Ez nem egy jó nap

Az államvizsgán nem a hetes tételt húztam, de még csak nem is az első hét tételből húztam, hanem szépen a tizenötöst, ami a Black Intellectualism. A feleletemnél két olyan kérdése volt a bizottságnak, amiről csak kamuzni volt esélyem, hármast is adtak a feleletre. A védésem négyes lett. Mondjuk mindenkié, ezt nem is értem. A szakdoga ötössel együtt négyest kaptam. Mivel a szigorlatok is számítanak a diploma jegyénél, ezért kicsit kezdek tartani tőle, hogy marhára nem mehetek doktorira, amitől állati ideges vagyok, és ma még fogok sírni is, ez már tuti. Majd akkor, ha már nem leszek olyan dühös, amilyen most vagyok.

A németes szakdogám értékelése mindvégig ott volt, csak a másik titkárnőnél. Ehhez is gratulálok, hogy nem bírják egy helyen tárolni a rohadt papírokat, de még azt se tudja egyik titkárnő se, hogy a másiknál is lehetnek papírok. Egyébként négyes lett a szakdogám, amitől erős vágy támadt bennem, hogy összeverjem azt a tehetségest, aki felírta nekem etr-be az ötöst, hadd higgyem, hogy jól alakulnak a dolgaim.

Elegem van. Nagyon. Ha most lehetne, kilépnék a munkahelyemről, és itthon bőgnék legalább két napot, aztán pihennék egy hónapot minimum erre a nyamvadt szakzárásos mizériára, pláne úgy, hogy még nem is értem a végére. Most nem jó nekem. Elkeseredtem.