Végre hétvége

A péntek pont olyan gázul indult, mint a többi hétköznap a suliban: már reggel annyira felhúztak, hogy délutánig kitartott a hatás. Hazarohantam a suliból, Tomi ebéddel várt, belapátoltam az ebédet, aztán rohantam tovább tanítani, aztán haza, aztán színházba, és rohanás közben az utcán még csak olvasni sem tudtam, mert szakadt az eső. Az FMK-ban megnéztük az Én és a kisöcsém c. operettet (!), ami tök jó volt, bár volt benne három színész, akik nagyon idegesítettek. Utóbb megenyhültem irántuk, miután Tomi felhívta rá a figyelmemet, hogy iwiw-en megtalálhatók: egyikük 16 éves, másikuk 17, a harmadik 20. Ez azt jelenti, hogy kezdők, ami meg azt jelenti, hogy még lehetnek jó színészek. A darab aranyos, humoros, az meg plusz poén volt, hogy a hangszóró mellett ültünk, így többször is frászt kaptunk két óra alatt :) Az jutott eszembe, hogy ezt szívesen megnézném máshol is, más szereposztásban. Egyébként 1934-ben íródott a darab, nem mai csirke, viszont tényleg nagyon aranyos. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki még nem látta. Ja, Tomi az előadás végén a nézők között Barátok közt Vandát vélte felfedezni, de nekem nem szólt, így nem tudom megerősíteni, hogy tényleg ő volt az, de azért valószínűsítem, hogy Tomi is megismeri :)

Ma fél 11-kor keltem, hónapok óta nem volt ilyen, hónapok óta nem aludtam tíz és fél órát egyszerre, és nagyon jó volt. Átmentünk anyuékhoz Matyi névnapját ünnepelni. Az ünnepelt kapott anyuéktól egy olyan babaalbumot, amilyenen én is elgondolkodtam :P, azon kívül egy takarót meg egy párnát, amit anyu varrt a két kezével. Patchworkölte. Nagyon ügyes anyukám van, és nagyon lelkesedik ezért a tanfolyamért, és nagyon szépeket csinál. Nekem már készül egy táska, egy igazi, vidám, tavaszi táska. Az is gyönyörű lesz :) Tőlünk Matyi egy zebrát kapott fufus ajándéktasakban. A zebra vicces, mert kerekeken jár, és ha lenyomod a hátát, lefekszik, ha meg elengeded, nagy lendülettel gurul neki a világnak. És még a fejét is lehet tekergetni. Bence rögtön lecsapott rá, nem volt könnyű megemésztenie, hogy ő most nem kapott semmit. Egy darabig próbálkozott, hogy a zebra az övé, mondtuk, nem, akkor az album az övé, mondtuk, nem, akkor legalább a takaró az övé, mondtuk, az sem, amire felpattant, kirohant a szobából, és a kis ládájával tért vissza, ami színültig van az ő játékaival. Boldogan bejelentette, hogy "Bencéé", aztán kiszedte a játékokat, és a délután további részében főként játszott. Szokták javasolni, hogy az egyik testvér szülinapján, névnapján kapjon valamit a másik testvér is, különben szomorú lesz, de Katáék is azon a véleményen vannak, amin én: tanulja meg a gyerek minél előbb, hogy van, amikor őt nem ünnepeljük, csak a testvérét. Eleinte nyilván nehéz, Bencének ez volt az első ilyen alkalom, de a saját névnapján fogja tapasztalni, hogy akkor meg Matyi nem kap semmit, és szépen meg fogja tanulni, hogy előfordul az ilyesmi, és nem fog már elszomorodni ilyen alkalmakkor. Matyi egyébként tündéri, de engem csak távolról szeret. Amíg feküdtem mellette, és simogattam az arcocskáját meg a kezét, és mutattam neki a zebrát, aminek ő pörgette a kerekét, remekül elvolt velem. Amint Kata az ölembe adta, úgy elkezdett üvölteni, mint akivel valami komoly katasztrófa történt. Én nem fogom fel tragikusan, hogy megijedt tőlem, majd megszokja a fejemet :):) Lesz rá ideje meg alkalma bőven. Bence már nagyon nagyfiú, be nem áll a szája, egyre több mindent mond egyre érthetőbben, bár tény, hogy egyelőre csak az anyukája érti minden szavát, nekünk komoly erőfeszítés néha megérteni, amit mond.

Most pedig megyek, javítok még egy kicsit. Nem szeretném, hogy nálam maradjon valami fogalmazás, amikor eljövök. Hétfőn minden jegyet beírok, és igyekszem nem adni már újakat, mielőtt eljövök. Hú, de szeretném már kívül tudni magam... Remélem, minél előbb összejön.