LizaGazdija

I n books lies the soul of the whole past time.  ~ Thomas Carlyle ~ (Kb.: A könyvek őrzik a múlt szellemét.)

Igen, hajnali egykor. Kb. 11-kor kezdtem. Vázolom a helyzetet. Dr. Jamesnek szeretnék valamit adni hálám jeléül, amiért a konzulensem volt, valamint azért is, mert kettő közül az egyik kedvenc tanárom az egyetemen. Azt már sejtem, hogy egyrészt hímezni fogok neki, másrészt decoupage-olt dobozban valamilyen sütit kap: első körben a túrógolyóra gondoltam, de nem vagyok benne biztos, hogy nem fogja bizarrnak találni a túróból édesség gyártást, mint ahogyan az a német lány undorodott a Túró Rudi gondolatától is kb. tizedikben, amikor Dóri cserepartnere volt. Most ráálltam a hímzés problémakörére. Olyan minta kell, ami 2-3 óra alatt meghímezhető, mert több időm nem lesz, viszont csütörtökön szeretném odaadni neki az ajándékot a diplomaosztó előtt, és a hímzést vasárnap akarom megcsinálni. Eleinte képre gondoltam, amit bekereteznék, de most már az is eszembe jutott, hogy könyvjelzőt hímezhetnék neki, amin van valami bölcs mondás az olvasásról. Persze lehetne ez egy képen is. Egyetlen gondom,...

A  book is like a garden carried in the pocket. ~ Chinese proverb ~ (Kb.: A könyv olyan virágoskert, amely elfér a zsebedben - kínai közmondás) A  room without books is like a body without a soul. ~ Marcus T. Cicero ~ (Kb.: Egy szoba könyvek nélkül olyan, akár a test lélek nélkül.) I  used to walk to school with my nose buried in a book. ~ Coolio ~ (Kb.: Iskolába menet mindig valamilyen könyvet bújtam - na, ezt én is elmondhatom magamról a mai napig, nevetnek is azon többen, hogy az utcán sétálva sokszor olvasok.) N ever judge a book by its movie. ~ J. W. Eagan ~ (Kb.: A könyvet ne a belőle készült film alapján ítéld meg - ez csak simán vicces, meg persze igaz is.)

Tegnap két könyvet szereztem. Az egyik az Exam Excellence, amiből tanítani fogok, a másik pedig Audrey Niffeneggertől "The Time Traveller's Wife". Nagyon régóta el szeretném olvasni, de eddig nem volt meg a bookstationnek. Most meglett, és bár nem volt olcsó (2300 Ft, én meg ennyit nagyon ritkán adok könyvért), megvettem. A Régimódi történet után valószínűleg ez jön. A karácsonyi ajándékokból még négy könyv van, ebből egyet nem tudok egyben elolvasni, mivel mesegyűjtemény, de a másik hármat igen. Ebből az egyik egy Joanne Harris-könyv, a másik kettő pedig a Fairy Oak második és harmadik része. A könyvektől függetlenül mesélném el, hogy most aztán van okom nagyon rosszul érezni magam, simán el tudom képzelni, hogy tényleg elküldenek, vagy legalábbis erős kontrollt kapok a nyakamba. Ez utóbbi nem lenne jó, ezért meg azért gázos, mert pl. ma megkaptam az érettségizőimtől a meghívót a tablófotózásra, ami jövő pénteken lesz. Konkrétan annyi történt, hogy beküldtek helyettesíte...

Elkezdtem ma reggel a Régimódi történetet, és pusztán az utazások alatt olvasva eljutottam estére az 53. oldalra. Persze hátra van még 360 oldal. Az első 53 máris nagyon érdekes volt, csak attól a tíztől szenvedtem egy kicsit, ami a "szcénéről" szól, ahol az anyai és az apai ág története játszódott. Pedig az is nagyon izgalmas így utólag elmerengve, de elég nehezen jutottam túl rajta. Talán még nagyon reggel volt :) A történetnek már most annyi szereplője van, hogy nem is nagyon tudom követni. Kb. a hatodik családtagnál elveszítettem a fonalat, mégpedig egy olyan szófordulatnál, hogy "anyai nagyanyám anyósa", pedig ez sem olyan bonyolult elméletileg. Gondoltam rá, hogy fogok egy papírt, és lerajzolom a családfát, de az 53. oldalra már egészen jól képbe kerültem, az anyai ágon az anya dédszülei és nagyszülei szintjén ki kicsoda. Megnéztem a regény felépítését, és most lesz szó Szabó Magda anyai dédnagyapjáról, aztán a nagyanyjáról, aztán marad még 260 oldal az édesan...

Tegnap délután olvasgatás és orvosnál dekkolás közben a végére értem. A fordítás helyenként elég fura, hogy mást ne mondjak, a történet sem mindig izgi, és humor nincs benne, csak nüansznyi. Viszont a legtöbb sztori nagyon-nagyon jó. Arra gondoltam, beszúrok pár képet azokról az állatokról, amiket Durrell begyűjtött az 1970-es évek elején az állatkertje számára, amit azért hozott létre, hogy a kihalás szélén lévő állatfajokat szaporíthasson, és visszatelepíthesse őket az eredeti élőhelyükre. Ő egy teporingo, Mexikóban él a képen részben látható méteres fűben szörnyen bonyolult járatrendszerben. Őt a regény megírásáig nem sikerült szaporítani. Próbáltam rákeresni, a könyv megírása után siker koronázta-e az erőfeszítéseket, de nem találtam semmi infót erről. Ő egy fekete-fehér kolobusz (a cím szerint kolóbusz…), akit sikerült szaporítani. Ő egy vörös kolobusz, akit ugyan nem sikerült elvinni Afrikából, mert nem volt hajlandó enni,, és elpusztult volna a hajóúton Jersey felé, de tal...

majdnem minden adósságomat rendeztem. Levél feladva, emilek megírva, barátnők meghívva (aki nem, az ne vegye a lelkére, percek kérdése), fordítás visszamondva (azt hiszem...). A sulin belüli tartozásaim közül az egyik köteg dolgozatot építettem le délután, a másik két köteget nem, és van még két köteg fogalmazás illetve levél is itthon, amiket a hétvégén szeretnék letudni. Nem szeretek suliba járni, nem jó nekem ott, és még az új órarendem is gagyi. Elveszítettem a péntek reggeli nuku első órát, és elveszítettem a szerdai esetleges lyukat is. Bezzeg a csütörtök hetedik órám megmaradt, pedig hogy utálom. Ma hazudtam. Hát, nem jó érzés, de úgy éreztem, máshogy nem tudom megoldani. A következményeket viselem.