Durrell-könyv

Tegnap délután olvasgatás és orvosnál dekkolás közben a végére értem. A fordítás helyenként elég fura, hogy mást ne mondjak, a történet sem mindig izgi, és humor nincs benne, csak nüansznyi. Viszont a legtöbb sztori nagyon-nagyon jó. Arra gondoltam, beszúrok pár képet azokról az állatokról, amiket Durrell begyűjtött az 1970-es évek elején az állatkertje számára, amit azért hozott létre, hogy a kihalás szélén lévő állatfajokat szaporíthasson, és visszatelepíthesse őket az eredeti élőhelyükre.

Ő egy teporingo, Mexikóban él a képen részben látható méteres fűben szörnyen bonyolult járatrendszerben. Őt a regény megírásáig nem sikerült szaporítani. Próbáltam rákeresni, a könyv megírása után siker koronázta-e az erőfeszítéseket, de nem találtam semmi infót erről.

Ő egy fekete-fehér kolobusz (a cím szerint kolóbusz…), akit sikerült szaporítani.

Ő egy vörös kolobusz, akit ugyan nem sikerült elvinni Afrikából, mert nem volt hajlandó enni,, és elpusztult volna a hajóúton Jersey felé, de talán sikerülhetett volna az ő szaporítása is :)

WhiteEaredPheasant.jpg Ő a fehér fülesfácán, akit nagy nehézségek árán sikerült szaporítani.

Hát, azt hiszem, ennyi, nincs több állat a könyvben. (Mármint van persze még leopárd is, de olyat már mindenki látott.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai