A mai program

csodálatos volt. Későn keltem, átmentem ebédelni Tomi anyukájához, aztán hazajöttem, azóta javítok és készülök holnapra. Mostanában hagyom abba, már a fülemen jön ki. És még nem kezdtem el fordítani, pedig annak is meg kéne lenni most már holnapra.

Holnap egyébként mindenki szurkoljon! Azt találtam ki, hogy azt mondom, csütörtökön jövök utoljára. Úúú, de várom, úúúú, de várom... Az érettségizők nem fognak örülni nekem, de ha semmi nem siklik félre, hétfőn már lesz tanáruk, tehát csak egy órára megy be hozzájuk helyettes. Bárcsak :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai