LizaGazdija

Ez a nő annyira pofátlan, hogy arra talán már nincs is szó. Két éve három évre eltiltották a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától, miután kicsit sok embernek lett baja áldásos tevékenysége közben, most pedig éppen per folyik ellene, mert meghalt miatta egy újszülött. Erre van pofája továbbra is otthonszüléseket levezetni, és amikor megint kis híján meghal valaki, akkor a haverokon keresztül azt üzenni a nagyvilágnak, hogy neki két diplomája van, és így nemcsak szülész-nőgyógyász, hanem bába is, attól meg nem tiltották el, és ezért ő ott volt. Az se világos előttem, hogy ki az a szerencsétlen, aki még felkéri őt segíteni, de az lenne a tuti, ha ezt a kedves nénit bezárnák. Hány embert szeretne még életveszélybe sodorni?   (Magáról az otthonszülésről meg az a véleményem, hogy semmivel nem tudnának rávenni. Nincs a közvetlen közelben egy műtő meg semmiféle normális műszer, és ezen az sem segít, hogy gyalog két perc a legközelebbi kórház. Biztos, hogy nem tenném ki magamat meg a gyereke...

Ma elmentem belvárosi túrára, melynek első állomása a suli volt. Megpróbáltam a Mediothekből kivenni az olvasnivalót a szerdai irodalomra, erre kiderült, hogy csak itt, csak most délután 1-ig vannak nyitva. Én fél 2-kor értem oda, mert úgy tudtam, 2-kor zár a bazár. De nem. Kivételesen nem. Ezek után nem mentem át a könyvtárba, mert az a könyv ráér hétfőig, sőt akár szerdáig is, és gondoltam, akkor ezt most kihagyom. Felvettem egy könyvet a bookline-ból, aztán egyet az Aréna2000-től, aztán egyet a Szabó Ervin egyik fiókintézményéből. Közben egyszer terhesnek nézett egy pasi a buszon, és nagyon készségesen le akart ültetni, és nem értette, miért nem akarok leülni. Nem mondtam meg neki, hogy nem vagyok terhes, mert ő sem mondta, hogy szerinte igen, csak a szituációból derült ki.   A tegnap esti jazz utóhatása kitartott hajnali fél kettőig, ugyanis addig pörögtem tőle. Akkor végre el bírtam aludni. Ma viszont felfedeztem a tegnapi óra igazi hatását magamon, és emiatt most a másik tanárhoz...

Tomiéknál a munkaidő olyan, mint a kalózeskü. Inkább afféle útmutató, mintsem valódi törvény.

Liza tényleg azt hiszi, hogy ő egy ember. Ennek megfelelően gyűjti a ruházati cikkeket. Van már harisnyája, zoknija, papucsa és csizmája, igaz, utóbbinak csak a fél párja érdekli. Azért persze nem hordja ezeket, hanem inkább párnának, néha ágynak használja őket. Én meg nézhetek új csizma után. (Megjegyzés: Erre mindenképpen szükség lenne, mert az elmúlt 4 télen a szóban forgó csizma eléggé elhasználódott. Különben azért nem lennék ilyen nagylelkű még Lizával sem :P)

Az origón megjelent ma egy cikk Varga Betti tollából, aminek már a címétől is felment a pumpa: "Tanárok: akikre egy kaktuszt sem bíznánk". Anyád. Már jól kezdődik. Ennél már csak a cikk jobb. Előveszi a tanárok egy (kis) részét, majd közli, hogy ez az általános. Annyira izgi, hogy nekem egyetlen ilyennel sem sikerült összeakadni 12 éves iskolai pályafutásom alatt, igazán. Tuti ez az általános. Meg az is általános, hogy szocializmusból ránk maradt vénasszonyok tanítanak (bár ő ennél szebben mondja ugyanezt), de pl. az én tanáraim átlagéletkora nem haladja meg a 40 évet, sőt lehet, hogy alatta marad. És még megoldási javaslatai is vannak, mert ilyen tündér. Igaz, hogy fingja nincsen semmiről, de azért pofázik jó magyar szokás szerint. Nem nagyon értem, mi ez a mozgalom a tanárok ellen, ami kibontakozóban van, de nagyon zavar. Azért ne mondjon már olyanokat egy ilyen "újságíró" liba, hogy a diákok ma is olyanok, mint Teller Ede idejében voltak, tehát akkor a tanárok bé...

De tényleg, nagyon. Pedig két nagyobb meg egy mini hagyma meghámozása és felaprítása nem több tíz percnél, de az a tíz perc igazán pokoli. Úgy csípi a szememet, hogy már ki sem bírom nyitni, úgy botorkálok be a fürdőbe a csaphoz meg a törölközőhöz, mikor melyikhez, és még a fülem is cseng bele. Állítólag már feltalálták a mirelit aprított vöröshagymát. Aki találkozik vele, feltétlen ossza meg velem, hol látta, mert csak azt fogom használni. Utálom, hogy egy hagymamizéria után legalább két órán keresztül még úgy nézek ki, mint aki napok óta bőg, és legalább tíz zsebkendő is elhasználódik, mert persze a hagymának nemcsak a szememre van hatása, hanem az orromra is.   Amúgy finomat főztem. Egyetlen bánatom, hogy a sarki boltban nem tudtak nem csípős kolbászt adni, miközben én rühellek mindent, ami csípős, mert az csak arra jó, hogy elnyomja az ízeket. Ezek után választhattam, hogy kell olcsóért extra csípős, vagy aranyárban kicsit csípős. Miután mindent átgondoltam, még azt is, hogy csakaz...

Nagyon meglepett, hogy meghalt, pedig egyelőre aki rákos, az meghal. Én az Észak és Dél című sorozatban láttam először, és szerelmes is voltam belé, aztán megtudtam, mennyi idős, és akkor már csak nagyon szerettem a figuráját. Szerintem nagyon jó az a sorozat, jó színészekkel, jó zenével. Eredetileg olyan képet szerettem volna feltenni szegényről, ami ebből a filmből van, de nem találtam olyat, amin egyedül szerepel, mindenhol ott van mellette George, akinek persze megint elfelejtettem az igazi nevét, és az egyik képen kb. az összes férfi főszereplő vigyorog együtt, úgyhogy ez az elgondolás megbukott. Akkoriban, amikor ez a sorozat ment, nem jutott még eszembe neten utánanézni dolgoknak, szerintem nem is volt még netünk. A sorozat véget ért, néha eszembe jutott, de nem kerestem rá neten akkor sem, amikor már sok mindenre ez volt az első reakcióm. Így történhetett, hogy egészen Patrick Swayze haláláig abban a hitben éltem, hogy Elizabeth Gaskell azonos című regényéből készült a sorozat....