Vegyes

Lizának lett cipőcskéje. Nem szereti, de eltűri. Gyakorlatilag bármit elfogad tőlünk, igaz, néha hisztizik meg durcizik, de ma még ez sem volt. Egyszerűen tudomásul vette, hogy ezt találtuk ki. Egyébként pedig nagyon okos, és nem igaz, hogy az idős kutyák már nem tanulnak újat. A kondicionálás nagyon szépen működik nála továbbra is. Kétszer került zacskó a zoknis lábára séta előtt. A következő alkalommal már ment a pórázáért, amikor meglátta a kezemben a zacskót. A lábápolós hercehurcát továbbra sem szereti, mindig sír közben, de ez van, muszáj.

Kereken öt évvel ezelőtti msn beszélgetésre akadtam a gépemen, és elolvastam. Két éve nagyon kerestem pont ezt a logot, de akkor nem volt meg. Érdekes volt olvasni. Elég idegesítő tini lehettem. És persze nagyon kilóg a lóláb.

Megnéztem a Charlie Brown és a hálaadás c. mesét, és a vége annyira szomorú szerintem, hogy majdnem sírtam.  Tomi szerint elmesélés alapján ez nem is olyan szomorú. Nekem az.

Voltunk Tropicariumban anyuékkal és Katáékkal. Bence félt az állatoktól, többször el is pityeredett. Valószínűleg még nem értette, hogy azok az állatok az üveg mögül nem jönnek ki. A halaknak az elején nagyon örült, meg egyébként végig az egésznek, de a majmoktól többször megijedt. Sétált úgy, hogy fogta a kezem, egy darabig én vittem ölben, amikor nagyon magasan voltak az akváriumok, és nem látott semmit a földről. Annyira aranyos és okos kisfiú :) Múlt hétvégén is odavoltam, hogy mennyire imádnivaló, hát, most is. Amúgy most is eszembe jutott az első Tropicarium-látogatásom, és most is nagyon viccesnek érzem, pedig közvetlenül utána azért eléggé sírtam.

Az előbb aludtam kb. egy órát, és most egészen normálisan érzem magam. Majd előhalászom a fényképezőgépből, hogy mit kaptam ma Tomitól, és felteszem :)