"Halloween is over, and I missed it"

Kesereg Sally Brown az előbb már említett mesében a pumpkin patch (vagy tökföld) közepén gyaníthatólag éjfél után. Kicsit így érzem magam most én is, bár az előbbi bejegyzéshez képest határozottan sokat javult a hangulatom attól, hogy írtam egy kicsit a szakdogámat. A kutatásom elemzését kezdtem el, és élveztem. Ez azt is jelenti, hogy van már motivációm túlélni az első három fejezetet (pontosabban a másodikat és a harmadikat, az első már megvan), hiszen utána jön csak az igazi buli. Így talán hétfőn este lesz egy kész szakdogám, amit ugyan kell még toldozni-foldozni, de legalább megvan. Jót tenne a lelkemnek. Kedden délelőtt leadnám a konzulensnek, aztán elmennék kabátot venni, aztán tanítanék németet, aztán esetleg pihennék (erre gondolni sem merek, állati régen fordult már elő), aztán vagy még kedden, vagy csak szerdán végigmennék Dr. James javításain, amiket a szakdogámon megejtett, közvetlenül utána írnék jegyzeteket a cikkekből a tanári dogához, aztán a kérdőívek kiértékeléséhez, aztán mondjuk csütörtökön megírnám a szakdogát (nyugi, 15-20 oldal kell magyarul, az tán még megy egy nap alatt), aztán megírnám az amerikanisztikás szakdogámhoz a konklúziót meg a két bekezdést, ami még beugrott, aztán teletűzdelném csodálatos képekkel, aztán az újonnan íródott részleteket elküldeném Dr. Jamesnek, aztán megcsinálnám a Works Cited Page-et mondjuk pénteken és szombaton (igen, állati nagy munka lesz, mindig egy csomót szívok vele), aztán elküldeném az egész  késznek nyilvánított dogát Dr. James-nek még egyszer, aztán elvinném kinyomtatni mondjuk hétfőn, és be is köttetném. Addig persze tutira olvasgatnám még, hogy nincs-e benne egy kósza elgépelés vagy valami, ami egyikünknek sem tűnt fel. Valószínűleg kedden mehetnék a németes konzulenshez megbeszélni a dogát, és itt jön az első gyomorgörcs. Ha hozzá csak kedden és szerdán mehetek, az azt jelenti, hogy kedden mindenképp át kell írnom mindent, amit mond, hogy még szerdán megmutathassam neki, és csütörtökön elvihessem beköttetni, mert az azt követő hétfőn már le kell adni. Ha pedig sok gondja lesz, akkor nem tudom, mit csinálok, de mondjuk kardomba dőlök. Ideális az lenne, ha olyan aranyos és érdeklődő lenne, mint Dr. james, és a kedd délelőtt (nov. 3.) beadott dogámat még aznap elolvasná, kigondolná, mit javítsak, és ezt szerdán mindjárt meg is mondaná nekem, hogy a következő kedden a végleges terméket mutathassam be. Másik lehetőség, hogy megkérdezem, nem mehetnék-e a hét valamely más napján konzultálni az idő szorosságára való tekintettel. Amit amúgy magamnak köszönhetek, de ezt most tegyük félre. A lényeg, hogy állati gyorsan és hatékonyan kell együttműködnünk ahhoz, hogy leadhassam a szakdogát ebben a félévben. Ugye, mindenki szurkol nekem? Esetleg valaki, akinek tök jól szemet szúrnak a nyelvhelyességi hibák, nem akarná átolvasni a jövő héten valamikor? Csak mert nekem a saját hibáim zöme soha nem tűnik fel, akárhányszor olvasom is el a szövegeimet. Érdekes, hogy fogalmazást meg tök könnyen javítok, mert mások hibáit meglátom. Ez azzal lehet összefüggésben, hogy a saját irományaimnál ismerem a szöveget meg a gondolatmenetet, a másénál meg nem, ezért minden hiba megakaszt. Szóval ha már tutira elkészült a szakdogám hétfőn, felkérek valakit egy átolvasásra. Ugye, segítetek?