Még könyv :) ééés egyéb

Tegnap két könyvet szereztem. Az egyik az Exam Excellence, amiből tanítani fogok, a másik pedig Audrey Niffeneggertől "The Time Traveller's Wife". Nagyon régóta el szeretném olvasni, de eddig nem volt meg a bookstationnek. Most meglett, és bár nem volt olcsó (2300 Ft, én meg ennyit nagyon ritkán adok könyvért), megvettem. A Régimódi történet után valószínűleg ez jön. A karácsonyi ajándékokból még négy könyv van, ebből egyet nem tudok egyben elolvasni, mivel mesegyűjtemény, de a másik hármat igen. Ebből az egyik egy Joanne Harris-könyv, a másik kettő pedig a Fairy Oak második és harmadik része.

A könyvektől függetlenül mesélném el, hogy most aztán van okom nagyon rosszul érezni magam, simán el tudom képzelni, hogy tényleg elküldenek, vagy legalábbis erős kontrollt kapok a nyakamba. Ez utóbbi nem lenne jó, ezért meg azért gázos, mert pl. ma megkaptam az érettségizőimtől a meghívót a tablófotózásra, ami jövő pénteken lesz. Konkrétan annyi történt, hogy beküldtek helyettesíteni egy csoporthoz, akiknek nem volt könyve, nem tudták (nyilván nem akarták) megmondani, hol tartanak, ezért Jolly Jokerként előhúztam az Activityt, és ettől teljesen megvadultak. Annyira hangosan ordítoztak, hogy egyszerűen nem bírtam leállítani őket - hát nem volt kellemes élmény, hogy nem bírok el egy csoporttal, ilyen még nem volt, pedig az elmúlt majdnem három hónapban jópár idegen csoportnál helyettesítettem már, és két helyen játszottunk is Activityt. Ráadásul már a saját szavamat sem hallottam, hiába ordítottam a végén már, és hiába szüntettem be a játékot, a helyzet nem változott. Végül az vetett véget ennek a borzalomnak, hogy bejött egy kolléganő, és megkérte őket, hogy hallgassanak el. Ez kellőképpen lesokkolta őket ahhoz, hogy befogják a szájukat, de rettenetes érzés volt nekem. Huhh, de kiakasztottak... És huhh, de ciki volt ez. Mindenesetre tanulság, hogy többet senkivel sehol nincs játék, mert ki tudja, az mit vált ki belőlük. Ha nincs könyv, nincs infó arról, hol tartanak, nincs semmi, akkor improvizálok nekik feladatot, amivel elvannak kicsöngetésig teljes csendben. Kész, végleg befejeztem ezt az engedékeny formát. Nem normálisak...

Viszont az új nyelviskolás csoportomnál nagyon jól éreztem magam. Nagyon kedves kis csoportnak tűnik, 12 szimpatikus ember üldögél ott, és 90 perc alatt minden nevet megtanultam. Persze hétfőre simán elfelejtem a nagyját, de jó jelnek tekintem, hogy ilyen gyorsan ment a nevek megtanulása. Elég ügyesnek tűntek, pláne ahhoz képest, hogy két hónapja angoloztak utoljára szervezett keretek között. Remélem, így marad minden, és kellemes hangulatú tanfolyamot sikerül majd összehozni. Náluk bevetettem teszt jelleggel a "kis színes rovatot", vagyis érdekességeket is meséltem nekik az angol nyelvről meg a britekről és az amerikaiakról, ahol ez témába vágott, összesen két ilyen infót ismerhettek meg. Jól fogadták :) (Csak mert a gimiben volt olyan osztály, ahol úgy néztek rám, mintha a zárt osztályról szöktem volna, amikor előhozakodtam plusz információkkal, miszerint pl. a travelling britül van, a traveling meg amerikaiul, vagy hogy miért is mondjuk angolul a tüsszentésre, hogy bless you.) Meglátjuk. Mindenesetre ha így marad a dolog, nem lesz megerőltető elmennem hozzájuk hétfőn és pénteken délután, ma például teljesen feltöltődve jöttem el, és azon kaptam magam hazafelé, hogy azon gondolkodom: már alig várom, hogy mehessek megint. Na, a gimiben ilyen még nem volt :D

Amúúúúgy megnéztem hétfőn (?) a Be My Valentine, Charlie Brown című mesét, és hozta a szokásos színvonalat: egyrészt tündéri, másrészt nem gyerekeknek szól. Mindenkinek ajánlom :)

Valamint egy emlék a múlt vasárnapi csúszkálásról. A Normafára felfelé menet gyúrtam egy hógolyót, és megdobtam vele Tomit. Ettől teljesen extázisba estem, mert az utolsó hógolyózásom még az utolsó csúszkálásnál is régebben történt, mintegy 10 éve. Tomi megállt, végigmért, majd belelökött egy, az út szélén álló hókupacba. Nagyon vigyorgott :) Mondjuk én is. A következő homár-szleng jutott az eszembe erről: "Földre lökött, de dulván." :):) A tél velejárói közül már csak a korcsolyázás hiányzik. Gyorsan tető alá kell hozni, mindjárt március. És nem örülök, hogy jön a tavasz. Ez nagyon fura, de akkor is így van. Mééég telet szeretnék. Sok hóval. Talán majd jövőre.