LizaGazdija

Ez volt ma (20-án) Ráckevén. A családnak ezt a felét szinte egyáltalán nem ismertem eddig, valójában abban sem voltam biztos, hányan voltak testvérek Tatáék. A tippem 9 volt (mármint az emlékem tizensok évvel ezelőttről, Tata elbeszéléséről), ehhez képest tényleg ennyinek kéne lenni, de végül csak heten nőttek fel. Most már csak hárman vannak, és csak ketten voltak az összejövetelen. Viszont az összes testvér majdnem minden gyereke eljött, talán csak hárman nem voltak ott. (Az mondjuk szerintem valahol szomorú, hogy 7 testvérnek összesen 9 gyereke lett, de ez Nagyiéknál is hasonló: ott négyüknek összesen hat gyereke van.) Nagyon szimpatikusak, jól éreztük magunkat köztük. Vicces volt, mikor anyu mondogatta, mennyire hasonlított Tata a bátyjára, mert én ezt egyáltalán nem érzékeltem. Hiába, kicsi voltam még, mikor Tata meghalt, és mondhatni, alig ismertem. Vagy inkább másképp ismertem, mint a felnőttek, mást láttam belőle. Az unokák is szimpatikusak, köztük most én voltam a legidősebb, ...

Írja egy leány egy fórumon, hogy az angol szar nyelv, mert félreérthetően fogalmaz, és a szókincse tizedakkora, mint a magyar nyelvnek. A legjobb azonban most jön: "Különben is, milyen fogyatékos nyelv az, ahol a szerelmemnek ugyanazt mondom, mint az apámnak: 'I love you'" Ehhehhhehhee :D:D:D:D, esetleg lol, vagy rotfl. Esetleg érdemes lett volna végiggondolni, magyarul mit mondunk a szerelmünknek meg az apukánknak.

Elegem van a Disney hercegnőkből most már. Füzeten, ceruzán, vonalzón, táskán, tornazsákon, tapétán, párnán, ágyneműhuzaton, minden szaron ott vannak egy csoportban. Van köztük Hamupipőke, Csipkerózsika meg biztos van Hófehérke is, ami azért jó, mert ezek a csodás hölgyek például nem egy meséből származnak, és ezért idióta ötlet őket együtt szerepeltetni. Ráadásul mind idiótán vigyorog. Akárhová nézek, mindenhonnan a bárgyú vigyoruk tűnik elő. Egy biztos: az én lányomnak nem lesznek Disney hercegnős ereklyéi, vagy ha igen, akkor nagyon-nagyon korlátozott számban, mert már az agyamra mennek.   Azt sem értem, hogy ha már Micimackót kell varrni vagy tárgyakra tenni dekorációnak, akkor mi a jó égért nem lehet a jól bevált Disney figurákat alkalmazni, miért kell azokkal a torzszülöttekkel elárasztani a bevásárlóközpontokat, amikkel.   Ma értesültem arról, hogy a nagyszerű jetix csatornán fut valami gagyi hülyeség, melynek eredeti címe Wizards From Waverly Place, amit valami idióta a követke...

Csütörtökön este leutaztunk Lipótra, ami a Szigetközben található helyes kis falu egy szépen fejlődő stranddal. Két éve is itt voltunk Bánkék nyaralójában. Ha mi együtt csinálunk valamit, az mindig vicces, így volt ez most is. A faluban van egy Fehér Hattyú nevezetű fogadó/panzió/étterem, és ott dolgozik egy ember, akinél van egy kulcs a nyaralóhoz. Mivel a GPS állította, hogy negyed 10-nél előbb esélyünk sincs Mosonmagyaróvárra érni Bánkékhoz, felhívtam őket nyolckor, hogy bemenjünk-e még olyan későn, vagy inkább oldjuk meg az éjszakát máshogy. Mondták, őket nem zavarjuk, de sokkal kényelmesebb lenne, ha ettől az embertől kérnénk el a kulcsot, mert akkor nem utazgatnánk fél éjszaka. El is kértük az embertől a kulcsot fél 10 körül, és ki is derült mindjárt, hogy ezzel a kulccsal ebbe a házba nem fogunk bejutni. Felhívtuk Bénkékat, hogy hogyan is néz ki az a kulcs. Mondták, két kulcs van a karikán, egyiken sárga biléta vagy mi, a másik meg nyitja az ajtót. Hát, stimmelhet, akkor próbálk...

Megdöbbent, amikor valaki már a második nyarát tölti Amerikában, de még egyetlen helyes angol mondatot sem tud összerakni.   Az is megdöbbent, amikor valaki angolra fordít úgy, hogy nagyon ritkán sikerül helyes angol mondatot összeraknia.   Persze sokan fordítanak mindenféle nyelvről magyarra úgy, hogy a magyar az anyanyelvük, mégsem tudnak helyes mondatokat alkotni magyarul.   Azért ez nekem fura.   U.i.: Az is megdöbbent, amikor valaki magyart tanít külföldieknek, és közben olyan durva nyelvhelyességi hibái vannak a saját anyanyelvén, hogy lefagyok...

Egy részét a neten találtam, más részét meg a gépemen (eddig tényleg nem tudtam, hogy ilyen kincseket rejt a gépem):   Ő a dédnagypapám, aki a tárnoki focicsapat tagja volt annak megalakulásától, 1914-től kezdve :)   Ő volt a dédnagymamám - gyönyörű fiatal lányként:     Amikor én még (bölcsis) kislány voltam :)       Tata anyuval 1960-ban :)       Tatáról nagyon szeretnék egy képet, mert kitenném a falamra. Anyutól már egy ideje kérem, csak mindig elfelejtjük mindketten, amikor ott vagyok. Alapvetően egy idősebb kori képét tenném ki, mert szerintem akkor volt csak igazán sármos a nagypapám, plusz én nyilván idősebb korában ismertem, ezért olyan kép is él róla a fejemben. De amikor ezt a képet megtaláltam a gépemen, teljes két percig azt hittem, veszünk fotópapírt, és már nyomtatom is, ez lesz kint Tatáról, mert itt annyira boldog és büszke. Aztán mégsem. Azért nem, mert a képkeret már megvan. Ugyanolyan fekete, mint Ibolya nénié, és anyut nem szeretném fekete keretbe tenni. Lehet ez ba...

Mert olyan büszke vagyok :)     Dolgozom, Liza is (Tomiról is volt dolgozós kép, nem tudom, mi lett vele):   Átmenetileg átrendezett szoba:   Te Gazdi, nem lehetne már ezt abbahagyni? Avagy: Liza fürdik:     Kész a polc! Először még üresen, majd az egész körbefényképezve, amikor már az apróságok is rajta vannak:     (A béna bepakolásért és kicsinyítésért bocs, de mióta szegény egérkém fedobta a talpát, tapipaddal dolgozom, azzal meg van pár dolog, ami nem nagyon megy még.)