Halottak napja

Idén nem temetőlátogatással, hanem szakdogaírással telt, de gondoltam a halottaimra, és valamikor a közeljövőben szeretném is meglátogatni őket a temetőkben. Gondoltam, teszek fel képet azokról, akikre ilyenkor gondolok a családból. Először arra gondoltam, csak azok fognak szerepelni, akik már az én életemben haltak meg, mert különben nem igazságos (hiszen nem tudok feltenni az összes dédszülőről pl.). Aztán az is eszembe jutott, hogy nincs is a gépemen mindenkiről kép. De végül mégis az lesz, hogy olyanok is felkerülnek, akik még a születésem előtt meghaltak, és lesz, akiről nem lesz kép. Aztán gyújtok értük egy mécsest, amikor lefekszem aludni.

 

Jenő papáról például nincs képem, ő 2002-ben halt meg, ha jól emlékszem. A családtagokon kívül persze gondolok a szomszéd bácsira, a szomszéd nénire, a tágabb családom halottaira, még azokra a színészekre-írókra is, akiknek a halála megrázott. Idén még Charles M. Schulzra is gondolok. (Aki igazán jól ismer, az a róla szóló angol wikipedia-cikk elolvasása után rájön, miért - és a megfejtés nem Charlie Brown.) Tehát nagyon sok mindenkire gondolok, de csak öt kép szerepel itt.

 

Időrendben jönnek.

 

Nagymama (1976)

 

Nagypapa (1983, azt hiszem):

 

Ottó papa (1994):

 

Tata (1998):

 

Ibolya néni (2008):

 

Azért vágtam le néhány képről a többieket, mert babonásan nem szeretek ilyen megemlékezésbe véletlenül beletenni olyanokat, akik még élnek.

 

Nyugodjatok békében!