Bosszúság

Az origón megjelent ma egy cikk Varga Betti tollából, aminek már a címétől is felment a pumpa: "Tanárok: akikre egy kaktuszt sem bíznánk". Anyád. Már jól kezdődik. Ennél már csak a cikk jobb. Előveszi a tanárok egy (kis) részét, majd közli, hogy ez az általános. Annyira izgi, hogy nekem egyetlen ilyennel sem sikerült összeakadni 12 éves iskolai pályafutásom alatt, igazán. Tuti ez az általános. Meg az is általános, hogy szocializmusból ránk maradt vénasszonyok tanítanak (bár ő ennél szebben mondja ugyanezt), de pl. az én tanáraim átlagéletkora nem haladja meg a 40 évet, sőt lehet, hogy alatta marad. És még megoldási javaslatai is vannak, mert ilyen tündér. Igaz, hogy fingja nincsen semmiről, de azért pofázik jó magyar szokás szerint. Nem nagyon értem, mi ez a mozgalom a tanárok ellen, ami kibontakozóban van, de nagyon zavar. Azért ne mondjon már olyanokat egy ilyen "újságíró" liba, hogy a diákok ma is olyanok, mint Teller Ede idejében voltak, tehát akkor a tanárok bénák, mert nem tudják megfegyelmezni őket! Teller Ede idejében még simán pofán verték a gyereket, ha nem bírt magával, vagy akár kiosztottak neki egy-két körmöst is, hátha magához tér. Ezek után persze, hogy inkább bírt magával. Most meg ott tartunk már, hogy nem lehet kiküldeni az óráról, akármit művel is, mert akkor sérül az ő tanuláshoz való joga. A másik 30 gyerek tanuláshoz való joga le van ejtve, míg a tanárnak meg egyáltalán nincsen semmiféle joga, hacsak nem ahhoz, hogy kussoljon. Na az ilyen cikkek után szoktam arra gondolni, hogy nem leszek tanár. Kell a halálnak a közutálat.

 

Megjelent egy olvasói levél is a bkv-figyelőn. A történet tök lényegtelen, ezért azt most nem részletezem, mindenesetre egy pincérnő írta. De az, hogy egyetlen helyes magyar mondat sincs benne, az egész az érthetetlenség határáig zavaros, az nem semmi. De ami még ennél is durvább, hogy erre valaki bekommenteli, hogy izé, ez a lányka azért nem nagyon tud magyarul, és akkor erre a következő reakciók érkeznek: "Attól még lehet jó pincérnő, hogy nem jó a helyesírása", valamint "Nem kell magyartanárnak lenni ahhoz, hogy valaki pincénőnek menjen." Komolyan ennyire elfogadjuk, hogy valaki a saját anyanyelvét képtelen elsajátítani 25 éves korára? És ő még sosem érezte szükségét, hogy mondjuk változtasson ezen a helyzeten? Nagyon szomorú. Mindenféle tapasztalatok szerint ez attól van, hogy a gyerekekkel nem beszélgetnek a szüleik, könyvet sem nagyon adnak a kezükbe, így van olyan elsős, aki nem ismeri a "szűr" szó jelentését. Nem azt a jelentését, hogy ruhadarab, mert az hagyján, de attól is csak bambán néz, hogy "tésztát szűr". És ez egy egészen konkrét eset, ilyen tényleg van. Nem ijesztő?