LizaGazdija

Idén nem temetőlátogatással, hanem szakdogaírással telt, de gondoltam a halottaimra, és valamikor a közeljövőben szeretném is meglátogatni őket a temetőkben. Gondoltam, teszek fel képet azokról, akikre ilyenkor gondolok a családból. Először arra gondoltam, csak azok fognak szerepelni, akik már az én életemben haltak meg, mert különben nem igazságos (hiszen nem tudok feltenni az összes dédszülőről pl.). Aztán az is eszembe jutott, hogy nincs is a gépemen mindenkiről kép. De végül mégis az lesz, hogy olyanok is felkerülnek, akik még a születésem előtt meghaltak, és lesz, akiről nem lesz kép. Aztán gyújtok értük egy mécsest, amikor lefekszem aludni.   Jenő papáról például nincs képem, ő 2002-ben halt meg, ha jól emlékszem. A családtagokon kívül persze gondolok a szomszéd bácsira, a szomszéd nénire, a tágabb családom halottaira, még azokra a színészekre-írókra is, akiknek a halála megrázott. Idén még Charles M. Schulzra is gondolok. (Aki igazán jól ismer, az a róla szóló angol wikipedia-ci...

bizonyos szempontból teljesítettem, más szempontból nem. A mára előirányzott témának a végére értem, igaz, két dolognak még utána kell nézni, és azt a két dolgot a dogába még bele kell írni. Viszont nem tartott ki a téma 25 oldalig, sajnos csak 22 oldalnál járok. Holnap következik a kutatás elemzése. Muszáj holnap estig befejeznem. 18 oldal még minimum kell. Kaptam olyan infót, hogy németen is 40 oldal a minimum, de állítólag van olyan tanár, akit ez nem érdekel, és követeli az 50 oldalt. Remélem, kedden meg tudom beszélni a konzulensemmel, hogy fogadja el a 40 oldalt. Jelenleg sajnos nem érzem úgy, hogy van a témában 50 oldal. Mondjuk már mindenféléket kitaláltam, amikkel lehet növelni a terjedelmet, mint például a kritikai részhez az idéző igék áttekintése vagy egyesével, vagy csoportonként. Lehet, hogy csoportonként elég lenne, mert úgy is lesz könyvenként vagy 20-30 csoport. Idéző ige 400 ill. 600 van. Nagyon komoly. Szerencsére lesz mit kritizálni mindhárom könyvön, és kénytelen l...

Kesereg Sally Brown az előbb már említett mesében a pumpkin patch (vagy tökföld) közepén gyaníthatólag éjfél után. Kicsit így érzem magam most én is, bár az előbbi bejegyzéshez képest határozottan sokat javult a hangulatom attól, hogy írtam egy kicsit a szakdogámat. A kutatásom elemzését kezdtem el, és élveztem. Ez azt is jelenti, hogy van már motivációm túlélni az első három fejezetet (pontosabban a másodikat és a harmadikat, az első már megvan), hiszen utána jön csak az igazi buli. Így talán hétfőn este lesz egy kész szakdogám, amit ugyan kell még toldozni-foldozni, de legalább megvan. Jót tenne a lelkemnek. Kedden délelőtt leadnám a konzulensnek, aztán elmennék kabátot venni, aztán tanítanék németet, aztán esetleg pihennék (erre gondolni sem merek, állati régen fordult már elő), aztán vagy még kedden, vagy csak szerdán végigmennék Dr. James javításain, amiket a szakdogámon megejtett, közvetlenül utána írnék jegyzeteket a cikkekből a tanári dogához, aztán a kérdőívek kiértékeléséhez,...

Hát megnéztük. Hát nem volt jó. Igazából rosszabb lett a kedvem, mint előtte volt. Most már akár sírni is lenne kedvem, csak inkább írok egy-két oldalt a szakdogához, hogy ne legyen azért nagyon durva lelkiismeret-furdalásom, amiért ma nem ezzel foglalkoztam. Érdekes, hogy már négy és fél éve együtt vagyunk, és még mindig nem szoktam meg, hogy amihez neki nincs kedve, ahhoz nagyon nincs. Így aztán Charlie Brown és kis csapata sem kötötte le, a 25 percből mintegy 15-öt biztosan végigaludt. Nekem ez nem esik jól, mert van az a dilim, hogy ha valamit együtt csinálunk, akkor ne aludjon el, mert akkor azzal egyedül hagy. Mindenesetre végignéztem a mesét, bár így már nekem sem volt akkora kedvem hozzá. Akinek eddig mutattam, annak tetszett. Fura. Erről most eszembe jutott a tavalyi advent, amitől még rosszabb kedvem lett. Az sem egy jó emlék.   Mindenesetre itt látható Linus, amint várja a Nagy Tököt. Szerintem nagyon-nagyon aranyos, ahogyan az egész mese is, dehát ízlések és pofonok.     To...

ma hazajöttek Barcelonából. Jól érezték magukat, sok szépet láttak, mutattak is képeket. Örülök, hogy itthon vannak, nem igazán szeretem, ha utaznak, azt meg pláne nem, amikor repülnek. Úgyhogy most megnyugodtam, végre otthon vannak. Lizát is kivittük eléjük Ferihegyre, nagyon örültek egymásnak :) Kaptunk mindenféle szuvenírt is. Tomi egy Gaudi-bögrét, én egy legyezőt, amin bikák vannak kivágva meg egy kasztanyettát, amit még meg kell tanulni használni, közösen pedig kaptunk édességet. Jó, hogy megjöttek, komolyan. Nem szeretem én a repülőket...

idén nem lesz. Le vagyok sújtva, elszomorít, nagyon szerettem volna. Olyan jó volt tavaly. Jólesett tököt farigcsálni egy héttel Ibolya néni halála után, amikor nagyon magam alatt voltam. Most is jólesne, csak hát most nem fogok. Egyik üzletben félig rohadt minitököt adtak volna 130 forintért, másik üzletben ilyesmit nem árulnak, csak ennek valami rettentő randa fehér változatát meg egy színben stimmelő, de rettentő gnóm versenyzőt, a zöldségesnél meg szintén nincs ilyen, miért is lenne. Amúgy dühít, de most inkább nem spanolom magam azzal, hogy mennyire igazságtalan, hogy nem tudok töklámpást faragni. Inkább nézegetem kicsit Tökit, a tavalyi lámpásunkat. És szeretném, ha Tomi megnézné velem az "It's The Great Pumpkin, Charlie Brown" című mesét. Mindenkinek ajánlom egyébként, nagyon-nagyon aranyos. Tomi, ugye megnézed velem? Utána talán tudnék még egy kicsit szakdogázni. (Amúgy a hajnali egyes fekvés után legalább hajnali forgolódtam azon pánikolva, hogy nem fogom tudni m...