziesztáznak: Álomország tengerpartján, játékok közt:

A péntek pont olyan gázul indult, mint a többi hétköznap a suliban: már reggel annyira felhúztak, hogy délutánig kitartott a hatás. Hazarohantam a suliból, Tomi ebéddel várt, belapátoltam az ebédet, aztán rohantam tovább tanítani, aztán haza, aztán színházba, és rohanás közben az utcán még csak olvasni sem tudtam, mert szakadt az eső. Az FMK-ban megnéztük az Én és a kisöcsém c. operettet (!), ami tök jó volt, bár volt benne három színész, akik nagyon idegesítettek. Utóbb megenyhültem irántuk, miután Tomi felhívta rá a figyelmemet, hogy iwiw-en megtalálhatók: egyikük 16 éves, másikuk 17, a harmadik 20. Ez azt jelenti, hogy kezdők, ami meg azt jelenti, hogy még lehetnek jó színészek. A darab aranyos, humoros, az meg plusz poén volt, hogy a hangszóró mellett ültünk, így többször is frászt kaptunk két óra alatt :) Az jutott eszembe, hogy ezt szívesen megnézném máshol is, más szereposztásban. Egyébként 1934-ben íródott a darab, nem mai csirke, viszont tényleg nagyon aranyos. Ajánlom mindenk...

Nem értem, hogyan akar egy kereskedő olyan kosztümöt eladni, ami már a 2 forintos próbababán is úgy áll, mint tehénen a gatya.

"Most már teljesen független, diplomás, felnőtt nő vagy. Eddig is független voltál, de most aztán végleg az leszel." Persze érzelmileg talán sosem. Akármi bajom van, akármiben bizonytalanodom el, azonnal anyut hívom fel. Ha nem őt, akkor Tomit, és utána rögtön anyut. Nem vagyok független, de nem bánom.