LizaGazdija

alkalmából ma leszedtem a fát. Fájt érte a szívem, mert meg akartam hagyni legalább hétvégéig, bár minden évben leszedtük 6-án otthon is. De most jó lett volna, hogy a karácsony utolsó jeleként ott van nekem még egy kicsit. Szenteste óta folyamatosan dől, így aztán hullanak róla a díszek. Tegnap az alsó ág, amely valaha 10 centivel volt az asztal fölött, elérte az asztal szintjét. A végső lökést az adta meg, amikor elsétáltam mellette, hozzáért a köntösöm az egyik ághoz, és arról az ágról mind egy szálig lehullottak a tűlevelek. Akkor már azért is fájt a szívem, hogy szerencsétlen kis fa milyen nyomi már, és inkább depresszív látvány, mint szívderítő. Így aztán a díszek dobozba kerültek, a fa pedig feldarabolva egy zsákba. Elmúlt a karácsony. A januárban az a jó, hogy az átlagemberrel szemben nekem csak pár nap depit okoz a karácsony elmúlása, mert utána lehet/kell anyu szüli-névnapjára, ami újabb ünnepelnivaló esemény, így aztán nincs időm lelki problémákkal lacafacázni. Minden rosszb...

Az államvizsgán nem a hetes tételt húztam, de még csak nem is az első hét tételből húztam, hanem szépen a tizenötöst, ami a Black Intellectualism. A feleletemnél két olyan kérdése volt a bizottságnak, amiről csak kamuzni volt esélyem, hármast is adtak a feleletre. A védésem négyes lett. Mondjuk mindenkié, ezt nem is értem. A szakdoga ötössel együtt négyest kaptam. Mivel a szigorlatok is számítanak a diploma jegyénél, ezért kicsit kezdek tartani tőle, hogy marhára nem mehetek doktorira, amitől állati ideges vagyok, és ma még fogok sírni is, ez már tuti. Majd akkor, ha már nem leszek olyan dühös, amilyen most vagyok. A németes szakdogám értékelése mindvégig ott volt, csak a másik titkárnőnél. Ehhez is gratulálok, hogy nem bírják egy helyen tárolni a rohadt papírokat, de még azt se tudja egyik titkárnő se, hogy a másiknál is lehetnek papírok. Egyébként négyes lett a szakdogám, amitől erős vágy támadt bennem, hogy összeverjem azt a tehetségest, aki felírta nekem etr-be az ötöst, hadd higgy...

Először nézzük az államvizsgát! Programozott tétel: 1.-7., leginkább 7. (alkotmánymódosítások, kenem-vágom) Kihúzott tétel: 15., Black Intellectualism Védésnél feltett kérdések: a bírálatban megjelölt, valamint egy plusz kérdés, hogy miért a nőket vádolták mindig boszorkánysággal (teljesen korrekt kérdések, egy szavam nem lehet - szarkazmus nuku, kivételesen, és az opponensemre mindig jó szívvel fogok gondolni, akárcsak a konzulensemre: a két legjobb tanár a szakon, persze ez szubjektív megítélés) Felelet: hármas (nem tudom, miért, egy kérdésre nem tudtam válaszolni, viszont nem érzem, hogy az nagyon szorosan kapcsolódott a tételhez, és nem is mondott senki semmit, sőt, amikor megköszönték a feleletet, és megkérdeztem, Malcolm X-ről beszéljek-e még esetleg, azt mondták, nem kell, elég lesz ennyi, szóval passz) Védés: négyes (sosem fogjuk megtudni, mi az oka, de senki nem kapott ötöst erre a napirendi pontra) Összesen: négyes, mert ötös volt a szakdogám Összesített eredmény: hatan jelen...

Esik a hó, aminek örülök, de most nem erről szeretnék mesélni. Tegnap voltam bent Herminánál a szakdogám értékeléséért kb. 3/4 3-kor (3-kor hazamegy).Fél 6 körül a következő jelent meg az etr-ben: NÉN-SZD 5 (jeles). Fordítom: a németes szakdogám ötös. Kicsit sokáig tartott, míg magamhoz tértem a döbbenettől, és kezdtem elhinni, hogy ez tényleg igaz. Ma reggel 9-től du. 1-ig megállás nélkül körmöltem (kijegyzeteltem a tételeket), már kezdtem olyan tüneteket mutatni, mint majdnem pontosan 5 éve, amikor elájultam a buszon (nem kaptam levegőt, kezdett hűlni az arcom), amikor felpattantam, és bementem a suliba, hogy adják oda az értékelésemet, bár továbbra sem értettem, hogy került fel a jegy, ha zárás előtt 10 perccel még nem volt meg a lapom. Én: "Szia! Ma is az értékelésért jöttem." Hermina: "Még nem érkezett meg."  Bámulok rá. Én: "Az érdekes, mert az etr-be tegnap felkerült egy jegy." Hermina: "Milyen jegy?" Én: "Hogy ötös a szakdolgozat....

Utas: Elnézést, ez megáll az Urániánál? Sofőr: Fogalmam sincs, most vagyok ezen először. Valami első kanyar van ideírva nekem. Utas: De kell mennie az Urániához? Sofőr: Hát elvileg kéne. Maga tudja, hol van? Utas: Persze! Itt megyünk egyenesen, aztán majd az Uránia előtt vissza kell fordulni. Sofőr: Akkor maradjon fent a buszon, és majd megmutatja, hol kell visszafordulni. Utas: Hát azt így pontosan nem tudom, csak azt, hogy az Uránia előtt. Sofőr: Akkor megállok minden megállóban. Az a biztos. (Ez nem a képzelet szüleménye, hanem szó szerint így megesett 2010. január 4-én délután 14:40 perckor.)

kezdek nagyon félni. És szerdáig még van két nap. Jaj, jaj :(

Blanka szerint: “Jobb, mint Clint Eastwood!” Szerintem is :) És még milyen jó nagypapa volt, hajjaj!