LizaGazdija

a tanári szakdoga, már el is küldtem. Még ki kéne préselni magamból hét oldalt a németes esszéhez. Ez eléggé sokkoló, mert egész nap azzal biztattam magam, hogy már csak öt oldal van. És nem. Még hét. Ez szörnyű. És holnap le kell adnom. Mégpedig legkésőbb fél 2-kor, mert fél 3-kor már tanítok is, és a titkárság 3-kor zár. Jaj. Ráadásul megnéztem a tanári képesítő vizsga témaköreit, amik közül egyet kell választani, és már eldöntöttem nagy nehezen, hogy a tanórai és tanórán kívüli tevékenységből készülök, erre ilyeneket kérdez, hogy miért jó az erdei iskola, és meséljek erről a tangyak alapján. Hát, basszus, nem voltam erdei iskolában, sőt egyik gyakorlósulim sem szervez erdei iskolát. Így aztán nem akarok erről beszélgetni majd. A legjobb mégis az, hogy online kell jelentkezni a vizsgára, és nem tudom, hogy meddig, mert nem működik a link, ahol ez az egész kiderülhetne és elintézhető lenne. Nem akarok már egyetemista lenni. Nem bírom ezt a stresszt.

gyakorlatilag használhatatlan. Kb. a második lépésnél esik a lábáról. Amikor meg nem esett le, akkor is nagyon lecsúszott, ezért egy átlagosan két percet igénylő útszakaszt 20 perc alatt tettünk meg. Ettől én annyira frusztrált lettem, hogy leszedtem a cipőt, és a következő átlag két perces útszakaszt, ami hazáig még hátra volt, két perc alatt sikerült is letudni. Utálom ezt a cipőt. És külön utálom, hogy háromezer forintunkba került.

Lizának lett cipőcskéje. Nem szereti, de eltűri. Gyakorlatilag bármit elfogad tőlünk, igaz, néha hisztizik meg durcizik, de ma még ez sem volt. Egyszerűen tudomásul vette, hogy ezt találtuk ki. Egyébként pedig nagyon okos, és nem igaz, hogy az idős kutyák már nem tanulnak újat. A kondicionálás nagyon szépen működik nála továbbra is. Kétszer került zacskó a zoknis lábára séta előtt. A következő alkalommal már ment a pórázáért, amikor meglátta a kezemben a zacskót. A lábápolós hercehurcát továbbra sem szereti, mindig sír közben, de ez van, muszáj. Kereken öt évvel ezelőtti msn beszélgetésre akadtam a gépemen, és elolvastam. Két éve nagyon kerestem pont ezt a logot, de akkor nem volt meg. Érdekes volt olvasni. Elég idegesítő tini lehettem. És persze nagyon kilóg a lóláb. Megnéztem a Charlie Brown és a hálaadás c. mesét, és a vége annyira szomorú szerintem, hogy majdnem sírtam.  Tomi szerint elmesélés alapján ez nem is olyan szomorú. Nekem az. Voltunk Tropicariumban anyuékkal és Katáékkal....

szeretném, ha előkerülnének a hegymászók, és épségben hazajönnének.

Ma voltunk orvosnál kontrollon. Egy új, fiatal lányhoz kerültünk be, aminek én azért nem örültem, mert a doktornő direkt azért hívott mára, hogy ő nézhesse meg, hogyan változott a helyzet, hiszen ő látta Lizát hétfőn. De mindegy, ez a lány is állatorvos, ha idevették, akkor biztos, hogy jó is. Ez egy oylan hely. Liza úgy indított, hogy amint a folyosón meglátta az új lányt meg az új asszisztenst, ugatásban tört ki, ami marhára nem jellemző rá. Nem is értettük, miért csinálja. A végén szájkosarat kapott a vizsgálóasztalon, mert morgott az orvosra. Sosem csinált még ilyet. Mindenesetre a fiatal doktornő megnyomogatta Liza lábujját, és azt mondta, ez nagyon szépen meggyógyult, úgy tűnik, bár a gyógyszerét azért még adhatjuk neki, de várjunk egy kicsit, jön Andrea doktornő, aki hétfőn látta, és ő mondja majd meg a végleges ítéletet. Kis szívem ekkor repesett, hogy de jó, ezen is túlvagyunk. A fiatal lány átment a másik rendelőbe Andreához, aki elmesélte, pontosan mi is volt a baj hétfőn, m...

az állatorvoshoz. Izgulok.

Leadtam az amerikanisztikás és a németes szakdogát. Reggel 8 után pár perccel már a reprográfiában voltam, ami nagyon kellemes hely, csendesen búgnak a gépek, és kedvesek az ott dolgozók. Kinyomtatták 100 g-os papírra a szakdogáimat 2-2 példányban. Hadd emlékezzek meg arról, miért is lett végül a 100 g-os a befutó. Van a 80-as meg a 100-as. A 80-asra nyomtatva 10 Ft egy oldal, a 100-as esetében 15. Az a reklámszöveg, hogy a képek meg az ábrák sokkal szebben néznek ki, ha 100-asra nyomtatják őket. Mivel smucig vagyok, ráadásul ez az egész buli anyuék pénzéből megy, igyekeztem a lehető legkedvezőbb áron kijönni a történetből, ezért úgy döntöttem, 80 g-os lesz, "oszt" annyi. Ámde tegnap este 11 körül, amikor már össz funkcióm/tevékenységi köröm az volt, hogy hisztiztem (mert hulla voltam, és utáltam, hogy még mindig a nyomorult németes szakdoga formázgatásával szívok), Tomi megkérdezte, hogy ugye 100-asra nyomtatok. Mondtam, hogy nem, mert én tojok már erre az egészre, nem érdek...